GK BH 1983/167
GK BH 1983/167
1983.04.01.
A címzett viseli a kifogás nélküli átvétel után keletkezett bizonyítási nehézségek következményeit, ha a vagont vasúti alkalmazott közreműködése nélkül nyitja fel, és nem követeli meg a vasúttól a küldemény szabályszerű kiszolgáltatását [1975. évi 9. sz. tvr.-tel kihirdetett Vasúti Árufuvarozásról szóló Nemzetközi Egyezmény (CIM) 16. cikk 4–6. §-ai, 27. cikk 1. §, 46. cikk 1. §; 3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 62. cikk 3. §].
A külföldi feladó vasúti kocsiban 2 db kukoricabetakarító adaptert és hozzá való tartozékokat adott fel vasúti fuvarozásra belföldi rendeltetési vasútállomásra a felperes megrendelője, a beavatkozó címére. A küldemény kiszolgáltatása 1980. május 15-én történt meg. Az adminisztratív teendők ellátása után a címzett dolgozói vasúti alkalmazott jelenléte nélkül kinyitották a vasúti kocsi tolóajtajait, és észlelték, hogy az adapterek megsérültek. Ennek ellenére a vasút értesítése nélkül azokat befuvarozták a címzett telephelyére.
1980. május 16-án a címzett kérésére tanácsi megbízott jegyzőkönyvet vett fel a sérülésekről, majd a vasút is tényálladéki jegyzőkönyvet állított ki.
A kijavítással a felperesnek 36 210 Ft kára keletkezett, és az adapterek értékcsökkenése miatt további 15 022 DM kár is felmerült, amelyek kifizetése elől a fuvarozó alperes a peren kívüli eljárásban elzárkózott.
Ilyen előzmény után kérte a felperes, hogy a bíróság kötelezze az alperest az igazolt kár és járulékai megfizetésére, egyben a címzettet beavatkozóként perbe hívta. A bíróság engedélyezte a beavatkozást, a perbehívott azt elfogadta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, tagadta a jogalapot, az összegszerűséget azonban nem vitatta. Védekezése szerint nem bizonyított, hogy a feladó ép és sértetlen árut adott fel. A tényálladéki jegyzőkönyvből – amely lényegében kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyvnek minősül – kíméletlen fuvarozásra nem lehet következtetni, mert az adapterek a helyükről nem mozdultak el, és a kocsi padlóján csúszási nyomok nem voltak. A címzett kifogás nélkül vette át a küldeményt, ezért a CIM 46. cikkének 1. §-ára figyelemmel a vasúttal szemben már nem lehet igényt érvényesíteni. Hivatkozott arra is, hogy a beavatkozó az árut a vagonból daruval emelte ki, traktor vontatta pótkocsival szállította be a telephelyére, és ott szintén daruval történt a lerakás, a kár tehát a kirakás és a befuvarozás közben is keletkezhetett.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után az alperest a kereset szerint marasztalta.
Az ítélet indokolása szerint az alperes alaptalanul hivatkozik igénymegszűnésre, mert az a CIM 46. cikke 2. §-ának d/1 pontjára figyelemmel nem következett be, hiszen a perbeli esetben a jogosult a kiszolgáltatást követő második napon kérte a kárjegyzőkönyv felvételét, ami meg is történt a vasút részéről. A CIM 16. cikkének 6. §-a alapján alkalmazandó VÁSZ 62. cikkének 3. §-a szerint a vasútnak – ha a kiszolgáltatásnál szabályszerűen jár el, és a címzettel együtt távolítják el az ólomzárakat, és nyitják ki a vagont – kérés nélkül is kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyvet kellett volna felvennie, amelyben a sérülések mértékét és okát rögzítik. Az alperes azonban e kötelezettségét elmulasztotta. A felperes bizonyította, hogy a kár a vasúti fuvarozás körében keletkezett, ezért az alperes felelőssége a CIM 27. cikkének 1. §-a alapján fennáll.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
A beszerzett bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont következtetése és a jogi minősítése azonban téves.
Amint azt az első fokú ítélet is megállapította, a küldemény kiszolgáltatása egy folyamat kezdő és befejező aktusokkal, illetve időponttal. A kiszolgáltatás rendszerint az adminisztratív teendők ellátásával kezdődik, és akkor fejeződik be, amikor az állomás illetékes dolgozója (általában a raktárnoka) és a címzett vagy annak megbízottja megtekintik a vagon külső állapotát, az ólomzárakat, ellenőrzik azok eredetiségét, majd – fedett vagon esetében – kinyitják a vagon ajtaját, és a rakományt is megszemlélik. Ez az utolsó mozzanat tekintendő a küldemény átadásának, ekkor fejeződik be a kiszolgáltatás.
A perbeli esetben az adminisztratív teendőket a címzett beavatkozó alkalmazottja végezte el, a vagonhoz azonban szintén csak a címzett dolgozói mentek ki, és a kocsiajtót a fuvarozó közreműködése nélkül egyedül nyitották ki.
A CIM 16. cikkének 4. §-a szerint miután az áru a rendeltetési állomásra megérkezett, az átvevőnek joga van a vasúttól követelni, hogy az részére a fuvarlevelet átadja, és az árut kiszolgáltassa. Az 5. § alapján pedig a jogosult az áru átvételét még a fuvarlevél átvétele és a költségek megfizetése után is megtagadhatja, ha az a megvizsgálás, amelyet valamely állított kár megállapítása céljából kívánt, nem történt meg.
A címzett a fent idézett rendelkezést nem tartotta meg, a kár megállapítását nem kérte. A beavatkozó által a kiszolgáltatást követő második napon felvetetett tanácsi és tényálladéki jegyzőkönyv már nem alkalmas a kiszolgáltatáskori állapot bizonyítására, figyelemmel arra is, hogy a fedett vagonból daruval emelték ki a gépeket, azokat pótkocsira rakták, és traktorral vontatták, majd ismét daruval rakták le a pótkocsiról. Mindezek alapján a címzett elzárta magát annak bizonyításától, hogy a küldemény a kiszolgáltatáskor sérült volt. Ilyen bizonyíték hiányában pedig azt kellett megállapítani, hogy a küldeményt sértetlenül vette át.
Az elsőfokú bíróság nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a rendeltetési állomás raktárnoka nem vett részt az ólomzárak eltávolításánál és a rakomány megszemlélésénél. Ebben a helyzetben a kiszolgáltatás folyamatának befejezésére sor sem került, következésképpen a címzettnek a küldeményt birtokba venni sem volt joga. Ha azonban ezt mégis megtette, úgy a küldemény rátekintéssel észlelt sérülésekor kellett volna – elfuvarozás helyett – a kiszolgáltatás befejezését követelni a CIM idézett és a VÁSZ 62. cikkében foglalt szabályok szerint.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. III. 30 840/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás