GK BH 1983/168
GK BH 1983/168
1983.04.01.
Bérelt helyiségben tárolt vagyontárgyak károsodása esetén a biztosító helytállásához nem szükséges a helyiség biztosítására kötött szerződés, ha az abban elhelyezett vagyontárgyak biztosítva vannak [Ptk. 536. § (1) bek.].
Az első fokon eljárt megyei bíróság a perújító alperest 63 021 Ft biztosítási szolgáltatás megfizetésére kötelezte [Ptk. 536. § (1) bek.]. Ezt az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta.
Az alperes a jogerős ítélettel szemben perújítási kérelmet terjesztett elő, és abban a perújítás megengedését, az ügy újbóli tárgyalását és annak eredményeként a vele szemben előterjesztett kereset elutasítását kérte. Kérelme alátámasztásaként arra hivatkozott, hogy a felperessel kötött vagyonbiztosítási szerződés értelmében, pontosabban bérleti helyiség biztosítása hiányában, a bérelt helyiségben bekövetkezett kárért nem köteles helytállni.
Az elsőfokú bíróság a perújítási kérelmet mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant, elutasította [Pp. 266. § (2) bek.]. A végzés indokolása szerint a perújító alperes a kérelmében nem hivatkozott olyan tényre vagy bizonyítékra, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, és amely a perújító félre nézve kedvezőbb határozatot eredményezhetne. A perújítási kérelemben felhozott körülményeket a bíróság a perben már figyelembe vette, és ezekre alapozva hozta meg marasztaló határozatát.
A végzés ellen a perújító alperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
A Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a perújításnak akkor van helye, ha a fél olyan tényre vagy bizonyítékra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve hogy az – elbírálás esetén – reá nézve kedvezőbb határozat hozatalát eredményezhette volna.
A perújító alperes alaptalanul hivatkozott a kérelmében, majd a fellebbezésében arra a tényre, hogy a felperes a bérelt helyiségeit nem biztosította, és hogy azok után biztosítási díjat nem fizetett. A jogvita érdemi elbírálásánál már ismert volt az a körülmény, hogy a kár a felperes által bérelt helyiségben következett be. Erre utal az elsőfokú bíróság ítéletének vonatkozó indokolási része. Eszerint a felek között létrejött biztosítási szerződés „a felperes által bérelt helyiségben tárolt anyagokra terjed ki, így a szennyvízcsatorna meghibásodása folytán kiáramló víz által okozott kárt az alperes köteles megtéríteni”. A másodfokú ítélet indokolása pedig rámutatott arra, hogy az alperes helytállási kötelezettsége szempontjából közömbös az a körülmény, hogy a felperes először a biztosítási szerződés feltételeinek 19-20. pontjára alapította igényét, majd a szakvélemény ismeretében a feltételek 22. pontjának alapulvételével kérte az alperes marasztalását.
Az ítélet indokolásából következik, hogy a perújító alperes marasztalását nem a bérleményre, hanem az abban elhelyezett, biztosított vagyontárgyakra kötött vagyonbiztosítási szerződés alapozza meg.
Az alapeljárásban hozott ítéletek tehát a perújításban felhozott tényt már – helyesen – elbírálták, és így nincs törvényes alapja a perújítás megengedésének és a per újbóli tárgyalásának.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 259. §-ának és 253. §-ának (2) bekezdése alapján a perújítási kérelmet elutasító végzést helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 906/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás