GK BH 1983/169
GK BH 1983/169
1983.04.01.
A kényszerfelszámolás alatt levő gazdálkodó szervezet – annak ellenére, hogy nem fejt ki gazdálkodó tevékenységet – változatlanul gazdálkodó szervezetnek minősül, és jogviszonyaira az ilyen szervezetekre vonatkozó jogszabályok az irányadók [Ptk. 685. § c) pont].
A felek adásvételi szerződést kötöttek, amellyel a kényszerfelszámolás alatt levő felperes eladta az alperesnek a központi telepét 8 102 202 Ft-ért. A szerződés 2. pontja szerint a vételárat az alperes részletekben fizeti azzal, hogy az utolsó részlet 1981. július 30-án esedékes. A felek kötöttek egy külön megállapodást is az átadás-átvétel részleteiről. E megállapodás első pontjában az alperes vállalta, hogy az ingatlan vételára után 1978. december 1. napjától számítva évi 5%-os kamatot fizet. Az alperes az utolsó vételárrészletet 1980. december 19-én, vagyis a kamatfizetés kezdő időpontjához képest 749 nappal később utalta át, ezért a felperes tőle 676 173 Ft kamatot követelt, amely összeget azonban az alperes nem volt hajlandó peren kívül kiegyenlíteni. A felperes ezért a keresetében ezen összeg megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperesnek a védekezésében tett előadása szerint a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága megyei hivatalának (a továbbiakban: Hivatal) nála végzett revíziója megállapította, hogy az adásvételi szerződés 2. pontja – a részletfizetési kedvezményt illetően – érvénytelen kikötést tartalmaz, mivel az tiltott hitelezésnek minősül. Ez után a kamatfelszámítást az érvényes jogszabályok nem teszik lehetővé. Ezért a felperesnek már egy korábbi részletfizetéssel kapcsolatos kamatkövetelése is elutasításra került. Az alperes véleménye szerint a revízió eredményeként megállapítható, hogy a felperes kamatigénye nem alapos.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a Hivatal véleményéből, a 41/1970. (X. 27.) Korm. sz. rendelettel módosított 37/1967. (X. 12.) Korm. sz. rendelet 5. §-ának (1) bekezdéséből, illetőleg a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdéséből következik, hogy a felek között létrejött adásvételi szerződés 2. pontja érvénytelen kikötést tartalmaz. Az érvénytelen kikötés hiányában nincs részletfizetési kedvezménye az alperesnek, ezért a fizetési kötelezettsége a telephely átadását követően nyomban beállt, vagyis a felperesnek a teljes vételárat a Ptk. 280. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján már 1978. november 15-ét követően át kellett volna utalnia. Mivel erre csak 1980. szeptember 19-én került sor, a felperes kamatigénye alapos.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
Helytálló a Hivatalnak a revíziója során tett az a kifogása, amely szerint a felek szerződésének 2. pontja a gazdálkodó szerveknek előírt hitelezési tilalomba, vagyis jogszabályba ütközik és ezért semmis. A kényszerfelszámolás alatt levő gazdálkodó szervezet – bár gazdálkodási tevékenységet nem végezhet – továbbra is gazdálkodó szervezet marad [Ptk. 685. § c) pont], jogi státuszában változás nem következik be. Ezért nem vehető figyelembe a pénzintézet által a felperes megkeresésére adott az a vélemény, amely szerint a kényszerfelszámolás alatt levő szervezet gazdálkodási tevékenység folytatásának hiányában nem tekinthető gazdálkodó szervezetnek, és hogy ezért az ilyen szervezetekre nem hatnak ki a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó jogszabályi előírások.
A fentiekből tehát következik, hogy a tiltott hitelezést megvalósító szerződési feltétel semmis, arra a felek jogokat nem alapíthatnak. Az alperes azonban úgy nyilatkozott a fellebbezési tárgyaláson, hogy az ingatlan tényleges birtokbaadása már 1978. november 15-én megtörtént – ez megfelel a felek 1978. november 14-i külön megállapodása 9. pontjában foglaltaknak –, ez pedig azt jelenti, hogy az alperes teljes vételár-fizetési kötelezettsége már ebben az időpontban esedékessé vált. Nyilvánvaló, hogy az alperes már 1978. november 15-étől fizetési késedelemben volt, a felperes tehát jogszerűen érvényesített ellene ettől az időponttól kamatigényt.
A kamat mint járulékos követelés csak a jogosult követelése alapján ítélhető meg. Az a körülmény tehát, hogy a fizetési késedelemben levő alperes ellen a felperes nem az esedékesség napjától, hanem csak későbbi időponttól és nem a jogszabályban meghatározott mértékű, hanem annál kevesebb kamatot követelt, az objektív jellegű kamatfizetési kötelezettséget csak annyiban befolyásolta, hogy a bíróság a követelt kamatösszegnél többet nem ítélhetett meg. A jogvita elbírálása szempontjából annak sem lehetett jelentőséget tulajdonítani, hogy a felperes nem késedelmi kamatot követelt, hanem csak „kamatot”. Ha ugyanis a jogosultat valamilyen ügylet alapján kamat illeti meg, a kamatkövetelés jogcímét azonban – például azt, hogy hitelkamatot vagy késedelmi kamatot követel – nem jelöli meg, a részére bármilyen jogcímen járó kamatokat a kereset alapján a bíróság jogszabálysértés nélkül ítélheti meg.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 767/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás