PK BH 1983/195
PK BH 1983/195
1983.05.01.
Tartást pótló járadék csupán annak jár, akivel szemben a baleset folytán elhunyt személyt tartási kötelezettség terhelte. Az élettárs az életközösség megszakadása esetén az élettársától tartást nem igényelhet, így nincs tartást pótló járadékigénye sem [Ptk. 355. § (3) bek., 358. §].
Az alperes 1980. március 7-én személygépkocsijával elütötte a gyalogosan közlekedő D. J.-et, aki baleseti sérülései következtében 1980. március 17-én meghalt.
A felperes – módosított keresetében – havi 250 forint járadék fizetésére kérte az alperes kötelezését. Előadta, hogy D. J.-vel 17 éven keresztül élettársi kapcsolatban volt, a nehezebb házimunkát élettársa végezte, s annak halála folytán most kénytelen térítés ellenében idegen munkaerőt igénybe venni.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a felperes a Ptk. 358. §-ának (1) bekezdésében és 359. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel tartást pótló járadékra nem jogosult. Az élettársi kapcsolat alapján tartási kötelezettség nem áll fenn; a felperes még élettársával szemben sem léphetett volna fel ilyen igénnyel, ezért az alperestől sem követelhet járadékot.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes kártérítési felelőssége a felperessel szemben fennáll. Egyebekben – a kártérítés összegének megállapítása vonatkozásában – a járásbíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
A közbenső ítélet indokolása arra mutatott rá, hogy a felperest néhai élettársa 17 éven át eltartotta, halála után az ő jogán a felperes részére özvegyi nyugdíj folyósítására került sor. A tényleges eltartásra is figyelemmel a Ptk. 358. §-ának (1) bekezdése alapján a kereset jogalapja fennáll.
Az új eljárás lefolytatása után az elsőfokú bíróság az alperest 1980. április 1. napjától kezdődően havi 150 forint járadék fizetésére kötelezte.
Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság megváltoztatta és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság kifejtette az ítélet indokolásában, hogy a kereset jogalapja fennáll ugyan, a felperes követelése azonban mégis alaptalan. A baleset előtt a felperesnek és élettársának közösen 3140 forint havi jövedelme volt. Az egy főre eső jövedelem így havonta 1570 forintot tett ki. A baleset után pedig a felperes havi jövedelme elérte az 1950 forintot, vagyis 380 forinttal magasabb, mint a baleset előtt. Ebből az összegből pedig fedezni tudja azokat a többletkiadásokat, amelyek azáltal merülnek fel, hogy elhalt élettársa helyett idegen munkaerő igénybevételével kell egyes házkörüli munkákat elvégeztetnie.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása és a közbenső ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 355. §-ának (3) bekezdése – a károkozó felelősségének módjára vonatkozó szabályok körében – úgy rendelkezik, hogy kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a károsultnak vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozójának tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni.
A Ptk. 358. §-a a baleset következtében meghalt személy által eltartottak tartást pótló járadékának mértékére vonatkozó szabályokat tartalmazza.
A Ptk. 355. §-a (3) bekezdésének és a Ptk. 358. §-ának összevetéséből azonban kitűnik az, hogy a jogszabály a járadékra jogosultak körét is megvonta, és csupán annak részére biztosít tartást pótló járadékot, akivel szemben a baleset folytán elhunyt személyt tartási kötelezettség terhelte.
Azt kell tehát vizsgálni, hogy a felperes elhunyt élettársának a felperessel szembeni tartási kötelezettsége fennállt-e.
Jogszabályaink számos területen rendezik az élettársak jogviszonyát és az élettársi kapcsolatnak jogi jelentőséget is tulajdonítanak. E kapcsolat fontossága jut kifejezésre az élettársak egymás közötti vagyoni viszonyainak tételes jogi szabályozásában, de fontos szerepet kap ez a kötelék a nyugdíjra való jogosultság, valamint a lakásbérleti jogviszony folytatása kérdésében is.
Ugyanakkor azonban társadalmunk a családi élet helyes formájának a házasságot tekinti, és ezért az élettárs részére nem biztosít minden téren a házastárssal azonos jogokat. Így nem illeti meg az élettársat az öröklés joga, de nem illeti meg tartás sem.
Az életközösség megszakadása esetén ezért a felperes élettársától tartást nem igényelhetett volna.
A felperes járadékigényének az alapja pedig csak az lehetne, hogy az alperes cselekménye folytán elesett attól a tartástól, amelyet az élettársa köteles volt részére nyújtani.
Miután azonban tartási kötelezettség az elhunytat nem terhelte, a felperes az alperessel szemben sem léphet fel tartást pótló járadékigénnyel.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor közbenső ítéletével a felperes keresetének a jogalapját megállapította, illetőleg téves volt a jogerős ítélet indokolása, amely a felperes keresetét az ismertetett indokok alapján utasította el.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítéletének indokolása, valamint közbenső ítélete törvénysértő. [Pp. 274. §-ának (1) és (3) bekezdése.] (P. törv. II. 20 841/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás