PK BH 1983/197
PK BH 1983/197
1983.05.01.
A bíróság a házastársaknak azt az egyezséget, amelyben a kötelezett a gyermektartást vagyontárgy átadásával kívánja teljesíteni, csak akkor hagyhatja jóvá, ha az megfelel a gyermek érdekének is [Ptk. 19. § (2) bek., Csjt. 65. §, Pp. 148. § (2) bek., PK. 135. sz.].
A peres felek 1975. augusztus 30-án kötöttek házasságot, melyből egy gyermekük született. A felek közös lakása K.-ban volt, ahonnan az alperes az együttélés megszakításakor B.-re költözött.
A felperes keresetet indított a házasság felbontása iránt, és a perben a felek a házasság megromlására vezető okok feltárása nélkül kérték a házasság felbontását. Az alperes bejelentette, hogy a gyermek elhelyezése, tartása és a tulajdonközösség megszüntetése kérdésében egyezséget kívánnak kötni.
A peres felek megállapodtak abban, hogy gyermekük továbbra is az alperes tartásában és gondozásában marad. Az alperes jogosult használni az együttélés alatt épült lakóházat, melyből – a házastársi közös vagyonnal kapcsolatos követeléssel együtt – a felperesnek kb. 170 000 forint igénye van. Az alperes kijelentette, hogy a 170 000 forintos igény elismerése mellett a felperestől tartásdíjat nem követel, és vállalta, hogy a lakás berendezési tárgyainak, illetve az egyéb ingóságaiknak fele részét a per befejezését követő 15 napon belül a felperesnek kiadja. A felperes ennek ellenében kötelezettséget vállalt arra, hogy az ingatlant 3 napon belül kiüríti, és viseli a perrel felmerült költségeket. Megállapodtak a gyermek láthatása kérdésében is.
A bíróság a felek egyezséget jóváhagyta, majd beszerezte a felperes kereseti kimutatását. Ennek ismeretében a következő tárgyaláson a bíróság a felek egyezséget a gyermektartásdíjra vonatkozó részében ismét jóváhagyta, majd a házasságukat egyező akaratnyilvánításuk alapján felbontotta.
Az egyezséget jóváhagyó jogerős végzések ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A rendelkezésre álló adatok szerint az ingatlan a felek közös tulajdona. Az alperes a közös tulajdon megszüntetése tárgyában kívánt egyezséget kötni. Abból a körülményből, hogy a felperes a közös ingatlannal kapcsolatban 170 000 forintos igényt érvényesített az alperessel szemben, ugyancsak arra lehet következtetni, hogy a felek akarata a közös tulajdon megszüntetésére irányult.
Ennek ellenére az egyezség csak a használat kérdését rendezi. Eszerint a 170 000 forintos követelés kiegyenlítéseként a felperes által a jövőben fizetendő tartásdíjakról az alperes annak ellenében mondott le, hogy az ingatlan használata őt illesse. Ilyen körülmények között az alperes egyoldalúan vállalt kötelezettséget, miután az egyezség nem alkalmas arra, hogy a felperes tulajdoni illetőségét megszerezze.
A Legfelsőbb Bíróság PK. 390. számú állásfoglalásával módosított PK. 133. számú állásfoglalása értelmében a tartásra kötelezett személy és a gyermeket ténylegesen eltartó és gondozó szülő megállapodhatnak abban, hogy a kötelezett a tartási kötelezettség kiegyenlítéséül megfelelő vagyontárgyat (pénzösszeget) ad a jogosultnak. Az ilyen megállapodás bírósági egyezségbe foglalható, de létrejöhet peren kívül is. Ha a felek megállapodásukat a bírósági egyezségbe foglalják, a Ptk. 19. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság bírálja el, hogy a megállapodás megfelel-e a gyermek érdekeinek. Az egyezség jóváhagyása tekintetében a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése hasonlóan rendelkezik. Eszerint a bíróság az egyezséget csak akkor hagyhatja jóvá, ha az megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek.
Az adott esetben a bíróság a tényállást nem derítette fel: nem tisztázta az ingatlan közelebbi adatait, értékét, az azon levő esetleges terheket és azt sem, hogy a felperes követelése miből adódik. Ezért nem állapítható meg, hogy a felperes a tartási kötelezettsége kiegyenlítéseként megfelelő vagyontárgyat adott-e az alperesnek. Amennyiben pedig a felperesnek az ingatlannal kapcsolatos követelése a tulajdoni illetőségének ellenértéke, úgy ennek az egyezség szerinti kiegyenlítése ellenszolgáltatás nélkül maradt, miután az alperes a felperes illetőségét nem szerezte meg.
A bíróság nem vizsgálta az alperes kereseti (jövedelmi) viszonyait sem, és így nem állapítható meg, hogy az alperes – a tartásdíj fizetési kötelezettség ilyen kiegyenlítése esetén – a gyermek megfelelő tartását képes-e biztosítani.
A bíróság a felek egyezséget a felperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége kiegyenlítésére vonatkozó részében is a 2. sorszámú végzéssel hagyta jóvá, amely fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Ezért nem volt szükség arra, hogy az ebben a kérdésben 4. sorszám alatt ismételten egyezséget jóváhagyó végzést hozzon.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a járásbíróság 2. sorszámú végzését óvással megtámadott részében, valamint a 4. sorszámú végzését hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot ezzel összefüggésben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, míg a 2. sorszámú végzését a gyermek elhelyezésére és láthatására vonatkozó részében a Pp. 274. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében nem érintette. (P. törv. II. 20 852/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás