PK BH 1983/198
PK BH 1983/198
1983.05.01.
I. A fizetési meghagyás kézbesítésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél kézbesítésének, ezért a fizetési meghagyás kibocsátása után az ellentmondással perré alakult jogvitában a Pp. 130. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okokra hivatkozással a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül nem utasítható el [Pp. 130. § (1) bek., 316. §, 318. §].
II. A keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító végzésben a felperes nem kötelezhető perköltség fizetésére [Pp. 130. § (1) bek., 77. §, 78. §].
A perbeli nyaralót a felperes és testvérei az abban levő berendezési tárgyakkal együtt közösen értékesítették akként, hogy az eladás lebonyolításával H. L.-né tulajdonostársukat bízták meg. H. L.-né az 1979. január 31. napján készült meghatalmazás alapján az ingatlant eladta az alperesnek. Az 1979. július 2-án történt szerződéskötést követően a felperes több dolgot elszállított a nyaralóból. A vevő megbízottja és H. L.-né az elszállított tárgyak értékét 13 000 Ft-ban jelölte meg. Az alperes ezt az összeget a vételárból visszatartotta, miután a felperes felszólítás ellenére sem szállította vissza az elvitt ingóságot.
A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérve követelte a visszatartott vételár megfizetését.
Az ellentmondással perré alakult eljárásban a peres felek között az volt a vita lényege, hogy a vételár magában foglalta-e a felperes által elszállított ingóságok értékét vagy sem. A felperes az összegszerűséget is vitatta, álláspontja szerint ugyanis az elvitt tárgyak értéke legfeljebb 2000 Ft lehetett.
Az elsőfokú bíróság a jogerőre emelkedett ítéletével a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolásában a bíróság tényként állapította meg, hogy az „alperes az ingatlant megtekintett állapotban berendezési tárgyaival együtt vásárolta meg”. A vevő értesítette a megbízottat a berendezési tárgyak hiányáról, s utóbb vele állapodott meg azok értékében, valamint abban, hogy ha azok nem kerülnek vissza a nyaralóba, ezt az összeget, nevezetesen 13 000 Ft-ot, a vevő a vételárból levonhatja.
A bíróság ilyen tényállás mellett a felperesi követelés jogalapját „az alperessel szemben nem találta megalapozottnak”. Utalt egyben arra, hogy a felperes a vételárból visszatartott összeget nem az alperestől, hanem megbízottjától (H. L.-nétől) követelheti, aki köteles megtéríteni a megbízó kárát, amennyiben az helytelen eljárására vezethető vissza.
Az ítélet ismertetett indokolására tekintettel utóbb a felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte H. L.-né ellen, akinek ellentmondása folytán indult meg a M.-i Járásbíróság előtt a per. E perben az 1981. augusztus 27-én megtartott tárgyaláson H. L.-né úgy nyilatkozott, hogy hajlandó a felperesnek „perlési engedélyt” adni, hogy a felperes saját nevében, saját jogán érvényesítse a vevővel szembeni követelését. Ugyanezen tárgyaláson a felek közösen kérték a per szünetelését.
Ezt követően a felperes – H. L.-né nyilatkozatának a birtokában – fizetési meghagyás kibocsátását kérte. Az alperes ellentmondása folytán indult jelen perben az elsőfokú bíróság „a keresetlevelet” idézés kibocsátása nélkül elutasította, és az alaptalan perlésre utalással perköltség fizetésére kötelezte a felperest.
A felperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontjára alapított határozatát helybenhagyta.
A jogerős végzés ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
1. A keresetlevél beadásához fűződő eljárási joghatás egyebek mellett az, hogy a bíróság köteles foglalkozni a keresetlevéllel, annak alapján meg kell tennie a törvényben írt intézkedéseket. Ennek kapcsán kell eldöntenie azt, hogy a keresetlevél alkalmas-e érdemi tárgyalásra, vagy azt a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a)-i) pontjaiban, illetőleg j) pontjában foglalt okból idézés kibocsátása nélkül el kell-e utasítania. Ennek megfelelő vizsgálódás terheli a bíróságot akkor is, ha a jogosult igényét fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésével érvényesíti [Pp. 316. § (1) bek.].
A fizetési meghagyás kézbesítésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél kézbesítésének (Pp. 318. §), így a fizetési meghagyás kibocsátása után az ellentmondás előterjesztésével perré alakult jogvitában [Pp. 322. § (2) bekezdés] a Pp. 130. §-ának (1) bekezdésében foglalt okokra hivatkozással a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása szóba sem kerülhet. A fizetési meghagyás kézbesítésével ugyanis beállnak a perindítás hatályai (Pp. 128. §), amiből okszerűen az következik, hogy abban az esetben, ha a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet már a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a)-h) pontjai alapján el kellett volna utasítani, a pert meg kell szüntetni [Pp. 157. § g) pont].
2. Nem indokolt a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító végzésben a felperes kötelezése perköltség fizetésére. A Pp. 130. §-a (1) bekezdésének helyes alkalmazása esetén ugyanis az ellenérdekű félnek nincs is olyan költsége, amely perköltségként megítélhető lenne, mivel a keresetlevél kézbesítése előtt nem is kerülhetett olyan helyzetbe, hogy a vele joghatályosan nem közölt kereseti kérelemmel szemben védekezzék, így ezzel kapcsolatban költségei sem lehettek. Kétségtelen azonban, hogy a perbeli esetben, amennyiben a fent kifejtettekből következően – feltételezve a jogerős határozatban hivatkozott elutasítási ok alaposságát – a per megszüntetésének lett volna helye, ennek kapcsán valóban rendelkeznie kellett a bíróságnak az alperes költségeinek a megtérítéséről.
A felperes a jelen pert jogi képviselő nélkül indította meg. A bíróságot ezért fokozottabb mértékben terhelte a Pp. 3. §-ában foglalt tájékoztatási kötelezettség. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel egyidejűleg csatolt nyilatkozatból egyértelműen nem állapítható meg, hogy azt a per vitelére adott meghatalmazásnak, vagy a Ptk. 328. §-a szerint minősülő – a felperes javára szóló – engedményezésnek kell-e tekinteni. Az elsőfokú bíróság ezért akkor járt volna el helyesen, ha a Pp. 113. §-ának alkalmazásával a felperest személyes meghallgatása végett megidézi, és ennek során megadja a szükséges tájékoztatást. Csak ilyen módon lett volna tisztázható az a körülmény is, hogy a felperes valóban kizárólag a korábbi perben érvényesített igényét kívánja-e ismételten a per tárgyává tenni. Ez esetben a Pp. 229. §-a értelmében a per megszüntetésének lenne helye a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján. Amennyiben viszont a felperes a megbízottja képviseletében kíván eljárni, akkor H. L.-né és az alperes közötti jogvita elbírálása lesz a per tárgya, amikor is annak érdemében kell határozni, eldöntve az igény alaposságát. Érdemben kell dönteni akkor is, ha a felperes követelését mint a megbízottja által engedményezett követelést kívánja érvényesíteni. (P. törv. I. 20 595/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás