PK BH 1983/201
PK BH 1983/201
1983.05.01.
I. Az ingatlan bérlője nem tekinthető olyan „tényleges birtokos”-nak, aki az ingatlan-nyilvántartás szerkesztésével kapcsolatban igényelhetné a tulajdonjoga bejegyzését [1972. évi 31. sz. tvr. 38. § (3) bek., 41. § (1) bek.].
II. Az ingatlan-nyilvántartás szerkesztése során kimaradt ingatlanra vonatkozóan a földhivatal pótlólag is lefolytathatja a szerkesztési eljárást. Ez lehetővé teszi azt is, hogy az ingatlan-nyilvántartás érvényessé válása után is bejegyezhetők legyenek olyan változások, amelyeknek a feltételei már a szerkesztési eljárás időtartama alatt is fennálltak és azokat a jogszabályban előírt módon igazolták [1972. évi 31. sz. tvr. VIII. fejezet; 27/1972. (XII. 31.) MÉM sz. r. 143. § (3) bek.].
A perbeli beltelki ingatlan tulajdonosa az ismeretlen helyen távollevő R. B. volt. A vagyona kezelésével megbízott gondnok dr. B. J. már 1968-ban meghalt. U. Gy. birtokba lépését megelőző időben az ingatlant nem hasznosították; arra nincs adat, hogy R. B. utóbb másnak adott volna megbízást az ingatlan kezelésére.
A kerületi tanács v. b. művelődési osztálya mint első fokú gyámhatóság 1980. augusztus 15. napján hozta meg azt a határozatát, amelyben az ingatlant bérbe venni kívánó U. Gy. kérelmére – az ingatlan bérbeadására vagy eladására – eseti gondnokként dr. H. E. budapesti ügyvédet rendelte ki.
Az ingatlanra vonatkozó bérleti szerződés megkötésére 1980. október 29. napján került sor a gyámhatóság hozzájárulásával. U. Gy. e szerződés alapján vette birtokba és használta az ingatlant.
Az ingatlan-nyilvántartás újraszerkesztése kapcsán – a szükséges hatósági igazolások birtokában – a Fővárosi Kerületek Földhivatala az 1981. május 28-án meghozott határozatával a kérelmező ingatlanát – a módosított 1972. évi 31. számú tvr. 38. §-ának (3) bekezdése alapján – állami tulajdonba vette, egyben a volt tulajdonos javára három évre elidegenítési tilalmat biztosított.
Az eseti gondnok a bérleti szerződésre hivatkozással fellebbezéssel élt az állami tulajdonbavételt elrendelő határozat ellen. Fellebbezését a Fővárosi Földhivatal elutasította, és az első fokú földhivatali határozatot azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a volt tulajdonos javára az elidegenítési tilalom mellett terhelési tilalom bejegyzését is elrendelte.
Az eseti gondnok a jogerős határozatot bírósági jogorvoslati kérelemmel támadta. Ebben elsősorban arra hivatkozott, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerkesztése az állami tulajdonbavételkor már befejeződött, ezért az ingatlanra hatósági bizonyítvány alapján új tulajdonjogot már nem lehetett volna bejegyezni. Másodsorban azzal érvelt, hogy a bérleti szerződéssel U. Gy. az ingatlan tényleges birtokosává vált.
A kérelem elbírálására illetékes bíróság a jelen nem peres eljárásban hozott végzésével a földhivatali határozatokat megváltoztatta és a megelőző „telekkönyvi állapot” visszaállítását rendelte el. A végzés indokolása szerint az ügyben állami tulajdonba vételnek azért nem volt helye, mert az ingatlannak volt ismert bérlője. Az állami tulajdonbavétel további akadályát a bíróság abban látta, hogy a földhivatal közlése szerint az ingatlan-nyilvántartás szerkesztése az állami tulajdonba vételi határozat meghozatalát megelőzően befejeződött, ezért az Iny. tvr. 38. §-a alapján történő tulajdoni változás bejegyzésnek már nem volt helye.
A kerületi bíróság első fokon jogerőre emelkedett végzése ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az illetékes kerületi földhivatal a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően hatáskörében eljárva vizsgálta – gondoskodva a szükséges hatósági igazolások beszerzéséről –, hogy a módosított 1972. évi 31. számú tvr. (továbbiakban: Iny. tvr.) 38. §-a (3) bekezdése alkalmazásának megvannak-e a törvényes feltételei.
Azt a kérelmező eseti gondnoka sem vitatta, hogy R. B. ismeretlen helyen tartózkodik. Ugyanakkor nem vitatható az a körülmény sem, hogy az ingatlant – az 1980-ban megkötött szerződés alapján – érvényes jogcímmel birtokba vevő U. Gy. nem tekinthető az Iny. tvr. 41. §-ának (1) bekezdése szerinti olyan „tényleges birtokos”-nak, aki igényelhetné az ingatlanra vonatkozó tulajdonjoga bejegyzését. Ennek hiányában pedig az Iny. tvr. 38. §-a (3) bekezdésének alkalmazása szempontjából sem tekinthető az ingatlan tényleges birtokosának.
Az ismeretlen helyen tartózkodó R. B. jogi helyzetének megítélését nem befolyásolhatja az a körülmény, hogy a gyámhatóság – kifejezetten az említett határozatban megjelölt jognyilatkozatok megtétele végett – részére eseti gondnokot rendelt ki.
Téves tehát az elsőfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az U. Gy.-vel kötött bérleti szerződés kizárná az ingatlan állami tulajdonba vételét, de nem fogadható el a bíróságnak az a további érvelése sem, hogy az ingatlan-nyilvántartás újraszerkesztésének időközbeni befejezése miatt sem kerülhetett volna sor a támadott földhivatali határozat meghozatalára.
A kerületi bíróság ugyanis tévesen állapította meg, hogy az állami tulajdonba vételt elrendelő határozat meghozatalára az ingatlan-nyilvántartás újraszerkesztésének befejezése után került sor. Az eljárásban megfelelően igazolt tény az, hogy az ingatlan-nyilvántartás 1981. június 12-én, tehát az első fokú földhivatali határozat meghozatalát követően lépett érvénybe.
Ez utóbbi körülmény kapcsán egyébként sem hagyható figyelmen kívül az, hogy az Iny. tvr. végrehajtása tárgyában kiadott 27/1972. (XII. 31.) MÉM számú rendeletnek a 9/1980. (V. 1.) MÉM számú rendelet 2. §-ával módosított 143. §-a (3) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerkesztése során kimaradt ingatlanra az Iny. tvr. VIII. fejezetében szabályozott eljárást a földhivatal pótlólag lefolytathassa. E rendelkezés lehetővé teszi azt is, hogy az ingatlan-nyilvántartás érvényessé válása után is bejegyezhetők legyenek olyan változások, melyeknek a feltételei már a szerkesztési eljárás időtartama alatt is fennálltak, és azokat az Iny. tvr. 36–40. §-aiban írt módon igazolták.
Mivel a kifejtettekből következően nem tekinthető jogszabályt sértőnek a bírói jogorvoslattal, illetőleg a kérelemmel támadott földhivatali határozat, tévedett az eljáró bíróság, amikor elrendelte a határozat megváltoztatását. Az állami tulajdonbavétel törvényi feltételeinek meglétét az eljárás eddigi adatai ugyanis megfelelően igazolják.
Végezetül utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a földhivatali határozat megváltoztatása iránti kérelemnek az Iny. tvr. 42. §-ának (4) bekezdése illetve a 27. §-ának (1) bekezdése alapján nemperes eljárás során történő elbírálásakor a kerületi tanács v. b. igazgatási osztályát – mivel az ingatlan kezelőjeként az jogosult eljárni az állam képviseletében – ellenérdekű félként kellett volna feltüntetni. A kerületi bíróság nyilvánvalóan e pozíciójára tekintettel rendelte el a végzés kézbesítését az igazgatási osztály részére.
Mindezekből következően az elsőfokú bíróság törvénysértő végzését a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte [Pp. 274. § (3) bek.], egyben annak helyébe a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozva a kérelmet az Iny. tvr. 27. §-ának (2) bekezdésére is hivatkozással elutasította. (P. törv. I. 20 761/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás