GK BH 1983/203
GK BH 1983/203
1983.05.01.
A mérgező hatású vegyszeres kezelést végző légi jármű üzemben tartója – a veszélyes tevékenységgel okozott dologi károk átvállalása esetén is – felelős azért, ha a légi jármű vezetője nem figyelmezteti a munkát végeztető gazdaságot az általa észleltek alapján szakszerűtlen utasítás folytán az adott körülmények között várható következményekre [Ptk. 4. §, 339. §, 344. § (2) bek., 345. § (1) bek., 348. § (1) bek., 392. § (3) bek.].
Az I. r. alperes 1980. május 6-án és 7-én a II. r. alperes tulajdonában, de a felperes bérleményében levő repülőgépről leszórt hormon hatású szerrel kezelte a felperes gyümölcsösével határos saját gabonáját. 1980. május 22-én észlelték, hogy a gyomtalanításra használt szertől a gyümölcsfák lombozata károsodott, ezért a felperes a helyi tanács, a megyei növényvédő állomás, valamint az I. r. alperes és a beavatkozó képviselőjének bevonásával jegyzőkönyvet vett fel. Ebben rögzítették a kezelt területhez képest a gyümölcsös földrajzi helyzetét, a kihagyott biztonsági sáv szélességét valamint a károsodás tényét.
Az előzetes közjegyzői bizonyítás keretében kirendelt C. J. szakértő szerint a gyümölcsös az I. r. alperes által használt szertől károsodott. A kár 989 315 Ft.
A felperes a keresetében az I. r. alperest a vele kötött szerződés alapján vagy a II. r. alperest mint a veszélyes üzem üzemben tartóját a fenti összegű kár megfizetésére kérte kötelezni.
Mindkét alperes a kereset elutasítását kérte.
Az I. r. alperes tagadta a tevékenysége és a kár közötti összefüggést, amennyiben az mégis megállapítható volna, úgy – szerinte – a II. r. alperes marasztalandó. Utalt arra, hogy a kár a felperes által végzett gyomirtás során használt szertől is származhatott. A II. r. alperes arra hivatkozott, hogy a felperessel kötött szerződésben a dologi kárért való felelősségét kizárta, dolgozóját pedig vétkesség nem terheli.
Az elsőfokú bíróság is C. J.-t rendelte ki szakértőül. A szakvélemény szerint a felperes önkárokozása kizárható, mert az a gyümölcsösében 2,4-5-T/2,4-5 triklór-fenoxiecetsav hatóanyagú vegyszert nem használt, ugyanakkor pedig a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás a gyümölcsös levél- és hajtásmintáin ezt, az I. r. alperes által alkalmazott hormonhatású szert mutatta ki. A vegyszerezés idején a szél iránya és erőssége olyan volt, hogy az elősegítette a vegyszer elsodródását. Az adott időjárási viszonyokra tekintettel a kalászos kezelését nem lett volna szabad elvégezni. Mindkét alperes dolgozói ismerték a vonatkozó technológiai utasítást, valamint a szél erejét és irányát, de azt a munkavégzés során figyelmen kívül hagyták. A felperes kárát a szakértő 1 252 131 Ft-ban jelölte meg.
A felperes a keresetét a szakvélemény ismeretében 1 252 131 Ft-ra felemelte.
Az elsőfokú bíróság tanúkat hallgatott meg, majd az alpereseket egyenként 626 065 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a bíróság a szakértő kellően megindokolt véleményét mind a jogalap, mind pedig az összegszerűség vonatkozásában elfogadta. Kellően bizonyított, hogy a felperes kárát az I. r. alperes által 1980. május 6-án és 7-én alkalmazott DIKAMIN D, AMINSÓ és GABONIR hormonhatású szereket tartalmazó permetlének a károsodott gyümölcsös irányába történő elsodródása okozta. Az említett szerek 2,4 D és MCBA hatóanyagúak, és megegyeznek a növénymintákon kimutatott hormonhatású anyaggal. A per adatai alapján a felperes önkárokozása, illetve a mástól származó károsítás kizárható, ezért a bíróság az I. r. alperes által indítványozott bizonyítás elrendelését nem tartotta szükségesnek. A per anyaga ugyanis elegendő alapot nyújt annak megállapítására, hogy a kárért mindkét alperes felelős, minthogy a munka irányítását végző I. r. alperes, illetve a II. r. alperesnek a légi járművet vezető dolgozója megszegte a vonatkozó technológiai utasítást. Az I. r. alperes munkairányítással megbízott növényvédelmi szakemberének, amikor a munkavégzés feltételei hiányoztak, a munkát le kellett volna állítania. A II. r. alperes pilótájának is tudnia kellett volna arról a technológiai szabályról, amely szerint, ha a szél vegyszerre érzékeny kultúra felé fúj, 1500 m biztonsági sávot kell kihagyni. Ezzel szemben a kihallgatott tanúk vallomásából egyértelműen az volt megállapítható, hogy csupán 100 m-es biztonsági sáv kihagyásával végezték a permetlé kiszórását.
Az ítélet ellen mindkét alperes fellebbezett.
Egyik fellebbezés sem alapos.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megfelelően rögzített tényállás alapulvételével, az eljárás adatainak, így különösen a szakértői véleménynek helyes értékelésével, a felhívott jogszabályok megfelelő alkalmazásával hozta meg az alpereseket marasztaló határozatát, és a kármegosztás aránya sem kifogásolható.
Amint azt a Legfelsőbb Bíróság már több hasonló tényállású ügyben hozott határozatában kifejtette, a fokozott veszéllyel járó tevékenységet a mérgező hatású anyagoknak a légi járműről való leszórása valósítja meg. Ebből következően a mérgező anyagok leszórásával okozott kárt a károsult részére a légi jármű tulajdonosának (üzemben tartójának) kell megtérítenie, kivéve ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esett [Ptk. 345. § (1) bek.]. A légi jármű tulajdonosának (üzemben tartójának) e minőségéből kifolyólag a károsulttal szemben fennálló egyedüli és közvetlen felelőssége azonban nem zárja ki azt, hogy a veszélyes üzemi tevékenység folytatásából, közelebbről a mérgező hatású növényvédő szernek légi járműről való leszórásából származó kárt végeredményben ne a tulajdonos (üzemben tartó) viselje, hanem ezt szerződéssel más átvállalja. A légi járműről leszórt mérgező hatású anyagokkal okozott kárnak ilyen módon való átvállalása azonban nem vonatkozik azokra a károkra, amelyek a légi jármű tulajdonosának (üzemben tartójának) mulasztása folytán következett be. Az ilyen károkért a légi jármű tulajdonosa (üzemben tartója) tartozik felelősséggel (Ptk. 339. §).
A jelen perbeli esetben a gép tulajdonosa (üzemben tartója) a II. r. alperes, „bérlője” a felperes, használója pedig az I. r. alperes volt. A II. r. alperes a felperessel, az pedig az I. r. alperessel kötött a veszélyes üzemi tevékenység folytatásából, közelebbről a mérgező hatású szernek légi járműről való leszórásából származó kár viselésére nézve megállapodást. A megállapodások szerint a mérgező hatású növényvédő szernek az alkalmazott légi járműről való leszórásából származó kár megtérítését a II. r. alperestől a felperes, attól pedig az I. r. alperes átvállalta. A konkrét esetben tehát a légi járműről leszórt mérgező hatású szerrel okozott kárért az I. r. alperes vétkességre tekintet nélkül köteles helytállni. Minthogy azonban az I. r. alperes kárvállalása nem terjed ki a légi jármű személyzetének gondatlan munkavégzésével okozott kárra, az abból származó kárt, vétkesség alapján, a II. r. alperes köteles viselni.
Téves a II. r. alperesnek az az álláspontja, amely szerint a légi jármű vezetője a munkavégzés során nem követett el mulasztást, és hogy a kárért részben sem felelős. Ebből a szempontból ki kell emelni a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium iránymutatását, amely szerint:
– a lakott területnél a gyomirtó és lombtalanító szereknél a biztonsági sávot a szél iránya határozza meg,
– ha a szél a kezelési helyzethez viszonyítva a település felől fúj, a biztonsági sáv 500 m, ha a lakott terület felé fúj, 2000 m,
– a szomszédos üzem szerre érzékeny kultúráinál (különösen vonatkozik ez a hormonhatású gyomirtó szerekre) az előírások megegyeznek a lakott terület biztonsági előírásaival, azzal a kiegészítéssel azonban, hogy a táblán uralkodó széliránytól eltérő részeken a biztonsági sáv 1500 m,
– a szomszédos üzem gyomirtó szeres kezelésre kevésbé érzékeny kultúráinál a biztonsági sávot a kultúra érzékenységének, a szél irányának és erősségének figyelembevételével úgy kell meghatározni, hogy a kezelésből eredően károsodás ne következzék be.
Az iránymutatás tartalmazza azt is, hogy a termelőüzem saját területén belül a kultúráinak biztonsági sávját szakemberének bevonásával saját felelősségére – a szomszédos kultúrák biztonságának figyelembevételével – önállóan határozhatja meg.
A II. r. alperes amellett, hogy tagadta dolgozójának mulasztását, vétlenségét az utóbb említett iránymutatásra alapította. A Ptk. 4. §-a azonban a felekre nézve alapvető magatartási szabályokat tartalmaz. Ezeket az alapvető jogelveket a II. r. alperes megszegte; a kárt elkerülendő együttműködési kötelezettségének nem tett eleget. A II. r. alperes nem hivatkozhat sikerrel szakértelmének hiányára, még kevésbé a rá is kötelező technológiai utasítás nem ismerésére. A II. r. alperes álláspontjának elfogadása arra a nem kívánt eredményre vezetne, hogy a légi jármű személyzete pl. az időjárási viszonyokra tekintet nélkül vállalkozhatna a mérgező anyag kiszórására, hiszen a kárt amúgy is más viseli.
Egyöntetű az ítélkezési gyakorlat, hogy a légi jármű vezetője a saját, kötelező ismeretei alapján tartozik a helytelen eljárásra figyelmeztetni a termelőüzemnek a munka irányításával megbízott dolgozóját, végső sorban pedig a szakszerűtlen utasítást – a kár megelőzése érdekében – meg kell tagadnia, illetve legalább – amint azt a II. r. alperes a fellebbezési tárgyaláson maga is elismerte – a szakszerűtlennek ítélt munka elvégzésével kapcsolatos utasítást ki kell kérnie [Ptk. 392. § (3) bek.].
A légi jármű vezetője méri a szél erősségét és irányát, így elsőként jutnak a birtokába azok az adatok, amelyeknek nemcsak repülésbiztonsági szempontból van jelentőségük, hanem amelyek a II. r. alperesre is kötelező rendelkezéseket tartalmazó technológiai utasítás tekintetében is irányadók. A gép pilótája látta a kezelt terület mellett húzódó gyümölcsöst és az emiatt nyilvánvalóan elégtelen 100 m-es biztonsági sávot, észlelte a szél irányát, amely az érzékeny kultúrák felé fújt. Mindezek ellenére a munkát megkezdte anélkül, hogy felhívta volna az I. r. alperes dolgozójának figyelmét a mérgező hatású szer kiszórásának az adott körülmények között várható következményeire. Helyesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság a II. r. alperes részben fennálló kártérítési felelősségét és – mérlegelés alapján – annak mértékét.
A fentiekből okszerűen következik, hogy az I. r. alperes a kárviselés átvállalása folytán olyan mértékben szabadul a kártérítési felelősség alól, amilyen mértékben a II. r. alperes közrehatása megállapítható.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 379/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás