MK BH 1983/215
MK BH 1983/215
1983.05.01.
Ha a dolgozó üzemi balesetét munkavédelmi szabály megszegése okozta, és a baleset színhelyén több munkáltató dolgozói végeztek munkát, a munkavédelmi szabály megszegése miatt a társadalombiztosítási szervvel szemben fennálló felelősség szempontjából annak van jelentősége, hogy a baleset helyén melyik munkáltatónak volt a kötelessége a munkavédelmi rendelkezések megtartása. Ez utóbbi szempontból elsősorban az az irányadó, hogy a munkáltatók ez irányú kötelezettségeiket az egymással e tárgyban kötelezően megkötendő szerződésben miként szabályozták [1975. évi II. tv. 108. §; 1967. évi II. törvény 51. § (1) bek.; 47/1979. (XI. 30.) MT sz. r. 26. § (1) bek., 30. § (5) bek.].
A megyei tanácsi építőipari vállalat felperes a Budapesten, a XII. kerületben épülő szálloda egyik kivitelezője volt. A felperes dolgozója, B. M. 1981. február 6-án az éjszakai órákban munkavégzés céljából felment az épület teraszára, és az annak padlózatán levő befedetlen nyíláson keresztül lezuhant. Az elszenvedett sérülései következtében röviddel kórházba szállítása után meghalt. A sérült feladata a baleset időpontjában a teraszon elhelyezett hőlégfúvó berendezések üzemeltetése és a teraszon előre gyártott betonoszlopok szükség szerinti locsolása volt.
Az alperes társadalombiztosítási igazgatóság a baleset miatt megállapított nyugellátás nyolc évre számított összegének, valamint a baleset folytán nyújtott egészségügyi ellátásnak a megtérítése fejében a felperes munkáltatót az 1975. évi II. törvény 108. §-a alapján 410 733 forint megfizetésére kötelezte, mert álláspontja szerint a sérült halálos kimenetelű balesete a munkavédelmi rendelkezések megszegése miatt következett be.
A fizetési meghagyás ellen – annak hatályon kívül helyezése érdekében – a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Állította, hogy a baleset bekövetkeztében felróható mulasztás nem terheli.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte. Az ítéletének indokai szerint a sérült balesete nincs összefüggésben valamely munkáltatói mulasztással. Az a nyílás, amelyen keresztül a sérült lezuhant, a balesetet megelőző napokon még szabályszerűen le volt fedve, ezt követően ezen a területen a felperes dolgozói már nem végeztek munkát, így a lefedés utólagos eltávolítása ismeretlen körülmények között történt, és nem hozható összefüggésbe a felperes vagy dolgozói ténykedésével. Ezért a felperest az alperessel szemben megtérítési kötelezettség nem terheli.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság az általa felvett részbizonyítás adataira is figyelemmel tényként azt állapította meg, hogy a baleset helyét magában foglaló területrésznek a kivitelezésében részt vevő osztrák vállalkozó részére való átadása már napokkal a baleset előtt megtörtént. Így nem állapítható meg, hogy a balesetet a felperes mulasztása okozta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felek közötti jogvitában abban a kérdésben kellett dönteni, hogy a sérült balesete összefüggésben áll-e a felperesnek a munkavédelmi rendelkezéseket sértő valamely mulasztásával, amely esetben az alperes által követelt összeget az 1975. évi II. törvény 108. §-a alapján köteles megtéríteni.
Nem kétséges, hogy a sérült balesetét a fedetlen nyíláson keresztül történt lezuhanása okozta.
A munkavédelemről szóló 47/1979. (XI. 30.) MT sz. rendelet 26. §-ának (1) bekezdése szerint az olyan munkahelyen, ahol be- vagy leesési veszély van, illetőleg a dolgozót leeső tárgyak veszélyeztetik, elkerítéssel, lefedéssel vagy más alkalmas módon kell a dolgozó védelméről gondoskodni. E védelmet nem tette szükségtelenné az a körülmény sem, hogy – amint erre az üggyel kapcsolatban indult büntetőeljárásban adott szakvélemény rámutatott – a födémnyílás közelében sem munkafeladat nem volt, sem közlekedési út arra nem vezetett.
A sérült balesetét az előzőekben ismertetett munkavédelmi szabály megszegése okozta.
A továbbiakban eldöntésre váró kérdés az volt, hogy ennek a munkavédelmi szabálynak megtartása a felperesnek volt-e a kötelessége, közelebbről: a felperesnek kellett-e gondoskodnia a födémnyílás lezárásán túlmenően annak fedett állapotban történő tartásáról is.
Nem kétséges az sem, hogy a födémnyílást magában foglaló területrészen a sérültnek munkát kellett végeznie, és oda munkavégzés céljából ment fel.
Az Mt. 51. §-ának (1) bekezdése szerint az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása a munkáltató feladata. E szabályból következik, hogy a sérült munkahelyén a munkavédelmi követelmények megtartása elsősorban a sérült munkáltatójának – a felperesnek – volt a feladata.
Önmagában az a körülmény – amelyre a munkaügyi bíróság az ítéletében utalt –, hogy a födémnyílás befedése a felperes részéről megtörtént, és a takarószerkezetet utólag, ismeretlen körülmények között távolították el, a felperest – ha a befedési, illetve fedve tartási kötelezettség őt terhelte – nem mentesíti a felelősség alól, mert a munkáltatónak nemcsak a veszélyhelyzetet teremtő nyílás lezárásáról, hanem annak lefedett állapotban történő tartásáról is gondoskodnia kell.
A megyei bíróság – eltérően az elsőfokú bíróság álláspontjától – a felperest azért találta a felelősség alól mentesíthetőnek, mert arra a meggyőződésre jutott, hogy a baleset időpontjában a kérdéses területrésznek a kivitelezésben részt vevő osztrák cég részére történő átadása már megtörtént, következésképpen a baleset színhelyét magában foglaló területrészen a munkavédelmi szabályok megtartása az osztrák vállalkozónak és nem a felperesnek volt a kötelessége.
A megyei bíróság az átadás-átvétel megtörténtére vonatkozó megállapítását elsősorban a felperes és az osztrák cég között 1981. február 3-án tartott megbeszélésről készült feljegyzésre, illetve annak szövegezéséből levont következtetésekre alapította. Ebben a feljegyzésben azonban az átadás-átvétel megtörténtéről nincs szó, és nem is ad alapot olyan következtetésre, hogy az átadás-átvétel már korábban megtörtént. Úgyszintén nem ad alapot erre a következtetésre az sem, hogy a baleset színhelyéről készült fényképfelvételekről a megyei bíróság azt találta megállapíthatónak, hogy a szóban levő teraszon már olyan munkát is elvégeztek, amely az osztrák cég tevékenységi körébe tartozott, és ott olyan építkezési anyagokat tároltak, amelyek az osztrák cég feladatkörébe tartozó munkák elvégzéséhez voltak szükségesek.
A 47/1979. (XI. 30.) MT sz. rendelet 30. §-ának (5) bekezdése szerint olyan munkahelyen, ahol egyidejűleg több gazdálkodó szervezet dolgozóit foglalkoztatják, a munkavégzést munkavédelmi szempontból össze kell hangolni, és a felek ez irányú kötelezettségeit szerződésben kell rögzíteni.
Az eljárt bíróságok nem tisztázták, hogy a kivitelezésben részt vevő vállalkozók kötöttek-e egymással szerződést a munkavédelem terén reájuk háruló feladatok összehangolása tárgyában, és abban miként rendelkeztek az egyes vállalkozókra háruló kötelezettségekről, az egyes munkaterületeken melyik vállalkozó kötelessége volt a munkavédelmi szabályok megtartása, és milyen módon szabályozták a felelősség kezdetének és megszűnésének időpontját. Tisztázni kellett volna azt is, hogy a szerződést kötő felek az egyes munkaterületek átadása-átvétele megtörténtének igazolási módját miként szabályozták.
Csak az előzőekben részletezetteknek megfelelő és az ahhoz képest szükségessé váló további bizonyítás alapján lehet megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a munkavédelmi szabálynak a sérült balesetét okozó megsértéséért terheli-e a felperest felelősség vagy sem. Ennek hiányában a jogerős ítélet megalapozatlan. (M. törv. I. 10 312/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás