BK BH 1983/218
BK BH 1983/218
1983.06.01.
A feltételes szabadságból való kizárás szempontjából a „korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés”-en a jogerős elítélést kell érteni [Btk. 47. § (3) bek. b) pont].
A katonai bíróság az I. r. honvéd vádlottat társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt mint többszörös visszaesőt 10 hónapi – börtön fokozatú fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte, egyben megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlottat korábban a bíróság két esetben ítélte szabadságvesztésre:
a) a katonai bíróság 1979. december 11. napján jogerőre emelkedett ítéletével súlyos testi sértés bűntette miatt 6 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte, amelyet kitöltött, majd
b) a járásbíróság 1982. július 6. napján jogerőre emelkedett ítéletével az 1982. február 3. napján megvalósított lopás vétsége miatt 4 hónapi – börtönben letöltendő – szabadságvesztésre ítélte. A vádlott sorkatonai szolgálatra történt bevonulására tekintettel a büntetés végrehajtására leszereléséig halasztást kapott [107/1979. (IK. 8.) IM sz. utasítás 126. § (1) bek.].
Az I. r. honvéd vádlott testvérével, a II. r. vádlottal együtt 1982. április 16. napján meglátogatta az anyjuktól már régóta külön élő apjukat. A vádlottak és az apjuk között vita támadt, s ennek során mindketten bántalmazták az apjukat, aki ennek során 8 napon túl gyógyuló agyrázkódást szenvedett.
A Legfelsőbb Bíróság az I. r. honvéd vádlottra kiszabott szabadságvesztés mértékét helyesnek találta, mellőzte azonban azt az ítéleti rendelkezést, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az első fokon eljárt katonai bíróság a feltételes szabadságra bocsátásból való kizárásra vonatkozó rendelkezést a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének a) és b) pontjára alapította.
Az említett törvényi rendelkezések egyike sem alkalmazható.
A Btk. 47. §-a (3) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint nem bocsátható feltételes szabadságra a többszörös visszaeső. A vádlott azonban nem többszörös, hanem csupán különös visszaeső. Az előző büntetései közül az a) pont alatt jelzett elítélés súlyos testi sértés miatt kiszabott végrehajtandó szabadságvesztést tartalmazott, s az ennek kitöltésétől számított 5 év alatt a vádlott ugyanilyen bűncselekményt valósított meg, így a Btk. 137. §-ának 13. pontja szerinti különös visszaesés állapítható meg. Ugyanakkor a b) pont alatt jelzett, a járásbíróság által kiszabott 4 hónapi szabadságvesztés a most elbírált bűncselekménnyel quasi halmazati viszonyban áll, mivel ebben az ügyben az ítélet 1982. július 6. napján emelkedett jogerőre, az elbírálás alatt álló bűncselekményt pedig ezt megelőzően – 1982. április 16. napján – követte el. Így a b) alatt jelzett elítélés a többszörös visszaesést nem alapozza meg.
Nem alapozza meg a feltételes szabadságból kizárást a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés sem. E rendelkezés szerint ugyanis nem bocsátható feltételes szabadságra, akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet a korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés után, a végrehajtás befejezése előtt követett el.
A honvéd vádlottat a járásbíróság a b) alatt jelzett ügyben 1982. július 6. napján jogerőre emelkedett ítéletével ítélte 4 hónapi szabadságvesztésre, amelynek végrehajtására halasztást kapott. A járásbíróság végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó ítélete tehát még nem született meg akkor, amikor az I. r. vádlott 1982. április 16. napján az apja sérelmére elkövetett bűncselekményt megvalósította, ez az elítélés tehát a feltételes szabadságra bocsátásból való kizárás szempontjából figyelmen kívül marad. A Btk. 47. §-a (3) bekezdése b) pontjának alkalmazása szempontjából ugyanis a korábbi szabadságvesztést kiszabó ítélet jogerőre emelkedésének, valamint az újabb bűncselekmény elkövetésének az időpontja vizsgálandó. E törvényhely szerint „végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés”-en a jogerősen elítélést kell érteni.
Minthogy az adott esetben a vádlott által elkövetett bűncselekmény időpontja után emelkedett jogerőre a járásbíróság [b) pont alatt jelzett] ítélete, a feltételes szabadságra bocsátásból a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének b) pontján alapuló kizárásnak nincs törvényes alapja, ezért ezt a rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság mellőzte. (Legf. Bír. Katf. I. 475/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás