BK BH 1983/226
BK BH 1983/226
1983.06.01.
A lopás dolog elleni erőszakkal elkövetettként minősül akkor is, ha a megőrzésre szolgáló zár (készülék) kinyitása – állagsérelem és nagyobb erőkifejtés nélkül – rendeltetésellenesen történik [Btk. 316. § (2) bek. d) pont, (4) bek. b) pont].
A járásbíróság az I. r. és a II. r. terhelteket bűnösnek mondta ki folytatólagosan, társtettesként, kisebb értékre elkövetett lopás vétségében. Ezért az I. r. terheltet 1 évi és 2 hónapi – fogházban végrehajtandó – szabadságvesztésre, valamint 2 évre a közügyektől eltiltásra és 2000 forint pénzmellékbüntetésre; a II. r. terheltet 15%-os bércsökkentés mellett 1 évi és 2 hónapi javító-nevelő munkára ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltek korábban azonos munkásszálláson laktak, és közöttük baráti viszony alakult ki. Mivel pénzük nem volt, elhatározták, hogy behatolnak a sértett lakásába, hogy pénzt lopjanak. A vádbeli napon be is hatoltak a sértett lakásába: a fürdőszobaablak belső szárnyat oly módon nyitották ki, hogy a keret és ablaktáblarésen késsel benyúlva, a kés pengéjével a fordítózárat felemelték. Az ily módon kinyitott ablakon át behatoltak a fürdőszobába, majd a lakás egyéb helyiségeibe. Az éjjeli szekrényben nagyobb összegű készpénzt találtak, amelyből 2500 forintot eltulajdonítottak. Néhány nap múlva a terheltek ily módon újból bementek a lakásba, ez alkalommal 2000 vagy 2500 forintot vettek el az éjjeli szekrényből, majd a harmadik alkalommal a megmaradt összes pénzt magukhoz vették. A terheltek a három behatolás során összesen 10 000 forintot tulajdonítottak el a sértettől.
A járásbíróság ítéletének indokolásában kiemelte, hogy azért nem minősítette a terheltek cselekményét dolog elleni erőszakkal elkövetettnek, mert az adott esetben a zárszerkezet felnyitása nem járt állagsérelemmel, és nem igényelt a két terhelt részéről jelentős fizikai erőkifejtést.
A megyei bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a cselekmény minősítését megállapító, a II. r. terhelt esetében a büntetést kiszabó, az I. r. terhelt vonatkozásában pedig a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát megállapító rendelkezése ellen a terheltek terhére emelt törvényességi óvás alapos.
A dolog elleni erőszak fogalma – amint erre a Btk. 316. §-ához fűzött miniszteri indokolás rámutat – felöleli a korábbi törvény hatálya idején a zár vagy készülék feltörése és a helyiségbe vagy ahhoz tartozó bekerített helyre erőszakkal történő jogtalan behatolás kifejezésekkel megjelölt elkövetési magatartásokat. Ez a felsorolás azonban nem kimerítő, inkább csak azt jelzi, hogy a lopásnak korábban ismert minősítő körülményei közül melyeket lehet a dolog elleni erőszak fogalmán belül továbbra is fenntartani. Dolog elleni erőszaknak tekintendő továbbá valamely akadálynak fizikai erővel történő leküzdése, valamint a vagyontárgyat védő, óvó, rögzítő berendezéseknek azok rendeltetésétől eltérő módon való felnyitása is. Az ilyen magatartás az esetek nagy részében állagsérelemmel jár ugyan, de az állagsérelem sem a gyakorlati tapasztalatok, sem a jogi szabályozás szempontjából nem feltétlenül szükségszerű. Valamely zár, készülék, berendezés rendeltetésellenes felnyitása, eltávolítása akkor is megvalósítja a dolog elleni erőszak mint minősítő körülmény fogalmát, ha állagsérelmet nem okoz, illetőleg az említett berendezésben kár nem keletkezik. Nem feltétele továbbá ennek az elkövetési módnak a jelentősebb fizikai erőkifejtés sem.
Az adott esetben az ablak zárnyelvének a zár szabályszerű használatát mellőző, a késpengével való elfordítása rendeltetésszerű használatnak nem tekintendő, annak nem felel meg. Mindezekre tekintettel a két terhelt lopási cselekménye megvalósítja a dolog elleni erőszakkal való elkövetés minősített esetét, ezért a cselekményük nem vétség, hanem a Btk. 316. §-a (4) bekezdésének b/1. pontja szerint minősülő lopás bűntette, melyet mint társtettesek folytatólagosan valósítottak meg.
Törvénysértő a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés a II. r. terhelt tekintetében. A megváltozott minősítés folytán ugyanis csupán a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének e) pontja alkalmazásával lenne kiszabható a jogerős ítélettel kiszabott javító-nevelő munka. Figyelemmel azonban a II. r. terhelt kifogásolható munkátlan életvezetésére, a folytatólagos elkövetésre, a bűntett miatt a Legfelsőbb Bíróság a büntetlen előélete ellenére is a II. r. terhelttel szemben szabadságvesztés büntetést szabott ki, és úgy találta, hogy 6 hónapi tartamú végrehajtandó szabadságvesztés alkalmas a büntetési cél hathatós biztosítására, egyben megállapította, hogy a szabadságvesztéseket börtönben kell végrehajtani. (B. törv. I. 134/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás