BK BH 1983/229
BK BH 1983/229
1983.06.01.
Ha a szállodai alkalmazottként dolgozó terhelt a lopást ismeretlen sértett sérelmére úgy követi el, hogy a szálloda folyosóján talált arany ékszert megtartja: a büntetőeljárásban nincs helye a polgári jogi igény megítélésének [Be 55. § (1) és (2) bek., Ptk. 348. § (1) bek.; Mt 57. § (3) bek., Btk. 316. § (1) bek., 325. §, BK 49. sz.].
A járásbíróság mint fiatalkorúak bírósága jogerős végzésében megállapította, hogy a fiatalkorú terhelt elkövette a jogtalan elsajátítás vétségét, ezért a bíróság a terheltet próbára bocsátotta azzal, hogy a próbaidő 1 éves tartama alatt a terhelt pártfogó felügyelet alatt áll.
Kötelezte a terheltet, hogy a végzés jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt 1397 forintot ennek a bűncselekmény elkövetésének napjától számított évi 5%-os kamatát az állam javára, továbbá 84 forint eljárási illetéket fizessen meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A fiatalkorú terhelt, aki enyhe fokban gyengeelméjű, a vádbeli napon a szálloda folyosóján – ahol takarítónőként dolgozott – egy 4,3 gramm súlyú, 14 karátos arany fülbe való függőt talált, amelyet a talált tárgyak kezelésével megbízott vállalati dolgozónak nem adta át, hanem saját részére megtartotta. Nem sokkal ezután az ékszert az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalatnál 1397 forintért értékesítette, és a kapott pénzt saját céljaira fordította.
A járásbíróság végzése ellen a cselekményt minősítő része, továbbá az ügyész által érvényesített polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az ítélkezési gyakorlat változatlan abban, hogy olyan esetekben, amikor az elkövető a vendéglátó-ipari egységben, üzletben, valamint a közönség számára nyitva álló hivatali, vállalati vagy más helyiségben elvesztett, ott hagyott vagy ottfelejtett tárgyat magához veszi, nem a jogtalan elsajátítást, hanem lopást valósít meg. Ehhez képest a fiatalkorú terhelt cselekménye a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő, kisebb értékre elkövetett lopás vétsége, amelynek a sértettje ismeretlen.
Tévedett tehát a járásbíróság, amikor a fiatalkorú terhelt cselekményét jogtalan elsajátítás vétségeként minősítette.
Ugyancsak téves a járásbíróságnak az a rendelkezése, amellyel a fiatalkorú terheltet kötelezte arra, hogy az arany fülbevaló értékét, 1397 forintot és ennek kamatát kártérítésként az állam javára fizesse meg.
A büntetőeljárásban a büntetőjogi felelősség eldöntése mint főkérdés mellett, ezzel összefüggésben a polgári jogi igény elbírálására is sor kerülhet. A sértett mint magánfél vagy az ügyész a terhelttel szemben a büntetőeljárásban azt a polgári jogi igényt érvényesítheti, amely a bűncselekmény vagy a bíróság által elbírált szabálysértés folytán keletkezett [Be 55. § (2) bek.].
Minthogy az adott esetben a fiatalkorú terhelt a munkaviszonyával összefüggésben ismeretlen személynek okozott kárt, a polgári jogi igény elbírálásánál az eljárt bíróságnak a polgári anyagi jogi jogszabályok figyelembevételével kellett volna döntenie. A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis, ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz – a jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában –, a károsulttal szemben a munkáltató felelős, ugyanakkor a Munka Törvénykönyve 57. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint a vállalat arra jogosult, hogy a terhelttel szemben kárigényét érvényesítse. Mindezekre tekintettel az adott esetben az ismeretlen sértettel szemben nem a terheltnek, hanem a vállalatnak áll fenn a kártérítési felelőssége.
A polgári jogi igény tekintetében a járásbíróság tévesen foglalt tehát állást, mert figyelmen kívül hagyta a Be. 55. §-ának (2) bekezdésében azt a rendelkezést, amely szerint a büntetőeljárásban más igény, mint a sértettet közvetlenül megillető polgári jogi igény nem érvényesíthető, a szálloda azonban nem volt azonos az ügy sértettjével.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság törvényességi óvással megtámadott végzésének, a terhelt cselekményét minősítő, valamint a kártérítéssel kapcsolatos rendelkezése törvénysértő. Ezért a végzés vonatkozó részeit hatályon kívül helyezte, megállapította, hogy a terhelt cselekménye a kisebb értékre elkövetett lopás vétségét valósítja meg, a polgári jogi igényt pedig elutasította. (B. törv. II. 100/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás