PK BH 1983/23
PK BH 1983/23
1983.01.01.
Lakásingatlanok cseréje esetén az illeték alapjának megállapításánál a ténylegesen létrejött csereszerződések száma a meghatározó, függetlenül attól, hogy a felek szerződéses akaratukat hány okiratba foglalták. Így lakásingatlanok hármas cseréje esetében mindig két csereszerződéssel valósul meg a mindhárom ingatlant érintő tulajdonváltozás [11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 24. § (5) bek.].
Az I. r. felperes tulajdona volt a Budapesten II. T. u. 80. I. em. 6. szám alatt levő öröklakás. A II. r. felperes tulajdona volt a Budapesten II. V. u. 8/b. I. em. 1. szám alatt levő öröklakás, míg a Budapesten II. K. u. 10/b. IV. em. 3. sz. alatt levő öröklakás a perben nem álló dr. K. Zs., valamint K. Cs. tulajdonában állott. A felperesek valamint dr. K. Zs. és családja hármas ingatlan-csereszerződést kötöttek. Eszerint az I. r. felperes tulajdonába került a K. utcai öröklakás, ide az I. r. felperes be is költözik. K. Zs. és K. Cs. a V. utcai öröklakásba költöznek és megszerzik annak tulajdonjogát, míg a II. r. felperes a T. utcai öröklakásba költözik az ingatlancsere-szerződés alapján. Egyben megszerzi a T. utcai öröklakás tulajdonjogát.
A Fővárosi Illetékhivatal az öröklakásokat 740 000 Ft-ra, 770 000 Ft-ra, illetőleg 800 000 Ft-ra értékelte, és az alperes 120 000 Ft illetékalap után kötelezte a szerződő feleket illeték fizetésére. Az illeték alapjának számításánál abból indult ki, hogy az I. r. felperes eredeti 770 000 forint értékű öröklakás helyett 740 000 forint értékű öröklakást szerzett a cserével, dr. K. Zs. és K. Cs. a 740 000 forint értékű öröklakás helyett 800 000 forint értékhez jutott a cserével, míg a II. r. felperes az eredeti 800 000 forint érték helyett 770 000 forint értékhez jutott. A három személy esetében az értékkülönbözet 120 000 Ft.
A felperesek keresetükben az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérték, hivatkoztak arra, hogy az illetékkódex 24. §-ának (5) bekezdésében foglaltakra figyelemmel lakások cseréje esetén a két lakás közötti értékkülönbözet az illeték alapja, és ezt az értékkülönbözetet a két lakás értékének összevetése során csupán egyszer lehet számításba venni, mégpedig olyan módon, hogy melyik fél jutott az előzőekhez képest nagyobb értékhez. Álláspontjuk szerint negatív értékkülönbözet esetén illeték kiszabásának nincs helye.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével ezt az ítéletet helybenhagyta. A bíróságok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a perbeli ingatlan-csereszerződésnél 3 ingatlan cserélt gazdát, ehhez képest 3 értékkülönbözet jelentkezik, helyesen járt el tehát az illetékhatóság, amikor az illeték alapját ekként számította ki.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az illetékről szóló és többször módosított 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet (R.) 23. §-ának (1) bekezdése határozza meg, hogy mit kell a visszterhes ingatlanvagyon-átruházási illeték tárgyának tekinteni. Eszerint ingatlannak visszteher mellett, valamint öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső más módon vagy ügylettel történő átszállása, átruházása, illetőleg megszerzése visszterhes ingatlanátruházási illeték alá esik.
A jogszabály tehát a tulajdonjog átszállását eredményező ügylet vagy egyéb tulajdonszerzési mód alapján történő ingatlanvagyon-szerzést kívánja illeték alá vonni.
A visszterhes ingatlanvagyon-átruházási illeték alapját az R. 24. §-a szabályozza, és ennek (5) bekezdése szerint ingatlan tulajdonának cseréje esetében az illeték alapja az elcserélt ingatlanok közül a nagyobb értékű; lakások tulajdonjogának egymás közötti cseréje esetében azonban az illeték alapja az elcserélt ingatlanok – terhekkel nem csökkentett – forgalmi értékének a különbözete.
Lakáspolitikai szempontok indokolják, hogy az állampolgárok lehetőleg igényüknek megfelelő lakásokat használjanak. Éppen ezért a lakásingatlanok cseréjének elősegítése érdekében a jogszabály kedvezményes illetékfizetési kötelezettséget biztosít lakások tulajdonjogának cseréje esetén. Amennyiben több lakástulajdon bevonásával történik a lakásingatlanok cseréje, úgy a visszterhes ingatlanvagyon-átruházási illeték kiszabásánál annak van jelentősége, hogy ténylegesen milyen csereszerződés jött létre. Annak ugyanis nincs ügydöntő jelentősége, hogy a felek szerződéses megállapodásukat, illetőleg többféle megállapodásra irányuló szerződéses akaratukat egy okiratba foglalják-e vagy pedig több okiratba. A visszterhes ingatlanvagyon-átruházási illeték a ténylegesen létrejött ügyletek alapján kerülhet kiszabásra.
Azt kell tehát vizsgálni, hogy az egy okiratban foglalt szerződés milyen ingatlanvagyon-átruházásra vonatkozó megállapodást tartalmaz, illetőleg hogy hány lakásingatlan-csereszerződés jött létre. Az illeték alapjának megállapításánál ugyanis nem a szerződéskötés (az okiratba foglalás) módja, hanem a ténylegesen létrejött csereszerződések száma lesz meghatározó.
Lakásingatlanok hármas cseréje esetében mindig két csereszerződéssel valósul meg a mindhárom ingatlant érintő tulajdonváltozás. Ilyen esetben tehát valójában két értékkülönbözet jelentkezik, amelyet külön-külön a két tényleges csereszerződésben szereplő lakásingatlanok forgalmi értéke alapján kell megállapítani.
Ellenkező álláspont egyrészt nem a felek által ténylegesen megkötött ügylet figyelembevételével vonná le az illetékfizetési kötelezettség következményeit, másrészt amennyiben a felek valóságos szerződési akaratával szemben kizárólag formai szempontok (okiratba foglalás módja) döntenek el az illetékfizetési kötelezettség módját, ez az eljárás szükségtelenül és indokolatlanul megnehezítené a lakásingatlanok egyébként kívánatos cseréjét. Nevezetesen a szerződő feleknek több, egymással szoros összefüggésben és egymástól függően kötött megállapodásait indokolatlanul elválasztaná, és a tulajdonszerzési korlátozásokra, valamint az esetleges jóváhagyások szükségességére is figyelemmel az egységes szerződési akarat több okiratba foglalása gátja lehetne ilyen megállapodások kötésének.
Minthogy tehát a perbeli szerződés két lakásingatlan-csereszerződést tartalmaz, tévesen járt el az alperes, amikor nem ennek figyelembevételével és nem az R. 24. §-ának (5) bekezdésében foglaltak szem előtt tartásával állapította meg az illetékfizetési kötelezettséget. De jogszabálysértő volt az eljárt bíróságok döntése is, amikor a fentieket nem észlelték és a felperesek keresetét elutasították.
Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig megváltoztatva, a jogerős államigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte [Pp. 339. § (2) bek.]. (P. törv. III. 20 233/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás