PK BH 1983/230
PK BH 1983/230
1983.06.01.
Kombinációs találmány esetében a találmányi megoldás ismert szerkezeti elemek együttalkalmazásának (kombinációjának) a módjában valósul meg. A társszerzőség szempontjából az a döntő, hogy magának a találmánynak mint megoldásnak a megalkotásában kinek volt része [Ptk. 86. §; 1969. évi II. tv. 7. § (1) bek.].
I. Az I. r. alperes – egyebek között – alumíniumból készült nagynyomású gyors főzőedényeket, közismert nevén „kukta” főzőedényeket gyárt.
A felperes, aki az I. r. alperes alkalmazottja, 1974-ben újítási javaslatot nyújtott be „újszerű középzáró hidas kuktatípus” gyártására. Ennek az volt a lényege, hogy az úgynevezett nyeles kukta helyett az I. r. alperes olyan kuktákat gyártson, amelyen az edény fedelét, az edény külső peremére támaszkodó híd (kengyel) segítségével, a fedő közepéhez kapcsolt kilincs alakú fogantyú működtetésével lehet zárni. Ezáltal a korábbi típus előnytelenül hosszú nyele elhagyható. Az edény megfogását két oldalsó fül teszi lehetővé. A súlyszelep nem középen, hanem a fedelén, a fogantyú mellett létesített fészken van elhelyezve. A felperes újítási javaslatában leírt kukta, külső megjelenésére nézve, valamint a fedél zárására, tehát a kukta működtetésére nézve lényegében azonos volt az akkor már ismert és külföldön gyártott olasz, „Aeternum” márka nevű kuktával.
A javasolt típus sorozatgyártására és forgalomba hozatalára nem került sor, mert a KERMI a terméket, megvizsgálása után, balesetveszélyesnek és a szabványnak nem megfelelőnek minősítette. Az I. r. alperes az újítási javaslatot elutasította.
A II–IX. r. alperesek – szintén az I. r. alperes dolgozói – 1976-ban újítási javaslatot nyújtottak be „patentzáras kukta” elnevezéssel. Az általuk szerkesztett kukta ugyancsak elhagyja a hosszú nyelet, és a fedelet is híd segítségével teszi zárhatóvá. A híd azonban nem az edény peremére támaszkodik, hanem az edény oldalán elhelyezett fülekre. A fedél zárófeszítését nem középponti zárral valósítja meg, hanem a fedélhez központilag rögzített hídnak két végén elhelyezett egy-egy „patent” zárszerkezettel, és ezek az edény különlegesen kiképzett „füleire” támaszkodnak.
A II–IX. r. alperes újítási megoldását, a kiviteli alak hosszas fejlesztése után, 1978-ban szolgálati találmányként szabadalmazásra bejelentették. 1979 óta ez a kuktatípus forgalomban van.
II. A felperes az 1979. november 15-én benyújtott keresetében újítási díjat követelt az I. r. alperestől. Állítása szerint a találmányi megoldás szerint gyártott kukták forgalomba hozatalával az ő újítását hasznosították. A per tárgyalását a Fővárosi Bíróság a jelen per befejezéséig felfüggesztette.
Az 1981. június 22-én indított keresetében a felperes annak megállapítását kérte, hogy a szolgálati találmánynak 50%-ban társszerzője.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a 175 036 ljsz.-ú, „Gyorsfőzőedény” elnevezésű, szolgálati találmánynak a felperes 20%-ban társszerzője. A II–IX. r. alpereseket személyenként 150 Ft perköltség megfizetésére kötelezte, az I. r. alperest pedig arra, hogy megjelölt számlára 2754 Ft szakértői költséget fizessen meg. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Álláspontja szerint a perbeli találmány a felperes újításának továbbfejlesztése, és minthogy a szabadalom szerint „fejlettebb” megoldás létrehozásában a felperes újítási javaslata alkotó jelleggel hatott közre, a felperes társszerződését 20%-os arányban találta megállapíthatónak.
A felperes a keresetének teljes egészében helyt adó ítélet iránt fellebbezett, az alperesek pedig a kereset teljes elutasítását kérték a fellebbezésükben.
A felperes álláspontja az volt, hogy az újítási javaslata szerint előállított termék túlnyomórészt ugyanazokat a szerkezeti elemeket tartalmazza, mint a találmány szerint gyártott termék. A szabadalmi leírás főigénypontjának jellemző részében felsorolt szerkezeti elemek: a két fül, a kengyel (híd), a zárófedél az újításban és a szabadalmazott találmány tárgyában egyaránt feltalálható. Egyedül a zárószerkezetnek az elhelyezése, működési megoldása tér el a javasolt újítástól. Mivel a találmányi megoldás azon a fejlesztési irányon halad tovább, amit az újítási megoldás kezdett meg (a hagyományos nyeles kukták szerkezetéhez képest), ebből is az következik, hogy a találmányi megoldás – legalábbis részben – az újítási megoldást használta fel.
Az alperesek álláspontja szerint a találmányi megoldás az ismert szerkezeti elemek kombinációjának a teljességében rejlik, ennek megalkotásában pedig a felperes nem vett részt.
III. A felperes fellebbezése megalapozatlan, az alperesek fellebbezése alapos.
Az 1969. évi II. törvény (Szt.) 7. §-ának (1) bekezdése szerint a feltaláló az, aki a találmányt megalkotta, vagyis a találmány létrehozatala során alkotó jellegű tevékenységet fejtett ki.
A perbeli – társszerzőség megállapítására irányuló – jogvita eldöntésénél tehát nem az a döntő, hogy a terméknek (a patentzáras kuktának) mint a találmány tárgyának az előállításánál kinek a javaslatára milyen szerkezeti elemeket használtak fel, hanem az, hogy magának a találmánynak mint megoldásnak a megalkotásában kinek volt része.
Azt pedig maga a felperes sem állította, hogy az oltalmazott szerkezeti megoldás teljességének a létrehozásában, vagyis a találmányi megoldás kidolgozásában közvetlenül tevékeny módon részt vett volna.
A szolgálati találmánynak az iratokhoz csatolt szabadalmi leírása a főigénypont jellemző részében felsorolta a találmány tárgyának (gyorsfőzőedénynek) azokat a szerkezeti részeit, amelyek a találmányi megoldás szerint kerülnek egymással kapcsolatba. Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet szakvéleménye elemzően foglalkozik ezekkel a szerkezeti részekkel olyan szempontból, hogy a felperes újítási megoldásában miként találhatók fel. A szakvélemény megállapítja, hogy a szabadalom (találmány) szerinti zárószerkezetet – a főigénypont tartalma szerint – a fülek és a záróidomok együtt testesítik meg. Ez a szerkezeti kialakítás a felperesi megoldásban nem ismerhető fel, és az sem, hogy a záróidom a kengyel végére van erősítve. Ilyen szempontból az alperesek találmánya, szemben a felperes megoldásával, nem középzáras, hanem végzáras megoldásnak minősül.
Nem állapítható meg tehát az sem, hogy a felperes az újítási javaslatában foglalt megoldás kidolgozásával – közvetve – alkotó módon vett részt a találmány létrehozásában. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes újítási javaslatával elősegíthette a műszaki fejlesztést, a társszerzőség megállapításához nem elegendő.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította [Pp. 253. § (2) bek.].
A felperes keresete megalapozatlan volt, a fellebbezése sem vezetett eredményre, ezért őt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében az első és másodfokú eljárás során felmerült költségek megfizetésére kötelezte. Az I. r. alperes csupán az általa előlegezett szakértői díj megtérítését kérte, ezért e tekintetben a Legfelsőbb Bíróság ennek megfelelően döntött. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 416/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás