PK BH 1983/231
PK BH 1983/231
1983.06.01.
Ha a vállalat a szabadalmi igényjogosult feltalálóval a szabadalom átruházása tárgyában kötött megállapodásban kötelezettséget vállal arra, hogy műszaki és gazdasági felkészültségével a találmányi megoldás megvalósításához szükséges fejlesztési tevékenységet elvégzi, ezt a kötelezettségét azonban felróhatóan megszegi, köteles a feltalálónak az ebből eredő kárát megtéríteni. A feltalálót kárenyhítési kötelezettség terheli [Ptk. 86. §; 1969. évi II. tv. 15. § (1) bek. Ptk. 313. §, 312. § (2) bek., 355. §].
1. A Legfelsőbb Bíróság, a másodfokú tárgyaláson kiegészített bizonyításra is figyelemmel, az iratok alapján a következő tényállást állapította meg:
A felperes 1972-ben szabadalmi bejelentést tett az „Adagolóberendezés kis mennyiségű folyadékok nagy pontosságú adagolására” című találmányára.
A találmányi megoldás megvalósításához, működőképes és értékesítésre alkalmas berendezés létrehozásához és gyártásához megfelelő felszereltségű üzemre volt szükség.
Az alperes vállalat – egyebek között – mechanikus folyadékadagoló berendezések gyártásával is foglalkozik. Műszaki-technológiai és gazdasági felkészültsége alkalmassá tette, hogy az elektrosztatikus folyadékadagoló találmányi megoldását kísérleti modell elkészítésével megvizsgálja, majd a sorozatgyártásra alkalmas prototípust kifejlessze.
A felek a szóbeli tárgyalásaik eredményeként az 1973. január 4-én írásba foglalt „szabadalomátruházási szerződés” című szerződésben abban állapodtak meg, hogy közös tevékenységgel létrehozzák a gyártásra is alkalmas berendezést, amelynek az értékesítéséből befolyt nyereségen a jövőben megállapítandó arányban osztoznak. A felperes kötelezettséget vállalt az Országos Találmányi Hivatalnál szabadalmazásra bejelentett találmánya átadására, úgy hogy ezáltal a szabadalmat az alperes szerezze meg. Vállalta, hogy átadja az addigi tapasztalatait, műszaki dokumentációit. Vállalta továbbá, hogy a fejlesztéshez szükséges számítások, dokumentációk elkészítésében – „munkatérítés mellett” – rendelkezésre áll.
Az alperes a szabadalmaztatással kapcsolatban a szerződéskötésig fölmerült 7000 Ft költség és az ezután fölmerülő költségek viselését vállalta, továbbá azt, hogy „a találmány kivitelezése az 1973. évi fejlesztési terv keretében történik”; 1973. végéig a működőképes készülék rendelkezésre áll. A szabadalom külföldi értékesítése esetén a felperesnek külön „díjazás” jár. Ha viszont az alperes a szabadalmat a jövőben nem kívánná fenntartani, erről a felperest köteles írásban értesíteni.
A felperes megadta a szabadalmi bejelentés átruházásához szükséges nyilatkozatot, ennek következtében a találmány szabadalmi oltalmát az alperes szerezte meg. Átadta a felperes a műszaki ismereteit és egyéb dokumentációit, és rendelkezésre állt – később mint munkavállaló is – a fejlesztéshez szükséges tevékenységek elvégzésére.
Az alperes a találmányra számos külföldi szabadalmat is szerzett, a találmányi megoldás megvalósítására azonban, illetőleg a kísérleti modell elkészítésére és megvizsgálására a megfelelő intézkedéseket nem tette meg. 1977. évben a Budapesti Műszaki Egyetemhez fordult fejlesztési tanulmány készítésére szóló megbízással. Az előzetes véleménye szerint a már kialakított mérőegység alkalmazhatósági körének meghatározása csak további fejlesztő és kísérleti munka után várható.
Az alperes 1977. november 8-i keltezéssel levelet intézett a felpereshez, amelyben utalt rá, hogy hasznosítható berendezést nem sikerült létrehozni; további fejlesztési tevékenységre nem hajlandó, „a szerződést felbontja”, a szabadalom további fenntartását pedig nem kívánja. Nyilatkozatra hívta fel a felperest, hogy ő a szabadalom fenntartását „saját költségén kívánja-e”, ellenkező esetben az alperes a szabadalmi oltalomról lemond. A felperes válaszában „érdemi nyilatkozata előtt” tájékoztatást kért a szabadalom helyzetéről, a szerződéstől való elállást nem fogadta el. 1977. november 25-i levelében az alperes a kért tájékoztatást megadta. A szabadalmi oltalom fenntartásával kapcsolatban kért nyilatkozatot, újabb 8 napos határidővel megsürgette. Újabb válaszlevelében a felperes a szerződéses kapcsolat fenntartását kívánta, arra azonban nem nyilatkozott, hogy ellenkező esetben a szabadalom „átvételét” kívánja-e. Az alperes ezután az 1978. január 27-én az OTH-hoz intézett kérelmében a szabadalmi oltalomról lemondott. A szabadalom ennek következményeként megszűnt.
A találmány alapvetően újszerű felismerésen alapuló, igen magas szellemi színvonalú megoldás. A szabadalmi oltalom megszűnte után külföldi cég foglalkozott a megoldással, illetőleg a találmányi megoldás elvén működő készülék gyártásával, felhasználva azt a lehetőséget, amelyet a találmány védelmének megszüntetése hozott létre. Az alperes – gazdasági és műszaki adottságai mellett – képes lett volna 1973. évben a kísérleti modellt elkészíteni további egy év alatt pedig a sorozatgyártáshoz szükséges prototípust kifejleszteni. Hasonló jellegű berendezések árának és forgalmának összehasonlításával megállapítható, hogy a sikeres megvalósítás esetén a 8-10 évi belföldi értékesítésből származó nyereség 3 millió forintot meghaladó lett volna.
2. A felperes az 1978. április 5-én benyújtott keresetlevelében 480 000 Ft „találmányi díj” megtérítését követelte. Ezt a követelését kártérítés címén is fenntartotta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes a szabadalmat (szabadalmi bejelentést) annak fejében ruházta az alperesre, hogy a költségeket az alperes viselje, és majd a később kifejlesztendő találmányi berendezés nyereségéből részesüljön. A berendezést azonban éppen a találmányi megoldásban rejlő okok miatt nem sikerült kifejleszteni. Azért pedig nem terheli az alperest felelősség, hogy a felperes – megfelelő előzetes értesítés ellenére – a szabadalom visszaszerzését nem kívánta, és ezáltal a szabadalom megszűnése miatt esetleg kára keletkezett.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a felek között a szabadalmi oltalomból eredő jogok átruházására irányuló szerződés érvényesen létrejött. Az alperes a szerződésben vállalt kötelezettségét nem szegte meg, és ezáltal nem okozott kárt a felperesnek. Nem vállalt kötelezettséget arra, hogy a szabadalmat a védettség teljes időtartama alatt fenntartja, sőt kikötötte azt a jogot, hogy a felperes előzetes értesítése mellett a szabadalom fenntartásától bármikor elállhasson. Ez az előzetes értesítés megtörtént, a felperes nem támaszthat jogellenesség miatt kártérítési igényt.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, keresetének helytadó ítélet meghozatala végett.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.
3. A fellebbezés – az alábbiak szerint – helytálló.
A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A peres felek között létrejött – a Ptk.-ban nem nevesített, egyébként azonban jogszabályba nem ütköző – szerződés lényege az a megállapodás, hogy közös tevékenységgel létrehozzák azt a berendezést, amely a találmányi megoldást valósítja meg, s amelynek az értékesítése számukra hasznot hoz. Ennek a kitűzött célnak az érdekében ruházta át a felperes a találmányból eredő jogát, a szabadalmi igényt az alperesre [1969. évi II. Tv. 15. § (1) bek.], az alperes pedig vállalta, hogy műszaki és gazdasági felkészültségével a találmányi megoldás megvalósításához szükséges fejlesztési tevékenységet elvégzi. A feltaláló „díjazása” – a felperesnek a haszonból való részesedése – csak azután lett volna esedékes és összeg szerint is meghatározandó, hogy „a kialakult készülék ára megállapíthatóvá válik”, vagyis a találmányi berendezés kifejlesztése után.
A felperes a szerződéses kötelezettségeit teljesítette. Nyilatkozattal átruházta szabadalmi bejelentését, átadta a műszaki ismereteit, rajzait, és rendelkezésre állt az alperes utasításainak megfelelően az alperes üzemszerű tevékenységén belül, immár az alperes által irányított fejlesztési munkára.
Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet, valamint a másodfokú eljárásban kirendelt dr. K. L. szakértői véleménye alapján megállapítható, hogy a szabadalommal oltalmazott találmányi megoldás a gyakorlatban alkalmazható, az alperes üzemében végül is elkészített kísérleti modell működése fogyatékos volt ugyan, de a találmány megvalósíthatóságának bizonyítására alkalmas volt. Dr. K. L. szakvéleménye alapján az is megállapítható, hogy a megvalósítás igazolásához szükséges kísérleti modell elkészítésére a szerződésben kikötött egy esztendő elegendő volt, az értékesítéshez (gyártás, licenciaértékesítés) szükséges további fejlesztés újabb egy évet vett volna igénybe.
Az alperes azonban a szerződésben meghatározott egy év időtartam alatt a kísérleti modellt nem készítette el, és erre a mulasztásra semmiféle elfogadható indoka nem volt. A kísérleti modell később – hároméves késéssel, kb. fél év alatt – elkészült.
Az alperes ezzel a magatartásával a szerződésben vállalt kötelezettségét megszegte. Nem hozta létre a vállalt határidőben azt a kísérleti berendezést, amely az értékesítésre alkalmas találmányi berendezés fejlesztésének alapja lett volna. Miután pedig a késedelmesen elkészült kísérleti modell vizsgálata nem hozott olyan eredményt, amely a találmányi megoldás gyakorlati megvalósíthatósága ellen szólt, az alperes jogos ok nélkül tagadta meg a fejlesztési tevékenység folytatását, a prototípus létrehozását.
Ha a kötelezett a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a jogosult választhat a késedelem és a lehetetlenülés következményeinek alkalmazása között (Ptk. 313. §).
A Ptk. 312. §-ának (2) bekezdése alapján – figyelemmel a 313. §-ára – jogos a felperesnek a teljesítés elmaradása miatt támasztott kártérítési igénye.
A szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni [Ptk. 318. § (1) bek.]. Az elbírált esetben a felperest az elmaradt vagyoni előny illeti meg kártérítés címén [Ptk. 355. § (4) bek.].
Dr. K. L. szakvéleményének közgazdasági és műszaki szempontokkal kellően indokolt becslése alapján megállapítható, hogy a találmányi berendezés belföldi értékesítéséből származó nyereség – a fejlesztés költségeit is számításba véve – hárommillió forintot meghaladó lett volna.
Figyelembe véve a találmány kiemelkedő műszaki színvonalát, a külföldi értékesítési lehetőségeket, a szakvélemény szerint a felperesnek a szerződéses kapcsolat sikeres teljesedése folytán elérhető haszna 900 000 Ft-ra becsülhető. A 8 évre számított termelési érték 20 millió Ft, ennek 4,5%-ában megállapított találmányi díjazás nem mond ellent a kialakult gyakorlatnak. Az elérhető nyereség, a fejlesztési költségek levonásával, legkevesebb 3 millió Ft-ra becsülhető. Ennek arányában a 900 000 Ft ellenértéket a bírói mérlegelésre alkalmas szakértői becslésnek fogadta el a Legfelsőbb Bíróság.
A szerződésszegésből keletkezett kár elhárítása, illetőleg enyhítése a jogosultnak is kötelessége [Ptk. 340. § (1) bek.]. A felperes azáltal, hogy az alperes teljesítési késedelmének – általa egyébként befolyásolhatatlan – elhúzódását észlelve a szabadalom megszűnésének megakadályozása végett nem tette meg a tőle elvárható lépéseket, megszegte e kötelezettségét. Az alperes ugyanis arról, hogy a szerződéses kötelezettségének teljesítését végleg megtagadja, írásban értesítette a felperest, és késznek mutatkozott a szabadalom átruházására. A felperes azonban a szabályos közlés és a megfelelő határidő tűzése ellenére a szabadalom visszaszerzése, illetőleg további hasznosítása, a találmány értékesítése érdekében nem tette meg a lehetséges és a tőle elvárható lépéseket.
A találmányi megoldás kifejlesztésének elmulasztásával már bekövetkezett károkozás következményeinek csökkentésére vonatkozó kárenyhítési kötelezettségének tehát nem tett eleget, ezért az alperesnek nem kell megtérítenie a kárnak azt a részét, amely a felperesnek e magatartásával van összefüggésben és az 1978. évet követő időszakban várható előnyök elmaradásával kapcsolatos.
A szakértői vélemény szerint 8-10 éven át lett volna várható a gyártásból, illetőleg a licenciaértékesítésből haszon. A szerződéskötést követő 1973-as és 1974-es két év a kísérlet és a prototípus kifejlesztéséhez szükséges időszak lett volna. A gyártásból, illetőleg a licenciaértékesítésből származó teljes haszonrészesedés tehát csak 1975. évtől vehető számításba és az előzőekben kifejtettek szerint csupán 1978. évig terjedő időre. A 8-10 éven át elérhető teljes haszonrészesedésnek e három év időtartamra való arányosítása eredményezi azt a 300 000 Ft összeget, amely – a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint – a felperest kártérítésként megilleti [Pp. 206. § (3) bek.].
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest a kárfelelősségével arányos kártérítésre és ennek időarányos kamatai megfizetésére kötelezte [Pp. 253. § (2) bek.].
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a szellemi alkotások hasznosításához elsősorban szükséges megfelelő vállalati gazdasági és vezetési szemléleti tényezőkön kívül elengedhetetlenül fontos az adott jogi szabályozás kereteit megfelelően felhasználó színvonalas szerződéskötési gyakorlat kialakítása, a szerződési feltételek és a szerződés teljesítésével kapcsolatos együttműködési kötelezettség maradéktalan megtartása, végül a szerződésszegéssel kapcsolatos szankciók érvényesítése. A felek között létrejött megállapodás nem határozta meg pontosan a felek jogait és kötelezettségeit, azokat a határidőket és következményeket, amelyek megfelelő garanciát nyújtottak volna ahhoz, hogy a szerződés célját betöltse. Ez a szerződéskötési fogyatékosság ily módon maga is hozzájárult a jogvita kialakulásához. Azáltal pedig, hogy a vállalat a rendelkezése alatt álló találmány kifejlesztése, a jogok átadása érdekében nem megfelelően járt el, az elbírált esetben a szellemi alkotásban rejlő, a társadalom számára is jelentős érték ment veszendőbe.
A marasztalás összegét a bíróság mérlegeléssel állapította meg; a felperesnek a keresetében érvényesített követelése nem volt nyilvánvalóan túlzott. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 81. §-ának (2) bekezdése alapján az alperest a terhére megállapított marasztalási összegnek megfelelő mindkétfokú perköltség megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 191/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás