PK BH 1983/235
PK BH 1983/235
1983.06.01.
A kötelesrészt csak úgy lehet az özvegyi jogtól mentesíteni, ha a kötelesrész kiadása után a megmaradó vagyon a házastárs korlátozott haszonélvezetét biztosítja. [Ptk. 615. § (1) bek., 671. § (1) bek., 679. § (3) bek.].
Az örökhagyó 1981. február 2-án végrendelet hátrahagyása mellett meghalt. Végrendeletében minden ingó- és ingatlan vagyona örököséül házastársát – az alperest – nevezte meg.
Az örökhagyónak egyetlen leszármazója van: a felperes, aki az örökhagyó házasságon kívül született gyermeke.
Az örökhagyó hagyatékához több ingatlan tartozott.
A házas ingatlanon az eredeti lakóépületen kívül egy szoba, konyha, éléskamra és fürdőszoba helyiségekből álló épület és egy melléképület is áll, amelyben jelenleg az alperes lakik.
A felperes a keresetében a kötelesrész pénzben való kiadására – az ingatlanok becsértéke alapján összesen 162 800 forint megfizetésére –, továbbá a perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a hagyatéki eljárásban az örökhagyótól való származását kellően igazolta, ennek ellenére az alperes a kötelesrész iránti igényét nem ismerte el. Ezért az alperes a perre okot adott. Utóbb másodlagos kereseti kérelme arra irányult, hogy ha a bíróság a kötelesrész természetben való kiadására kötelezi az alperest, valamennyi hagyatéki ingatlanilletőség 1/2 részének a tulajdonába adását kéri.
Az alperes az első tárgyaláson a felperes igényének jogalapját elismerte, és tagadta, hogy a perre okot adott. Arra hivatkozott, hogy a hagyatéki eljárásban beszerzett anyakönyvi kivonatok alapján az örökhagyó apasága megnyugtatóan nem volt bizonyítottnak tekinthető. Előadta, hogy 1974-ben ismerkedett meg az örökhagyóval, aki a felperesről mint gyermekéről soha nem beszélt, és csupán két mostohagyermekéről tett említést. A hagyatéki eljárásban rendelkezésre állt adatok hiányosságának igazolásaként arra hivatkozott, hogy az általa utóbb fotókópiában beszerzett és a periratokhoz csatolt végítéletből kitűnően az örökhagyó nem tett apai elismerő nyilatkozatot, hanem apaságát bírói ítélet állapította meg. A felperesi igény összegszerűségét vitatta, és a kötelesrész kiadására csak természetben volt hajlandó, miután a pénzben való megfizetésére anyagi körülményei folytán képtelen. Végül kérte, hogy a bíróság a kötelesrész kielégítéseként a két szőlőingatlan illetőséget és az erdőingatlan illetőséget teljes egészében adja a felperes tulajdonába, míg a házas ingatlanból 97/542 rész átengedésére hajlandó. A felperes tulajdonába kerülő ingatlanilletőségek vonatkozásában azonban haszonélvezeti jogra tartott igényt. A kötelesrész alapjának megállapításánál kérte figyelembe venni az örökhagyó eltemettetésével felmerült, összesen 26 687 forint költséget.
Ez utóbbi igényt illetően a felperes úgy nyilatkozott, hogy a temetési költség fele összegének megtérítésére – méltányosságból – hajlandó.
Az elsőfokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy az általa megörökölt ingatlanilletőségek 1/2 részét természetben kötelesrész címén adja ki a felperesnek, és intézkedett a tulajdonjog bejegyzése végett az illetékes földhivatal megkeresése iránt. Kötelezte a felperest, hogy az alperesnek 13 340 forintot fizessen meg, az alperest pedig a felperes javára 5000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. A bíróság a felek méltányos érdekeit figyelembe véve a Ptk. 672. §-ának (3) bekezdése alapján a kötelesrész természetben való kiadására kötelezte az alperest. A kötelesrész alapjának számításánál – figyelemmel arra, hogy a felperes a temetési költség fele összegének megfizetését vállalta, és erre az ítéletben őt kötelezte is – a hagyaték teljes értékét vette alapul. Az alperes haszonélvezeti jog iránti igényét alaptalannak találta, mert az alperes az ingatlan illetőségek 1/2 részének állagörököse lett. Ezért álláspontja szerint a Ptk. 671. §-a (1) bekezdésének másik fordulata az adott esetben nem alkalmazható. Végül megállapította a bíróság, hogy az alperes a perre okot adott, mert a felperes a hagyatéki eljárás során származását megnyugtatóan valószínűsítette, ezért a felperesnek a perindítással felmerült költségeit megfizetni köteles.
Az első fokú ítélet ellen az alperes a haszonélvezeti jog biztosítására irányuló kérelemnek az elutasítása, illetőleg perköltség viselésére történt kötelezése miatt fellebbezett. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság az első fokú ítélet fellebbezett részét részben és annak megállapításával változtatta meg, hogy a felperesnek megítélt ingatlanhányadokon az alperest özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg. Az alperest mentesítette az első fokú perköltség megfizetése alól, és úgy rendelkezett, hogy az első fokú perköltséget mindegyik fél maga viseli, egyben arra kötelezte a felperest, hogy az alperesnek 400 forint másodfokú eljárási költséget fizessen meg, és térítsen meg az államnak külön felhívásra 300 forint le nem rótt fellebbezési illetéket. A másodfokú bíróság az ítélet indokolásában kiemeli: az adott esetben „az a nem gyakran előforduló eset áll fenn, hogy az alperes csupán azért nem törvényes örökös, mert végrendeleti örökös lett, aki a végrendelet értelmében a teljes hagyatéknak az örököse, beleértve a teljes haszonélvezeti jogot is”. Így nem lehet szó a Ptk. 665. §-ának (2) bekezdésében foglaltakról. Nem értett egyet az elsőfokú bíróság álláspontjával abban sem, hogy „az állagöröklés folytán tulajdonképpen az alperes haszonélvezeti joga korlátozva nincsen”. Az alperes tényleges használatában ugyanis csupán „az ingatlan ún. alsó udvari épülete van, amely lakás céljára kevéssé alkalmas. Ez egymagában a jövőre nézve az alperes használati jogait nem feltétlenül elégíti ki”. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesnek „kellően indokolt kételyei voltak a felperes leszármazását illetően”, miután az anyakönyvi kivonat csak névazonosságot igazolt. Az alperes volt az, aki „felkutatta az örökhagyó apaságát igazoló okiratot”. Ezeket figyelembe véve meg lehet állapítani, hogy az alperes elismerte a felperes követelését, mihelyt a leszármazás bizonyítva volt, ilyen értelemben a perre okot nem adott. Ezért a Pp. 80. §-a (1) bekezdésének és a 81. §-a (1) bekezdése alkalmazásával a másodfokú bíróság úgy döntött, hogy az első fokú eljárás költségeit mindegyik fél maga viseli.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 615. §-ának (1) bekezdése szerint az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl (özvegyi jog). A Ptk. 671. §-ának (1) bekezdése értelmében a kötelesrészt ugyan minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni, ha azonban a kötelesrész kiadása esetén megmaradó vagyon a házastárs korlátozott haszonélvezetét sem biztosítaná, a kötelesrésznek a korlátozott haszonélvezetet biztosító részét csak a haszonélvezet megszűnése után lehet kiadni.
Ezzel összhangban rendelkezik a Ptk. 679. §-ának (3) bekezdése úgy, hogy a kötelesrész a házastárs korlátozott haszonélvezetét nem sértheti.
A törvény tehát az örökhagyó szabad rendelkezése ellen mind a kötelesrészt, mind a túlélő házastárs haszonélvezeti jogát (özvegyi jog) védi. A kötelesrészt mentesíteni kell minden tehertől, tehát rendszerint az özvegyi jogtól is, másfelől viszont a túlélő házastárs korlátozott haszonélvezetét mindenképpen biztosítani kell.
Az idézett két szabály a kötelesrésznek és az özvegyi jognak az összeütközését idézheti elő, ha a vagyon nem elég a két igény kielégítésére. Ilyen összeütközés esetében a törvény az özvegyi jogot állítja előtérbe akként, hogy a kötelesrészt csak úgy lehet az özvegyi jogtól mentesíteni, ha a kötelesrész kiadása után a megmaradó vagyon a házastárs korlátozott haszonélvezetét biztosítja; vagyis a túlélő házastárs a kötelesrészt csak annyiban és akkor köteles az arra jogosultnak kiadni, amennyiben a korlátozott haszonélvezeti joga sérelmet nem szenved. Ha a megmaradó vagyon a házastárs vagyonával együtt nem elég a korlátozott haszonélvezet biztosítására, a kötelesrész csak a haszonélvezeti (özvegyi) jog megszűnése után nyerhet kielégítést, de a kötelesrészre vonatkozó igényt megfelelően biztosítani kell.
A perbeli esetben az örökhagyó általános örökösévé az alperest (feleségét) tette. Ilyen esetben, amint a Legfelsőbb Bíróság több határozatában is kifejtette, a túlélő házastárs korlátozott haszonélvezetét a kötelesrésszel szemben biztosítani kell. A házastárs ugyanis nem kerülhet kedvezőtlenebb helyzetbe azáltal, hogy javára szóló végrendelet van, mintha végrendelet egyáltalán nem lenne. A végrendeleti juttatást azonban a haszonélvezeti (özvegyi) jog mértékének a megállapításánál számba lehet venni.
Az adott esetben a bíróság a haszonélvezeti jog kérdésében anélkül döntött, hogy a tényállást feltárta volna. Nincs tisztázva, hogy az alperes által megörökölt ingatlanokra tekintettel a kötelesrész kiadása esetén a megmaradó hagyatéki vagyon a korlátozott haszonélvezetet biztosítja-e az alperesnek. Az alperes arra hivatkozott, hogy ez számára nincsen biztosítva, és ezért ebben a körben a tényállás nincs tisztázva. Ezzel összefüggésben elsősorban azt kell vizsgálni, hogy az alperest milyen terjedelmű lakáshasználat illeti meg, illetőleg a hagyatékhoz tartozó házasingatlanban használt lakáson túlmenően rendelkezik-e másik megfelelő lakással.
Az sem tisztázott, hogy a két lakóépületből álló házas ingatlan használatát az örökhagyó és a társtulajdonosok milyen módon osztották meg, és az alperes mint az örökhagyó végrendeleti örököse valójában az ingatlant milyen terjedelemben használja.
De jelentősége van annak is, hogy az alperes milyen saját vagyonnal és jövedelemmel rendelkezik, illetőleg a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyakból (ingatlanokból) a kötelesrész kiadása esetén milyen jövedelem marad. Az alperes személyes meghallgatásakor úgy nyilatkozott, hogy havi 1942 forint nyugdíján kívül más jövedelme nincs. Ennek ellentmondani látszik a költségmentesség megadása iránti kérelemhez csatolt adóigazolás, amely szerint az alperes 260 forint jövedelemadót és 135 forint földadót fizet. A tényállás tehát e vonatkozásban is hiányos.
Csak a tényállás teljes feltárása után lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy az adott esetben a felperes kötelesrészét minden teher és korlátozás nélkül vagy az alperes haszonélvezeti jogával terhelten kell-e kiadni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróság ítéletét – a haszonélvezetre és a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezéseire kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ezzel összefüggésben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 823/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás