PK BH 1983/239
PK BH 1983/239
1983.06.01.
Gyermektartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítása elrendelésének előfeltétele, hogy a jogosult a megítélt tartásdíj behajtása iránti igényét a kötelezettel szemben érvényesítse. Abban az esetben, ha a kötelezett külföldi és vele szemben a jogosult igényérvényesítési kötelezettségének eleget tesz, de a bizonyítás eredményeként megállapítható, hogy a tartásdíj behajtása a legkedvezőbb esetben is csak hosszabb idő eltelte után várható, nincs akadálya annak, hogy a bíróság ezt a helyzetet úgy értékelje, mint amelyben a tartásdíj behajtása átmenetileg lehetetlen. Ilyen esetben indokolt lehet az ideiglenes folyósításnak – esetleg rövidebb időtartamra való – elrendelése [12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 7. § (1) bek.; 8/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 8. § (1) bek., 9. § (1) bek.].
A jogosult és a kötelezett házasságából két gyermek született. A kötelezett 1974-ben a Német Szövetségi Köztársaságba utazott, ahonnan nem tért vissza. A kiskorú gyermekek a jogosult gondozásában maradtak.
A M.-i Járásbíróság a kötelezettet – az ottani perbeli alperest – arra kötelezte, hogy 1980. június 1. napjától kezdődően a jogosultnak (az ottani perbeli felperesnek) fizessen meg 1000-1000 forint, összesen havi 2000 forint gyermektartásdíjat. Megállapította, hogy a kötelezett (alperes) hátraléka az ítélethozatal időpontjában 18 000 forint, amelyet 1981. június hó 1. napjától kezdődően havi 2000 forintos részletekben jogosult teljesíteni. A járásbíróság által fellebbezésre tekintet nélkül előzetesen végrehajthatónak nyilvánított ítélet első fokon jogerőre emelkedett.
A jogosult az említett ítélet meghozatala (1981. február hó 25.) napján – kérelemmel fordult a járásbírósághoz a megállapított gyermektartásdíj állam által való ideiglenes folyósításának elrendelése iránt. Kérelmében előadta – s mindezt igazolta –, hogy havi 3946 forintos keresettel rendelkezik; a gyermekek napközi otthonos ellátásban részesülnek, amelyért napi 9-9 forintot, összesen havi 450 forintot térít. A kérelem szerint tanácsi értékesítésű, fele részben saját tulajdonát képező lakásán fennálló kölcsön törlesztő részlete és fenntartási költsége havi 1413 forint.
A M.-i Járásbíróság végzésével 1981. március hó 1. napjától 1984. február 29. napjáig terjedő időre elrendelte a gyermekenként 1000-1000 forintban megállapított gyermektartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítását. A végzés indokolása szerint a jogosult keresetéből és a családi pótlékból a gyermekek megfelelő tartását nem képes biztosítani. A kötelezett tartásdíjat nem fizet, ezért a gyermektartásdíj állam által való ideiglenes folyósításának feltételei fennállnak. Ez a végzés fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett.
A jogosult csak 1981. október 13. napján nyújtott be kérelmet a végrehajtás elrendelése iránt.
A gyermektartásdíj állam által való ideiglenes folyósítását elrendelő végzés ellen emelt törvényességi óvás az alábbi értelemben alapos.
A 12/1974. (V. 14.) MT számú rendelet (R.) 7. §-ának (1) bekezdése szerint ha a kötelezett ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a tartásdíj behajtása más okból átmenetileg lehetetlenné vált, és a gyermeket gondozó szülő sem képes a gyermek részére tartást nyújtani a bíróság a jogosult kérelmére az ügy összes körülményeinek alapos mérlegelése után elrendelheti a tartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítását.
A fenti rendelet végrehajtása tárgyában kiadott s a 4/1980. (VI. 6.) IM számú rendelettel módosított 8/1974. (VI. 27.) IM számú rendelet (Vhr.) 8. §-a (1) bekezdésének utolsó fordulata szerint külföldi kötelezett esetében a bíróság csak akkor rendelheti el a tartásdíj folyósítását, ha a jogosult az igényét a kötelezettel szemben érvényesítette.
E jogszabály felismerhető célja az, hogy a jogosultat arra ösztönözze: ne elégedjék meg azzal, hogy a tartásdíj állam által való ideiglenes folyósításának előnyeit élvezi, hanem tegyen meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a kötelezett tartásdíj fizetési kötelezettségét teljesítse. A megítélt tartásdíj behajtása iránti igénynek a kötelezettel szembeni érvényesítése – adott esetben a végrehajtás kérése – tehát külföldi kötelezett esetében előfeltétele az állam által való ideiglenes folyósítás elrendelésének. Jogszabályt sértett ezért az eljárt bíróság, amikor az ideiglenes folyósítást elrendelte, még mielőtt a jogosult a gyermektartásdíj megfizetésére kötelezés iránt indított perben hozott jogerős ítélet végrehajtását kérte volna. A végzés meghozatala idejében elkövetett ez a törvénysértés azonban azóta meghaladottá vált. A jogosult már több, mint egy éve előterjesztette kérelmét a gyermektartásdíj fizetésére kötelező ítélet végrehajtására, ez az eljárás azonban eddig a rendelkezésre álló adatok szerint nem volt eredményes. Ma már tehát az a helyzet, hogy a jogosult a külföldi kötelezettel szembeni igényét érvényesítette [Vhr. 8. §-ának (1) bekezdése], de a tartásdíj ennek ellenére is átmenetileg behajthatatlannak bizonyult [R. 7. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a Legfelsőbb Bíróság ebben a vonatkozásban csak az e törvénysértés megállapítására szorítkozott.
Ha a jogosult a külföldi kötelezettel szembeni igényérvényesítési kötelezettségének eleget tesz, a bíróság a körülmények gondos mérlegelése alapján foglal állást abban a kérdésben: megállapítható-e a tartásdíj behajtásának átmeneti lehetetlenülése amiatt, mert a külföldi adóssal szembeni behajtási eljárás jobbadán csak hosszabb idő eltelte után vezet eredményre. E kérdés eldöntésénél jelentősége lehet a hasonló ügyekben szerzett tapasztalatoknak is. Ha e mérlegelés eredményeként a bíróságban az a meggyőződés alakul ki, hogy a tartásdíj behajtása a legkedvezőbb esetben is csak hosszabb idő eltelte után várható, nincs akadálya annak, hogy ezt a helyzetet úgy értékelje, mint amelyben a tartásdíj behajtása átmenetileg lehetetlen. A gyermektartásdíj ideiglenes folyósítása kérdésében való döntéshez tehát az igényérvényesítés eredményének ismerete nem feltétlenül szükséges; az átmeneti behajthatatlanság megállapításához ezért nem minden esetben és nem feltétlenül kell bevárni a külföldön élő kötelezettel szembeni igényérvényesítés esetleges kudarcát. Ilyen esetben azonban indokolt lehet az ideiglenes folyósításnak rövidebb időtartamra való elrendelése [Vhr. 9. §-ának (1) bekezdése]. Ez biztosíthatja a tartásra szoruló gyermek szükségleteinek kielégítését arra az időre, amíg a behajtás a kötelezettel szemben eredményre vezet; ha pedig ez a várakozás meghiúsul, és a feltételek továbbra is fennállnak, a bíróság az ideiglenes folyósítást ismét elrendelheti [Vhr. 9. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata].
Az adott esetben a Német Szövetségi Köztársaságban élő kötelezettel szemben kell a gyermektartásdíj behajtásáról intézkedni. Jelenleg még nem ismert ennek az eljárásnak eredménye, de még állása sem. Csak arra van adat, hogy az 1981 októberében előterjesztett, végrehajtás elrendelésére irányuló kérelem alapján átutalás nem történt. Mindebből viszont megállapítható, hogy a tartásdíj behajtásának átmeneti lehetetlenülésével egy tekintet alá eső helyzet keletkezett, ezért az állam által való ideiglenes folyósítás indokolt. Nem volt viszont ok arra, hogy a bíróság a maximális, háromévi időtartamra rendelje el az ideiglenes folyósítást. Megalapozatlan ugyanis az a feltevés, hogy a kötelezettel szemben alkalmazandó intézkedések eredménye még a törvényességi határozat meghozatalától számított további mintegy másfél évet vesz igénybe. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a tartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítását a M.-i Járásbíróság végzése idevágó rendelkezésének hatályon kívül helyezése mellett az alapul szolgáló feltételek előrelátható fennállásáig, 1983. február hó 28. napjáig terjedő időre rendelte el. Ha a behajtási intézkedések addig sem vezetnek eredményre, a bíróság újabb kérelem esetében – ha a feltételek fennállnak – a folyósítást ismét elrendelheti [Vhr. 9. § (1) bek.].
Az óvás szerint a bíróság végzése alapján ideiglenesen folyósítandó összeg még akkor is törvénysértően magas lenne, ha a folyósítás feltételei egyébként fennálltak volna. E tekintetben az óvás arra mutatott rá, hogy a jogosult összesen mintegy 5300 forint havi jövedelemmel rendelkezik. A lakásfenntartással kapcsolatos, havonta rendszeresen visszatérő 1400 forint kiadást figyelembe véve, a fennmaradó 3900 forintos jövedelemnek csak havi 1000–1200 forinttal való kiegészítése lett volna indokolt a gyermekek megfelelő tartásának biztosításához.
Ezzel az állásponttal a Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet. Az óvás számítási módját követve a jogosultnak és két gyermekének a lakásfenntartással havonta ismétlődően felmerülő kiadások leszámításával, de hozzáadva az ideiglenesen előlegezni rendelt havi 2000 forintot is, havonta mintegy 5900 forint áll rendelkezésére hármójuk szükségletének fedezésére. Egy személyre tehát nem egészen 2000 forint esik. Ehhez képest a bíróság által előlegezni rendelt havi 1000-1000 forint törvénysértően eltúlzottnak semmiképpen nem tekinthető. – Az előlegezendő összeg gyermekenként 1000 forintban való megállapítása mellett szól a 2/1974. (V. 14.) MT számú rendelet 8. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése is, amely szerint az állam által folyósítandó összeg azonos azzal, amelyet a bíróság a tartásdíjra kötelező határozatában alapösszegként megállapított. (Ez pedig az adott esetben gyermekenként havonként 1000 forintot tesz ki). Ettől az idézett rendelethely szerint a bíróság csak annyiban térhet el, amennyiben a gyermektarás a másik szülő útján biztosítható. Ilyen eltérésre azonban ebben az ügyben nincs indok – annál kevésbé, mert az ideiglenes folyósításra éppen azért került sor, mivel a gyermekek tartását a jogosult önmaga nem tudja biztosítani.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott végzés törvénysértő rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a tartásdíj állam által való ideiglenes folyósítását 1983. február hó 28. napjáig terjedő időre rendelte el [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (P. törv. II. 20 208/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás