GK BH 1983/243
GK BH 1983/243
1983.06.01.
Ha az állami költségvetésből megvalósuló beruházás késedelme esetén a megrendelő szerződésszegése miatt került sor a teljesítési határidő módosítására, a módosításban való megegyezés ténye nem mentesíti a nevezettet a szerződésszegés következményei alól [Ptk. 5. §, 302. § b) pont, 318. § (2) és (3) bek.; 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 18. § (1) bek.; GKT 2/1980. sz. tanácselnöki értekezlet].
A felperes a Ptk. 318. §-ának (3) bekezdése alapján benyújtott keresetében előadta, hogy az alperes mint megrendelő szerződést kötött egy vállalkozóval a nála állami költségvetés terhére készülő üzem energiaellátási technológiai szerelési munkáinak elvégzésére. A vállalkozási díj 4 867 644 Ft, a befejezési határidő, amelyet többször módosítottak, 1980. június 30. volt. A módosított befejezési határidőre sem történt meg a teljesítés, ezért a felperes mint a költségvetési pénzeszközöket kezelő pénzintézet felhívta az alperest annak igazolására, hogy érvényesítette-e a kötbérigényét a vállalkozóval szemben. Az alperes úgy nyilatkozott, hogy a vállalkozó részéről a teljesítés megtörtént, csak takarékossági szempontból a fűtési idény megkezdésekor valósul meg a tényleges átadás-átvétel, és erre tekintettel módosították a befejezési határidőt 1980. október 30-ra. Az átadás-átvétel azonban 1980. október 30-án sem történt meg.
A felperes ezek után a vállalkozóhoz fordult, s az úgy nyilatkozott, hogy az átadás-átvételre azért nem kerülhetett sor, mert az alperesnek műszerautomatikai elemeket kellett volna más vállalkozóval beszereltetnie, de e kötelezettségének nem tett eleget. Mindezek alapján az volt a felperes álláspontja, hogy nemcsak takarékossági szempontjai voltak az átadás-átvétel késedelmének, hanem az alperes mint megrendelő nem tett eleget a közbenső szolgáltatási kötelezettségének. Ennek alapján kérte az alperest kötelezni a fent megjelölt vállalkozási díj után 4%-os kötbérnek, azaz 194 705 Ft-nak az állam javára történő megfizetésére.
Az alperes védekezésében arra hivatkozott, hogy a vállalkozóval 1980. június 30. előtt szóban 1980. október 30-ára módosították a befejezési határidőt, majd a későbbi megállapodások szerint 1981. június 30. lett a határidő. A határidő módosításának pedig az volt az oka, hogy összhangba kellett hozni további 18 szerződés teljesítését.
Az elsőfokú bíróság tanúként kihallgatta az alperes beruházási főosztályának a vezetőjét. A tanú előadta, hogy 1980 májusában, szóban állapodtak meg a vállalkozó megbízottjával a határidő módosításában, éspedig akként, hogy az energiaellátást és az egyéb hiányokat az 1. sz. konverter befejezési határidejére készítik el. Az 1. sz. konverter befejezési határideje pedig 1981. december 31. volt. Ezt a szóbeli megállapodásukat írásba is foglalták 1981. április 15-én.
Az elsőfokú bíróság ezután a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a tanúvallomás alapján megállapította, hogy a felek a szerződést közös megegyezéssel módosították, és a felperes nem tudott bizonyítékot előterjeszteni annak az igazolására, hogy a szerződésmódosítás a joggal való visszaélés volt.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Nem tette vitássá, hogy a felek között szóbeli megállapodás jött létre a határidő módosítása kérdésében. Álláspontja azonban az volt, hogy a szerződés módosításának vizsgálatánál az elsőfokú bíróságnak feltétlenül a Ptk. 5. §-ára vonatkozó miniszteri indokolásból kellett volna kiindulnia, és vizsgálnia kellett volna azt a kérdést, hogy jogtalan magatartás történt-e, és ha igen, akkor az ne részesüljön jogi védelemben. A felperes álláspontja szerint ugyanis nem megengedett az a „szabados” magatartás, amely tapasztalható a kiemelkedően fontos állami nagyberuházások körében a szerződések megkötésében és teljesítésében. Ebből a szempontból nem fogadható el, hogy az alperes mentesüljön a részmunkálatokra vonatkozó szerződés megszegésének következménye alól azon a címen, hogy a késedelme az egész beruházást nem késleltette.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az adott esetben a Ptk. 318. §-ának (2) bekezdése értelmében a szerződésszegésen alapuló igények érvényesítése kötelező volt, mert a vállalkozási szerződésben kikötött ellenszolgáltatás teljesítése az állami költségvetésből történik. Ezért a jogosult (a vállalkozó) az alperes szerződésszegése esetén az igény érvényesítésétől akkor tekinthetett el, ha a rendelkezésére álló adatok alapján meggyőződést szerzett arról, hogy a szerződésszegés olyan körülményekre vezethető vissza, amelyekért az alperes nem felel, vagy ha a szerződésszegés a népgazdaság, továbbá a felek együttműködése szempontjából jelentéktelen volt.
Ha a jogosult az igényérvényesítési kötelezettségének indokolatlanul nem tett eleget, a Ptk. 318. §-ának (3) bekezdése értelmében a kötbérigényt a felperes az állam javára érvényesíthette.
A szerződésekből kölcsönös kötelezettség keletkezik elsősorban a szolgáltatás átadására és átvételére, továbbá esetleg adatszolgáltatásra, közbenső intézkedésre stb. Ebből következik, hogy a szerződésekben a felek általában jogosultak is és kötelezettek is. Szerződésszegést tehát nemcsak a vállalkozó vagy a szállító, hanem a megrendelő is elkövethet; pl. a munkaterület késedelmes átadásával stb. A népgazdasági szempontból kiemelt céloknak az előírt időben történő megvalósítását tehát maga a megrendelő is veszélyeztetheti, vagy esetleg meg is akadályozhatja.
A Ptk. 318. §-ának (3) bekezdése tehát nem tesz különbséget a megrendelő vagy a vállalkozó (szállító) mulasztása között, így magából a törvény szövegéből is következik, hogy az előírt kötelezettség megszegése esetén a pénzintézet igényérvényesítési joga bármelyik szerződő féllel szemben egyaránt gyakorolható (1. a GKT 2/1980. sz. tanácselnöki értekezleti állásfoglalását).
A felperes a vállalkozó helyett – ha nem volt joga a kötbérigény érvényesítését mellőzni – az állam javára jogszerűen érvényesíthetett kötbérigényt az alperes közbenső szolgáltatásának késedelme miatt [Ptk. 302. § b) pont]. Abból a szempontból, hogy az alperes szerződésszegése esetén a vállalkozónak volt-e törvényes alapja arra, hogy a kötbértől eltekinthessen, nincs jelentősége a vállalkozási szerződés teljesítési határideje módosításának. Ha az alperes a szerződésszegésének következményeivel számolva érvényesen járult is hozzá a határidő módosításhoz, az nem változtat a szerződésszegés tényén. A megrendelő nem ezzel mentheti ki a késedelmét (amelynek vétkességét vélelmezni kell), hanem azzal, hogy bizonyítja: a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az a gazdálkodó szervezettől az adott esetben elvárható volt [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 18. § (1) bek.].
A tényállás szerint az alperesnek műszerautomatikai alkatrészeket kellett beszereltetnie és gőzenergiát szolgáltatnia ahhoz, hogy a vállalkozó eleget tehessen a szerződésnek. Az elsőfokú bíróság az ügy elbírálása szempontjából lényegtelen körülmény megállapítása végett vett fel bizonyítást, de nem állapított meg tényállást arra nézve, hogy a hiányolt közbenső intézkedéseket az alperesnek mikor kellett megtennie, s ha van késedelem (pl. a műszerautomatika felszerelésének késedelme), az felróható-e az alperesnek vagy sem.
Nem tisztázta a bíróság, hogy a vállalkozó szolgáltatásának átvétele megtörtént-e, ha igen, mikor, s hogy az átvétel (kipróbálás) elhúzódásának volt-e hátrányos következménye az egész beruházás megvalósítása (átadása) szempontjából. Mindezek okából nem tisztázódott, hogy az adott esetben fennállt-e a Ptk. 318. §-a (2) bekezdésében írt, a kötbérigény érvényesítésének mellőzésére lehetőséget adó vagylagos feltételek valamelyike.
A bizonyítás kiegészítésével meg kell tehát állapítani, történt-e szerződésszegés az alperes részéről, s az miben állt. Ha történt, és az alperes nem tudja bizonyítani vétlenségét, vizsgálni kell azt is, hogy a vállalkozó mellőzhette-e a kötbérigény érvényesítését azon a címen, hogy a szerződésszegés a népgazdaság és a felek együttműködése szempontjából jelentéktelen volt. A tényállás kellő felderítéséhez a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítése szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és elrendelte a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát. (Legf. Bír. Gf. V. 31 039/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás