GK BH 1983/244
GK BH 1983/244
1983.06.01.
Szavatossági javítási munkának szükségtelenül drágább anyagok felhasználásával felmerült többletköltsége a díjtalan kijavításra köteles kivitelezőt terheli [Ptk. 361. § (1) bek., GKT 76/1973. sz.].
A felperes az I. r. alperes ellen szavatossági kijavítási kötelezettség körében végzett értéknövelő munka címén 896 592 Ft megfizetése iránt indított keresetet annak előadásával, hogy a felperes alvállalkozói szerződés alapján egy sportcsarnok tetőszerkezetének kopilit üvegezési munkáit végezte. A létesítmény egyéves szavatossági felülvizsgálata során megállapították, hogy a beépített üvegek nagy része sérülést szenvedett. Az üvegtörésekkel kapcsolatban indult perben a bíróság jogerősen kötelezte a felperest – az ottani alperest –, hogy az üvegezés hibáit legkésőbb 1977. november 30-ig díjtalanul javítsa ki, úgy hogy az a szerződéses és törvényes kellékeknek megfeleljen.
A felperes kereseti előadása szerint a sérült üvegek cseréjét elvégezte a tervdokumentációnak megfelelően, de a javítás nem vezetett eredményre. A javítás eredménytelensége után a felperes szakvéleményt szerzett be a javítás módjára vonatkozóan. A szakvélemény szerint a hibák végleges kiküszöbölése csak teljesen új tetőszerkezeti megoldással érhető el, amely aránytalanul nagy költségekkel járna, az olcsóbb megoldás – tehát az eredeti tervek alapján történő kijavítás – pedig nem vezetne eredményre. E szakvélemény alapján a felperes először két „mintamező” üvegezését készítette el, és miután ez jónak bizonyult, az érdekelt felek 1979 tavaszán újabb felülvizsgálatot tartottak, majd ezt követően végezte el a felperes a további 24 mező javítását. Az eredeti tervtől eltérő javítási mód a felperes szerint 896 592 Ft összegű értéknövekedést eredményezett.
Az I. r. alperes kérte a kereset elutasítását, és hivatkozott az említett jogerős ítéletre, amely a felperest az üvegezés hibáinak díjtalanul történő kijavítására kötelezte. Vitatta a felperesnek azt az előadását, hogy ez már elvégezte a tervdokumentációnak megfelelően a hibák kijavítását, de az nem vezetett eredményre. Az I. r. alperes előadása szerint ugyanis a felperes által végzett javítási munka sem a tervdokumentációnak, sem a szabvány előírásainak nem felelt meg.
A felperes a kereseti követelését 675 915 Ft-ra leszállította, előadva azt, hogy az 1 nm területre eredetileg beépített kitt-anyag és a javítás során felhasznált tömítőanyagok közötti értékkülönbség nm-ként 547 Ft. Ez az összeg 1234 nm-re számítva teszi ki a leszállított kereseti követelést.
Ezt követően az I. r. alperes keresetet terjesztett elő a beruházó II. r. alperes ellen a felperes által követelt értéknövekedés megtérítése iránt.
A II. r. alperes a kereset elutasítását kérve előadta, hogy a beruházással kapcsolatos lebonyolító tevékenységet megbízásból végezte, ezért további keresetet támasztott a megbízó ellen, és így az III. r. alperesként vett részt a perben.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el annak tisztázása céljából, hogy a felperes a szavatossági munkavégzés során ténylegesen milyen mennyiségű és minőségű tömítőanyagot használt fel, továbbá hogy annak felhasználása szükséges volt-e, illetőleg hogy a szavatossági kijavítás elvégezhető lett volna-e az eredetileg felhasznált tömítőanyaggal.
A szakértő többek között megállapította, hogy „ha a felperes javítási kötelezettsége keretében a korábban alkalmazott olcsóbb hézagoló anyagot használja, úgy műszakilag is eleget tett a bírósági ítéletben foglaltaknak. Nem volt szükség – de ilyen fel sem merült – korszerűbb, a réginél jóval költségesebb, nagyobb műszaki követelményeket is kielégítő tömítőanyag felhasználására”.
A szakértő végső megállapítása szerint az eredeti szerződés alapján választott anyag alkalmas volt a hézagok vízhatlan tömítésére, és ez a javítási munkánál is megfelelt volna.
Ezt követően a felperes a keresetet 333 313 Ft-ra és annak kamataira szállította le, mivel a szakértő a szakvéleményében úgy nyilatkozott, hogy a felperest – igényének alapossága esetén – 333 313 Ft árkülönbözet illeti meg.
Az elsőfokú bíróság a megtámadott ítéletében a keresetet mindhárom alperessel szemben elutasította.
Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság az eljárás során beszerzett szakvéleményt összevetette az eljárás egyéb adataival. Ennek keretében megállapította, hogy a felperesnek jogerős bírósági ítélet alapján kellett a korábban hibásan teljesített munkát a szerződésnek és a törvényes kellékeknek megfelelő minőségűre kijavítania. A kijavítást az ítélet indokolása szerint a felperes a szerződésnek és a költségvetésnek megfelelő anyagokkal és nem mással volt köteles elvégezni. Utalt ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság a szakértői véleményre. Végső megállapítása szerint az I. r., illetőleg a II. és III. r. alperes jogalap nélküli vagyoni előnyhöz nem jutott.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
A felperes sem az alapeljárásban, sem a fellebbezési eljárásban nem tudta elfogadhatóan megcáfolni a szakértőnek azt a megállapítását, hogy a jelen esetben a hibássá vált üvegezés kijavításánál szükségtelen volt az eredetileg előírt anyagnál drágább anyagokat felhasználni. Ennek folytán ezeknek a drágább anyagoknak a felhasználásából eredő többletköltség nyilvánvalóan csak a felperest terhelheti.
A felperesnek az az előadása sem volt elfogadható, hogy az 1978. október 25-én kelt jegyzőkönyv szerint megállapodás jött létre, amelyben az I. r. alperes vállalta a többletköltség megtérítését. Az említett jegyzőkönyv ugyanis ilyen megállapodást nem tartalmaz. A jegyzőkönyv tárgya az 1978. október 4-én megtartott egyeztetés alapján készülő 2 „mintamező” megtekintése. A jegyzőkönyv szövege pedig a bevezetésben azt tartalmazza, hogy „jelenlévők a mai napon tárgyi javítás megkezdésénél megjelentek, az elkészült mintaszakaszt megtekintették. Az elkezdett üvegezési munka megfelelő. Kivitelezőknek a mintamezőkkel kapcsolatban az alábbi feladataik vannak”. Ezután a jegyzőkönyv tartalmazza mind a felperes mind az I. r. alperes vonatkozásában 1–4. pont alatt az elvégzendő feladatokat. Ezek szerint a jegyzőkönyvben még csak utalás sem történt a többletköltség viselésével kapcsolatos megállapodásra.
A fenti indokok, valamint az elsőfokú bíróság ítéleti indokolásában kifejtettek alapján megállapítható, hogy a GKT 76/1973. sz. állásfoglalás a jelen esetben nem volt alkalmazható, mert a többletköltség megtérítésének az említett állásfoglalásban körülírt feltételei nem állottak fenn.
Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor a felperes keresetét elutasította.
Mindezekre tekintettel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 120/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás