GK BH 1983/246
GK BH 1983/246
1983.06.01.
I. A kiszolgáltatott küldemény átvételétől számított 14 napon belül – fuvarozási késedelem esetén 21 napon belül – emelt óvás a nemzetközi légifuvarozóval szemben biztosítja az igényérvényesítés lehetőségét.
II. Az óvást megtörténtnek kell tekinteni, ha a nemzetközi légifuvarozó a kiszolgáltatáskor a küldemény sérüléséről jegyzőkönyvet vett fel.
III. A nemzetközi légifuvarozónak kizárólag súlyhiány esetén áll fenn kártérítési felelőssége [A nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó, az 1936. évi XXVII. törvénnyel kihirdetett, majd az 1964. évi 19. sz. tvr.-rel kihirdetett módosított Egyezmény (Varsói Egyezmény) 18. cikk (1) bek., 22. cikk (2) bek., 26. cikk (1)–(4) bek.].
Nemzetközi légi fuvarlevéllel 3 db kartonba csomagolt híradástechnikai berendezést adtak fel légifuvarozásra a felperes címére, Budapest-Ferihegy repülőtér rendeltetési állomásra.
A fuvarozó alperes által 1980. január 28-án felvett jegyzőkönyv szerint a kiszolgáltatáskor nem volt súlyhiány, az egyik karton azonban sérülten érkezett meg.
A Magyar Kereskedelmi Kamara Kárbiztosok Testületének 1980. február 11-én kelt jegyzőkönyve megállapította, hogy a sérült kartonból – a küldemény mellékletét képező csomaglistával történt összehasonlítás alapján – 3 db híradástechnikai egység hiányzik. A felperest ezzel 441,90 USA-dollár kár érte.
Az alperes a felperesnek az 1980. június 9-én benyújtott felszólamlását elutasította.
Ilyen előzmény után kérte a felperes keresetében, hogy a bíróság kötelezze az alperest a légifuvarozás körében keletkezett hiány miatt 441,90 USA-dollár kárösszeg és ennek késedelmi kamata megfizetésére.
Az alperes védekezése szerint a kiszolgáltatáskor nem volt súlyhiány, tehát a légifuvarozás körében kár nem keletkezett. Hivatkozott arra is, hogy a feladás bevallott súllyal és darabszámmal történt és minthogy a légi fuvarleveleknek az áru mennyiségére vonatkozó adatai csak akkor bizonyítanak a légifuvarozó ellen, ha a fuvarozó a darabszámot a feladó jelenlétében ellenőrizte és annak tényét a légi fuvarlevélen megjegyezte, a darabszámhiányért sem áll fenn a felelőssége. Ezen túlmenően a felperes a törvényes határidőn belül óvást nem terjesztett elő, így keresettel sem élhet.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította egyrészt azzal az indokolással, hogy a küldeményt bevallott súllyal és darabszámmal adták fel fuvarozásra, tehát nem bizonyított, hogy a hiány a fuvarozás során keletkezett, másrészt pedig azért, mert a felperes a megadott határidőn túl terjesztette elő az óvást.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem foglalkozott részleteiben a kárbiztosítási jegyzőkönyvben foglaltakkal, amelyből ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy a sérült dobozt a kárbiztos bontotta fel, és a hiányt ezt követően állapította meg a csomaglistával történt összehasonlítás alapján. Az alperes által felvett jegyzőkönyvből is kitűnik, hogy a szakadt kartont csomagolásában felújították és leragasztották; az „esetleges lopás gyanúja fennállhat-e” című rovatot viszont lenullázták. Ebből következően a kárt a légifuvarozó észlelte, erről okiratot készített ezt követően került sor a kiszolgáltatásra, így nem kétséges, hogy a kár a légifuvarozás tartama alatt keletkezett. Előadta, hogy az alperes által felvett jegyzőkönyv tartalmánál fogva olyan okiratnak minősül, amely egyenértékű az óvással, hiszen a nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó, az 1936. évi XXVII. törvénnyel kihirdetett, majd utóbb módosított és az 1964. évi 19. sz. tvr.-tel kihirdetett Varsói Egyezmény (VE) 26. cikke (1) bekezdésében foglalt vélelmet egyértelműen megdönti.
A fellebbezés nem alapos.
Az ügyben elsődlegesen alkalmazandó VE 26. cikkének (1) bekezdése szerint, amennyiben az átvevő az árut óvás nélkül elfogadja, úgy – ellenkező bizonyíték hiányában – vélelmezni kell, hogy a fuvarozó az árut jó állapotban, a fuvarozási okiratnak megfelelően szolgáltatta ki. Ugyanezen cikk (2) bekezdése értelmében sérülés esetében az átvevőnek a fuvarozónál a sérülés felfedezése után azonnal óvást kell emelnie, mégpedig áru sérülése esetében az átvételtől számított legkésőbb 14 napon belül. Késedelem esetén az óvást 21 napon belül is meg lehet tenni. A (3) bekezdés kimondja, hogy az óvást fenntartás jelleggel a fuvarozási okiratra kell rávezetni, de külön irat is kiállítható róla. Végül pedig a (4) bekezdés szerint az előbbiekben megállapított határidőkön belül tett óvás hiányában a fuvarozó ellen indított minden keresetet vissza kell utasítani, hacsak nem áll fenn az ő részéről a megtévesztés esete.
Miként arra a Legfelsőbb Bíróság már más ügyben rámutatott, az óvás nem felszólamlás, hanem jogfenntartásra irányuló bejelentés, és ennek megfelelően csupán azt kell tartalmaznia, hogy az átvevő mely tényeket kifogásol, és mely jogokat tart fenn, közelebbi részletezés nélkül. (Azt, hogy nemzetközi fuvarozás esetében ezek a szabályok érvényesülnek, a Fuvarozási Feltételek 24/2/1 pontja még külön is kimondja.)
A per anyaga szerint a küldemény kiszolgáltatásával egy időben az alperes jegyzőkönyvet állított ki, amely egy karton sérülését állapítja meg. Ezzel a VE szóhasználatával élve az óvás megtörtént, ami által jogvesztés nem következett be, elkésettségről tehát nem lehet szó, annál kevésbé mert a VE a peres eljárás megindításához nem írja elő a kötelező felszólamlást, és a „jogvesztést” is két évhez köti. Az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes állásfoglalása tehát téves.
Azt azonban helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a kiszolgáltatáskor súlyhiány nem volt. Ebből következően az áruhiány sem bizonyított, mert önmagában a szakadás nem jelent feltétlenül árufogyatkozást.
A VE 18. cikkének (1) bekezdése szerint a fuvarozó felelős a feladott poggyász vagy áru megsemmisülése, elvesztése vagy megsérülése esetében bekövetkezett kárért, ha a károkozó esemény a légifuvarozás közben történt. A 22. cikk (2) bekezdése azonban az alperes kártérítési felelősségét a súlyhiányhoz viszonyítja korlátozott módon, súlyhiány nélkül tehát még a korlátozott felelőssége sem áll fenn.
A fentieknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 801/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás