PK BH 1983/25
PK BH 1983/25
1983.01.01.
I. Új eljárásra utasítás esetén az eljáró bíróság köteles lefolytatni a Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatában elrendelt bizonyítást és az abban elfoglalt jogi állásponthoz kötve van [Pp. 274. § (3) bek.].
II. Nincs helye az egyezség jóváhagyásának, ha az egyezséggel rendezni kívánt jogviszony semmis szerződésen alapszik [Pp. 148. § (2) bek.; Ptk. 200. § (1) bek.; Ptké. 32. § (1) bek.].
A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte 16 000 Ft és kamata erejéig az I. r. alperes ellen, mert az I. r. alperes házastársának a II. r. alperesnek 1979. március 6-án 16 000 Ft pénzkölcsönt nyújtott, a visszafizetés 1979. május 31-én vált esedékessé, a II. r. alperes azonban időközben jogellenesen külföldön maradt és tartozását nem fizette meg.
Az I. r. alperes ellentmondásával perré alakult eljárásban az alperesek a felperes követelésével szemben azzal védekeztek, hogy az I. r. alperes a tartozás fennállásáról sem tudott, egyébként a felperes nem kölcsönt adott, hanem azért fizetett a II. r. alperesnek 16 000 Ft-ot, hogy az számára – befolyása és összeköttetései segítségével – távbeszélő-állomás engedélyezését biztosítsa. A felperes ezt tagadta. Előadása szerint mint asztalos kisiparos összesen 26 000 Ft értékű munkát végzett az alperesek lakásában, a II. r. alperes azonban a vállalkozói díjból csak 10 000 Ft-ot fizetett meg.
A felperes az 1980. szeptember 25-én tartott tárgyaláson az I. r. alperessel szemben a keresetétől elállt, a II. r. alperessel pedig egyezséget kötött. Eszerint a II. r. alperes arra kötelezte magát, hogy 1980. december 31-ig 10 000 Ft-ot fizet a felperesnek, egyidejűleg intézkedik a felperes részére 500 DM forintban történő átutalásáról. A felperes ezt követelésének kielégítése fejében azzal fogadta el, hogy amennyiben a teljesítési határidő eredménytelenül telik le, úgy megnyílik a joga, hogy mindkét alperessel szemben eredeti kereseti követelését érvényesítse. A bírósági végzéssel az egyezséget jóváhagyta, egyidejűleg a pert az I. r. alperessel szemben megszüntette.
Az egyezséget jóváhagyó és fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett végzést a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán hozott határozatával hatályon kívül helyezte, egyben a kerületi bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Határozatában – többek között – rámutatott, hogy a bíróság az egyezség jóváhagyása előtt a tényállást nem tisztázta. Az alperesek előadása szerint a felperes a II. r. alperesnek olyan megállapodás alapján fizetett 16 000 Ft-ot, hogy ez utóbbi – tényleges vagy vélt befolyását érvényesítve – távbeszélő-állomás felszerelését biztosítja a felperes részére. Ilyen körülmények között a pénzszolgáltatás kikötése a II. r. alperes terhére bűncselekmény megállapítására vezetne, de a felperes részéről is a szocialista együttélés követelményeibe ütközik, a szerződés tehát a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis, és helye lehet az állam javára való marasztalásnak is. Amennyiben tehát a bizonyítási eljárás eredményeként az állapítható meg, hogy az alperesek védekezése megfelel a tényeknek, úgy az ügyészt a Ptk. 32. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással értesíteni kell.
Az új eljárásban a felperes jogi képviselője kijelentette, hogy az I. r. alperessel szemben nem kíván igényt érvényesíteni, korábbi elállási nyilatkozatát fenntartja. Változatlanul állította, hogy a felperes a II. r. alperes részére pénzkölcsönt nyújtott, amelytől független volt az a vállalkozási szerződés, amelyet a felperes az alperesek részére teljesített. A II. r. alperes jogi képviselője a keresetet elismerte, arra figyelemmel azonban, hogy a II. r. alperes jogellenesen külföldön tartózkodik, egyezségi ajánlatot tett a felperesnek, amely szerint 10 000 Ft-tal teljes követelését kiegyenlíti. A felperes jogi képviselője az egyezségi ajánlatot elfogadta, kamatköveteléséről lemondott és a perköltségről való határozathozatal mellőzését kérte.
A felek egyezséget kötöttek, amelyben a II. r. alperes kötelezettséget vállalt 10 000 Ft 15 napon belül történő megfizetésére. A II. r. alperes vállalta, hogy a pénzfizetést elsősorban az ügyvédi munkaközösség pénztárában letétbe helyezett 500 DM terhére teljesíti, míg a fennmaradó összeget közvetlenül utalja át a felperesnek. A felek kijelentették, hogy egymással szemben perköltség igényük nincs, a perbeli jogviszonyból származó követelésüket pedig egymással szemben kiegyenlítettnek tekintik. A bíróság végzésével a felek egyezséget a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése alapján jóváhagyta, mivel az megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek.
A fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 274. §-ának (3) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán a törvénysértő határozat helyébe – feltéve, hogy a döntéshez szükséges tények az iratok alapján megállapíthatók – a jogszabályoknak megfelelő határozatot hoz. Amennyiben a döntéshez szükséges tények a periratokból nem állapíthatók meg, a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A Legfelsőbb Bíróság azonban ilyen esetben is kifejti a törvénysértést orvosló jogi álláspontját. Az új eljárás során a bíróság – amint ezt a Legfelsőbb Bíróság már többször, legutóbb a Bírósági Határozatok 1981. évi 9. számában 360. sorszám alatt közzétett határozatában kifejtette – köteles lefolytatni a törvényességi határozatban elrendelt bizonyítást és döntése meghozatalánál a határozatban elfoglalt jogi állásponthoz kötve van.
Az elsőfokú bíróság mindezt figyelmen kívül hagyva olyan tartalmú egyezséget hagyott jóvá, amelyről a Legfelsőbb Bíróság a korábbi határozatában kifejtette, hogy a jogszabályoknak azért sem felel meg, mert – az alperesek védekezése szerint – a szocialista együttélés követelményeibe ütköző, így a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis szerződésen alapuló követelés rendezésére vonatkozik.
Ilyen peradatok mellett egyezség jóváhagyásának nincs helye, bizonyítást kell lefolytatni a tényállás tisztázása érdekében, s a Ptké. 32. §-ának (1) bekezdése és a Legfelsőbb Bíróság 7. számú irányelvének 5. pontja értelmében az ügyészt értesíteni kell.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a kifejtettek szerint törvénysértő végzést a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot a fentieknek megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 040/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás