GK BH 1983/251
GK BH 1983/251
1983.06.01.
I. Elévülési kifogás alaptalanságának megállapítása önmagában nem indokolja közbenső ítélet hozatalát.
II. Nincs helye közbenső ítélet hozatalának, ha a peresített jog fennállásának tisztázásához bizonyítás elrendelésére van szükség [Pp. 213. § (3) bek.].
A III. r. alperes tervei alapján az I. r. alperes a beruházó II. r. alperessel kötött szerződés alapján több lakóépületet épített.
A felperes később felfedezett hibák kijavítása iránt terjesztett elő keresetet.
Az I. r. és a II. r. alperes elévülési kifogással élt.
Az elévülési kifogás tárgyában az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott, amelyben az I. r. és a II. r. alperesek elévülési kifogását elutasította. Egyidejűleg kötelezte az I. r. alperest, hogy a közbenső ítéletben felsorolt hibákat „szavatossági kötelezettsége” keretében javítsa ki. A kijavítással kapcsolatos károk viselése és megosztása kérdésében a bíróság az eljárást folytatta, és szakértői bizonyítást rendelt el.
A közbenső ítélet indokolása szerint az elévülési kifogás azért nem alapos, mert a felperes szavatossági igényét menthető okból nem tudta az elévülési időn belül érvényesíteni. Az I. r. alperest kijavításra kötelező rendelkezés indoka az, hogy a hibákat még a fűtési idény megkezdése előtt ki kell javítani.
A közbenső ítélet ellen valamennyi fél fellebbezett.
Az alperesek fellebbezése az alábbiak szerint alapos, a felperes fellebbezése nem alapos.
A Pp. 213. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróság olyan esetben hoz közbenső ítéletet, amikor a keresettel érvényesített jog fennállása és a felperest ennek alapján megillető követelés összege tekintetében a vita elkülöníthető. Ilyen esetben a bíróság a jog fennállását közbenső ítéletével előzetesen is megállapíthatja.
Az elsőfokú bíróság nem a jog fennállását, nevezetesen a felperes által érvényesített szavatossági igény alaposságát állapította meg, hanem az elévülési kifogás kérdésében döntött. Az elévülési kifogás elbírálása még nem minősül a jog fennállását megállapító döntésnek, mert ezt érdemi elutasítás is követheti. Ezért ebben a kérdésben az elsőfokú bíróság nem rendelkezhetett volna közbenső ítélettel. A közbenső ítélet tartalmával kapcsolatos követelmény az, hogy az anyagi jogszabályoknak a peresített jogviszonyra történt alkalmazásán alapuló bírói következtetést tartalmazzon. A közbenső ítéletben tett megállapítás feltételezi a jogalap elleni összes alperesi védekezés elbírálását. A perbeli esetben erre nem került sor, a bíróság nem állapította meg a jogalap fennállását.
A közbenső ítélet annyiban sem felel meg a jogszabály rendelkezéseinek, hogy az érdemi bizonyítás elrendelése és lefolytatása előtt az érvényesített igény egy része tekintetében az I. r. alperest szavatossági kötelezettsége keretében kötelezte kijavításra, tehát végeredményben a bíróság végleges döntést hozott, de egyúttal bizonyítást is elrendelt. Abban az esetben, amikor a további bizonyítás eredményétől függően lehet csak megállapítani a kijavítással kapcsolatos felelősséget, a károk felmerülését és azoknak mikénti megosztását, ilyen döntés nem megalapozott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a közbenső ítéletet a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására utasította, amelynek során a fellebbezésekkel is érintett valamennyi kérdés, így az elévülés és az érdemi kérdések tekintetében is dönteni kell. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 708/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás