GK BH 1983/252
GK BH 1983/252
1983.06.01.
A kártérítési, illetőleg kötbérfelelősséggel tartozó alperes közreműködőjét az ellene indított kereset hiányában a bíróság csak az esetben vonhatja félként perbe, ha az előzőleg a perbe beavatkozott [Pp. 382. § (3) bek.].
A felek különféle iskolabútorok szállítására szerződést kötöttek. Az alperes szerződéses kötelezettségét részben késedelemmel teljesítette, ezért a felperes emiatt kötbér fizetésére szólította fel, majd keresetében 66 494 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a késedelem tényét és a kötbér összegét nem vitatta, állította azonban, hogy közreműködőjének szerződésszegése miatt nem tudott időben eleget tenni szállítási kötelezettségének. Kérte, hogy a bíróság a közreműködőt „hívja perbe”. Az erről értesített közreműködő adatok hiányában érdemben nem nyilatkozott, és a perbe nem avatkozott be.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta, mert a követelt kötbér összegét nem vitatta, azt pedig nem tudta bizonyítani, hogy a szerződésszegését a közreműködője okozta.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes a kötbérfizetési kötelezettség alól akkor mentesülhetett volna, ha bizonyítja, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az gazdálkodó szervezettől az adott helyzetben általában elvárható [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 18. §]. Az alperes azonban a vétlenségét nem bizonyította. A fellebbezésében maga adta elő, hogy a közreműködője 101 500 db Opera üléslapot a részére 1979. évben leszállított, azt az állítását pedig nem bizonyította, hogy a 18 500 db üléslap tekintetében meghiúsult szerződés eredményezte a felperessel kötött szerződés késedelmes teljesítését. Az alperes egyébként a közreműködőjének vétlenségére nem is hivatkozott, holott a Ptk. 315. §-a alapján annak magatartásáért is felelősséggel tartozik.
Alap nélkül sérelmezte az alperes a fellebbezésében azt is, hogy az elsőfokú bíróság kérése ellenére a közreműködőjét nem vonta alperesként perbe. Az alperes a közreműködő alpereskénti perbevonását nem kérte, vagyis nem indított keresetet ellene, ettől függetlenül pedig a Pp. 382. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróság „hivatalból” csak a beavatkozót vonhatja alperesként perbe. Minthogy a közreműködő értesítés ellenére a perbe nem avatkozott be, az alperesként történő perbevonásnak a jogszabályban írt előfeltételei nem álltak fenn.
Nem volt az alperes javára értékelhető az az előadása sem, hogy ő az elsőfokú bíróság által kitűzött határidőben a közreműködője részére az ezáltal kért különféle adatokat önhibáján kívül nem küldte meg, de a nyilatkozattételhez szükséges adatokról a közreműködője egyébként tudott. E körülménynek ugyanis a fent kifejtettek értelmében a per eldöntése szempontjából nem volt jelentősége, hiszen az alperes marasztalása nem ezen eljárásjogi mulasztásán, hanem ki nem mentett szerződésszegésén alapult.
A fentiek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 176/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás