PK BH 1983/26
PK BH 1983/26
1983.01.01.
A hagyatéki eljárás során az ingatlan-nyilvántartásban az örökhagyó nevén álló ingatlan tulajdonjogának az arra igényt tartó személy javára történő bejegyzés végett az érdekeltek részére megfelelő határidőt kell engedélyezni [6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. 50. § (1) bek., 64. § (2) bek.].
Az 1979. június 22-én végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt örökhagyó törvényes örököse, leánya.
Az állami közjegyző az örökhagyónak két fenntartásos takarékbetétkönyvben elhelyezett készpénzből álló hagyatékát – tárgyalás nélkül – törvényes öröklés jogcímén az örökhagyó gyermekének adta át.
Az utóbb 1981. március 5-én felvett póthagyatéki leltár szerint az örökhagyó tulajdonában állt és így hagyatékához tartozik még a d.-i ingatlan 10/12 része is.
Az állami közjegyző hagyatékátadó (helyesen: póthagyatékátadó) végzéssel a fenti ingatlanilletőséget – tárgyalás nélkül – törvényes öröklés jogcímén ugyancsak az örökhagyó gyermekének adta át.
A törvényes örökös a végzés ellen fellebbezett és bejelentette, hogy az örökhagyó a fenti ingatlant még életében, 1979 áprilisában eladta T. J., T. J.-né és ifj. T. J. vevőknek. A vevők tulajdonjogának bejegyzésére azonban nem került sor, mert az ingatlan 2/12 részének társtulajdonosa – H. M. – külföldön él, és nyilatkozatának beszerzése nehézségekbe ütközött. A szükséges iratokat 1981 áprilisában sikerült beszerezni, így „az ügy most fog rendeződni”. Erre tekintettel kérte az ingatlanilletőségnek a hagyatékból való kihagyását. Fellebbezéséhez csatolta az adásvételi szerződés – eredeti aláírások nélküli – másolatát. A szerződésmásolatból megállapíthatóan az örökhagyó az egész ingatlant – tehát nemcsak a saját tulajdoni illetőségét, hanem az Ausztráliában elő H. M. tulajdoni illetőségét is – eladta a vevőknek. A szerződés hátoldalára vezetett nyilatkozat szerint H. M. kijelenti, hogy az ingatlan 2/12 részének „csak papírforma szerint” a tulajdonosa, mert azt az örökhagyóra átruházta, így az örökhagyó jogosult volt az egész ingatlan eladásáról rendelkezni.
A másodfokú bíróság az eljárást függőben tartotta és felhívta az örököst, hogy 60 nap alatt csatolja az ingatlanilletőség „újabb (a kívánt szerződés átvezetését tanúsító) tulajdoni helyzetére vonatkozó tulajdoni lap másolatot, ellenkező esetben az eljárást folytatja és a rendelkezésre álló adatok alapján határoz”.
A törvényes örökös a felhívásnak a megadott határidő alatt nem tett eleget, ezért a megyei bíróság a közjegyző végzését helybenhagyta.
Utóbb jelentkeztek az ingatlan vevői: T. J. és – az időközben meghalt T. J.-né jogutódaként is – ifj. T. J. becsatolták az adásvételi szerződésnek a felek által aláírt példányát és kérték az ingatlanilletőségnek az örökhagyó hagyatékából való kihagyását. Az adásvételi szerződésre vezetett fenti tartalmú nyilatkozaton szerepel a társtulajdonos – H. M. – konzuli hitelesítéssel ellátott aláírása is. A vevők, illetőleg a jogutód bejelentették, hogy a társtulajdonos illetőségének átruházását illetően a devizahatósági engedély megadása folyamatban van.
A jogerős póthagyatékátadó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet (He.) 50. §-ának (1) bekezdése értelmében a hagyatéki tárgyalás alapján a hagyaték átadása kérdésében a tényállást hivatalból kell megállapítani. A közjegyző a tényállás megállapítása végett a feleket nyilatkozattételre, az okiratok bemutatására, az értékelésre vonatkozó egyéb adatok szolgáltatására hívja fel, a bíróságoktól, más hatóságoktól okiratokat, iratokat szerezhet be.
A tényállásból hivatalból történő megállapításának kötelezettsége akkor is fennáll, ha a közjegyző a hagyatékot tárgyalás nélkül adja át, illetőleg ha a megyei bíróság a hagyatékátadó végzés ellen benyújtott fellebbezést bírálja el.
A He. 64. §-ának (2) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartásban (a telekkönyvben) az örökhagyó tulajdonaként bejegyzett ingatlant csak abban az esetben lehet a hagyatékból kihagyni, ha az ingatlan tulajdonjogára igényt tartó személy igényét az ingatlan-nyilvántartásba (telekkönyvbe) való bejegyzés alkalmas okirattal, bírói államigazgatási határozattal igazolja, illetőleg ha a közjegyző által engedélyezett megfelelő határidő alatt tényleges birtoklási eljárás útján vagy más módon a tulajdonjogot javára az ingatlan-nyilvántartásba (a telekkönyvbe) bejegyzik.
Az adott esetben a törvényes örökös írógépen átütéssel készült szerződésmásolatot csatolt annak igazolására, hogy az ingatlanilletőség nem tartozik az örökhagyó hagyatékához. Kétségtelen, hogy ez a szerződésmásolat – eredeti aláírások hiányában – a vevők tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére nem volt alkalmas, így a He. 64. §-a (2) bekezdése első fordulatának alkalmazásához szükséges feltételek nem álltak fenn. Kellő alappal feltételezhető volt azonban az, hogy a szerződéspéldány az eredeti – esetleg a megfelelő alakiságokkal rendelkező – szerződés másolata, amely eredeti szerződés a vevők birtokában van. A megyei bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a törvényes örököst (esetleg az ingatlan vevőit) az eredeti szerződés bemutatására hívja fel, majd annak birtokában megállapítja, hogy az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésre alkalmas-e vagy sem.
Az adásvételi szerződésből megállapítható, hogy a szerződő felek szerződési akarata az egész ingatlan tulajdonjogának átruházására irányult.
Az örökhagyó tulajdonában álló 10/12 ingatlanilletőség vonatkozásában az adásvételi szerződés megfelel annak a követelménynek, amelyet az ingatlan-nyilvántartásról szóló 27/1972. (XII. 31.) MÉM számú rendelet 76. §-a az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés alapjául szolgáló magánokirattal megkíván.
Az örökhagyó azonban a szerződéssel a külföldi tulajdonostárs ingatlanilletőséget is átruházta, ebben a körben pedig a tulajdonostárs nyilatkozatának érvényességéhez az 1974. évi I. számú törvényerejű rendelet 6. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján devizahatósági engedély szükséges. Az engedély megadásáig viszont nincs mód a vevők tulajdonjogának bejegyzésére.
A He. felhívott 64. §-a (2) bekezdésének második fordulata úgy rendelkezik, hogy a tulajdonjog bejegyzésére megfelelő határidőt kell adni. Köztudott, hogy a devizahatósági eljárás lefolytatására és az engedély megadása után a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére 60 nap nem elegendő.
Tévedett tehát a megyei bíróság akkor, amikor a tényállás felderítése és a tulajdonjog bejegyzése akadályának tisztázása nélkül hívta fel az örököst a tulajdoni állapot rendezésére és erre nem engedélyezett megfelelő határidőt. A kellő határidő hiányában a vevők tulajdonjoga bejegyzésének sikertelensége miatt meghozott póthagyatékátadó végzés ennélfogva törvénysértő és megalapozatlan.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján minkét fokú végzést hatályon kívül helyezte és az állami közjegyzőt új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 412/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás