BK BH 1983/262
BK BH 1983/262
1983.07.01.
Megrovás törvénysértő alkalmazása a tartási kötelezettségét ismételten elmulasztó és lopást elkövető többszörös visszaeső terhelt esetében [Btk. 36. §, 71. § (1) bek.; 316. § (2). bek. e) pont, 196. § (1) bek.]
Az elsőfokú bíróság a terheltet tartás elmulasztásának vétsége és lopás vétsége miatt – mint többszörös visszaesőt – halmazati büntetésül 10 hónapi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A gyámhatóság a terhelt két kiskorú gyermekét állami gondozásba vette, és kötelezte őt havi 920 forint gondozási díj megfizetésére. Minthogy a terhelt gondozásidíj-fizetési kötelezettségének nem tett eleget, a kerületi bíróság 1980. évben tartás elmulasztásának vétsége miatt 5 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Ebben az ügyben az 1980. június 17. napjáig terjedő mulasztását bírálta el a bíróság. Ezt a büntetését egy másik ítélettel lopás vétsége és közveszélyes munkakerülés vétsége miatt kiszabott szabadságvesztéssel összbüntetésbe foglalták, és ennek a szabadságvesztésnek a letöltését 1980. szeptember 24. napján kezdte meg a terhelt, aki tartási kötelezettségének eddig az időpontig sem tett eleget.
A büntetését kitöltve a terhelt 1981. március 2. napján szabadult, de gondozási díjat ezután sem fizetett, és a jelen ügy első fokú ítéletének meghozataláig (1981. július 13.) összesen 6440 forint hátraléka keletkezett.
A terhelt 1980. szeptember 9. napján a közért üzletből 164 forint értékű árut tulajdonított el. Tettenérés folytán a kár megtérült.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítve megállapította, hogy a terhelt időközben 5911 forintot törlesztett, és ezzel a gondozási díj hátraléka 539 forintra csökkent. Egyéb személyi körülmények mellett erre a tényre figyelemmel a cselekményt a társadalomra oly csekély veszélyességűnek ítélte meg, hogy amiatt a legenyhébb büntetés kiszabása is szükségtelen, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezve a büntetőeljárást megszüntette és a terheltet megrovásban részesítette.
A végzés ellen a terhelt terhére megalapozatlanság és törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú eljárásban különböző adatok merültek fel arra nézve, hogy az időközben elhelyezkedett terhelt keresetéből milyen összegű levonások és átutalások történtek az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követően gondozási díj fejében. A másodfokú bírósági tárgyalási jegyzőkönyve szerint a terhelt munkáltatói igazolást „csatolt” – bár ez az iratoknál nem lelhető fel –, eszerint összesen 3570 forint átutalás történt a gyámhatósághoz a terhelt keresetéből. Ezzel szemben a gyámhatóság jelentése szerint 4011 forint átutalása történt meg, és közölték azt is, hogy a terhelt által fizetendő havi gondozási díj összegét 1008 forintra emelték fel. Annak tisztázását, hogy ez az emelés mely időponttól történt, elmulasztotta a másodfokú bíróság.
Ilyen adatok mellett nem érthető, hogy a másodfokú bíróság miért 5911 forintban állapította meg a törlesztést, e vonatkozásban a bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget.
A másodfokú bíróság részéről tehát a tényállás-kiegészítés az utólagos díjfizetés összegszerűségét illetően felderítetlen és részben iratellenes, ezért a határozat megalapozatlan.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követően teljesített fizetésekkel csökkentette az előzőleg keletkezett, büntetőjogi szempontból irányadó hátralékot. Az időközben eltelt 10 hónap alatt is köteles volt a terhelt gondozási díjat fizetni, ami 9200 forintot tesz ki.
A büntetőeljárás során az elsőfokú bíróság ítéletének meghozataláig elmulasztott tartási kötelezettség az elbírálás tárgya (BK 34. számú állásfoglalás), s ez az adott esetben 6440 forint. Az ezután teljesített összegeket elsősorban a folyamatosan esedékes tartási kötelezettségre kell figyelembe venni, és a büntetőjogilag értékelhető mulasztást az utólagos fizetés csak abban az esetben érinti, ha annak összege a folyamatos tartás összegét meghaladja. Minthogy a másodfokú bíróság által kellő alap nélkül megállapított teljesítési összeg a folyamatosan esedékessé vált gondozási díj összegét meg sem közelíti, az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított mulasztás összegszerű eredményének utólagos csökkentése szóba sem jöhet. Következésképpen a Btk. 36. §-ára történt utalás már ez okból is törvénysértő.
A kellően meg nem alapozott tényállás-kiegészítés mellett is törvénysértő büntetés kiszabása helyett megrovás alkalmazás a terhelttel szemben. Erre az intézkedésre még a teljes hátralék utólagos megfizetése esetén is csak rendkívül indokolt esetben kerülhet sor a tartás elmulasztása miatt, különösen akkor, ha az elkövető többszörös – ezen belül különös – visszaeső is.
Emellett a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a terhelt a lopás vétségét is elkövette, amit éppen a különös visszaesés emelt ki a szabálysértés köréből. Erre a másodfokú bíróság határozatában nem is utalt, holott a gondozási díj esetleges utólagos megfizetésének csak a tartás elmulasztása szempontjából lett volna jelentősége, de nem vezethetett az ezzel bűnhalmazatban álló más bűncselekményért való büntetőjogi felelősség elenyészésére.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság végzése megalapozatlan és törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte, és az ügyet új másodfokú eljárásra visszaküldte. (B. törv. IV. 893/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás