BK BH 1983/265
BK BH 1983/265
1983.07.01.
A próbára bocsátás ténye nem zárja ki, hogy annak időtartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt előállításra és az ügyek egyesítésére kerüljön sor [Btk. 72. §, 73. § (1) bek.; Be. 346. §, 374. § (2) bek.].
A városi bíróság megállapította, hogy a terhelt elkövette a kisebb értékre megvalósított lopás vétségét és ezért őt 2 évre próbára bocsátotta, és elrendelte a pártfogó felügyeletét.
A próbaidő tartama alatt a terhelt újabb bűncselekményt követett el: az utcán a sértett táskájából kiemelte annak pénztárcáját és 2794 forint kárt okozott, amely tettenérés folytán megtérült.
E bűncselekmény miatt a terheltet a városi járási ügyészség vádirat benyújtása nélkül bíróság elé állította. A járásbíróság a két ügyet egyesítette, és a terheltet bűnösnek mondotta ki 2 rb. kisebb értékre elkövetett lopás vétségében, és ezért halmazati büntetésül 6 hónapi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben a városi bíróság által elrendelt próbára bocsátását megszüntette.
A megyei bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A fenti határozatok ellen eljárási szabálysértés miatt történt a törvényességi óvás emelése.
A törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint a Be. 346. §-a úgy rendelkezik, hogy – egyéb feltételek meglétében – a terheltet a bűncselekmény elkövetésétől számított hat napon belül lehet bíróság elé állítani. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy a bíróság elé állítással kizárólag olyan bűncselekmény bírálható el, amelyet a bíróság elé állítás előtti hat napon belül követtek el.
Az eljárásjogi rendelkezések szerint a tényállás megállapítása mellett a bűnösség megállapítása és a büntetés kiszabása is az ügy érdemi elbírálását jelenti. Amikor tehát a városi bíróság a korábbi ügyet az előállítás során tárgyalandó ügyhöz egyesítette, és az előbbi ügyben vád tárgyává tett bűncselekményben a terhelt bűnösségét megállapította, és erre tekintettel halmazati büntetést szabott ki, olyan cselekményt bírált el bíróság elé állítás útján, amelynek elkövetési ideje kívül esett az említett hatnapos időtartamon.
A Be. 374. §-ának (2) bekezdése szerint: ha a próbára bocsátott ellen a próbaidő alatt újabb büntetőeljárás indul, az ügyeket kötelezően egyesíteni kell, ezért általánosságban megállapítható, hogy olyan személyt, aki próbára bocsátás hatálya alatt áll, nem lehet bíróság elé állítani.
A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást nem találta alaposnak.
A Be. XVI. fejezetében foglalt külön eljárás – a bíróság elé állítás – jogpolitikai indoka az egyszerűsítési követelményeken túlmenően a felelősségrevonás gyorsaságához fűződő az a társadalmi érdek, hogy a szükséges joghátrány az elkövetést követő rövid időn belül kerüljön alkalmazásra. Ez ugyanis az egyéni nevelés és az általános visszatartás szempontjából számottevő jelentőségű. Annak érdekében, hogy a gyorsított eljárás speciális rendelkezései minden vonatkozásban összhangban álljanak a garanciális jelentőségű általános eljárásjogi következményekkel, a Be. 346. §-a a bíróság elé állítás feltételeit taxatíve felsorolja. A törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a próbára bocsátás hatálya alatt álló személyt nem lehet bíróság elé állítani, de ilyen következtetésre az egyes kötelező erejű eljárásjogi rendelkezések összevetése alapján sem lehet eljutni.
A Be. 374. §-ának (2) bekezdése értelmében: ha a próbára bocsátott ellen a próbaidő alatt újabb büntetőeljárás indul, az ügyeket kötelezően egyesíteni kell. Ez a rendelkezés azonban nem jelenti azt, hogy ilyenkor az újabb eljárás során a korábbi – próbára bocsátás alkalmazásával részben és feltételesen befejezett – büntetőügy érdemi elbírálására kerül sor, és csupán formai-ügyviteli szempontból van ilyenkor „több ügy” folyamatban.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a próbára bocsátás alkalmazásakor a büntetőjogi felelősség kérdésében elfoglalt bírói döntésnek – a tényállás, a büntethetőség és a jogi minősítés vonatkozásában – kötőereje van, ezért a határozat említett rendelkezéseit akkor sem lehet felülvizsgálni, ha a próbára bocsátás megszüntetésére kerül sor. Ilyen esetekben a büntetés kiszabása utólagosan történik, egy újabb eljárás keretei között, ez azonban nem jelenti az ügy ismételt „érdemi” elbírálását.
Mindezekből az következik, hogy a próbára bocsátás alapjául szolgált büntetőügy „újabb” elbírálása csupán a törvény által meghatározott szűkebb keretben történik, nevezetesen a büntetés kiszabására korlátozódik, de a cselekmény érdemi vizsgálatára nem kerül sor. Ezért az elkövetéstől az elbírálásig eltelt időnek nincs jelentősége a más bűncselekmény miatti előállításos eljárásnál.
A Be. 346. §-ban írt törvényi előfeltétel sérelméről az adott esetben tehát nem lehet szó. Olyan általánosságban érvényesülő kizáró okot sem lehet megállapítani, hogy a próbára bocsátott személyt nem lehetne bíróság elé állítani. Ilyenkor ugyan a bíróság elé állítás előfeltételeit kizárólag csak az újabb bűnügy vonatkozásában lehet megvizsgálni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az alaptalannak megítélt törvényességi óvást elutasította. (Legf. Bír. B. törv. IV. 36/1983.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás