BK BH 1983/267
BK BH 1983/267
1983.07.01.
I. A Btk. 196. §-ának (4) bekezdése szerinti ok folytán akkor is a büntetőeljárás megszüntetésének van helye, ha a fellebbezési szakban kerül tisztázásra, hogy a tartás elmulasztása vétségének elkövetője az első fokú határozat meghozataláig hiánytalanul eleget tett tartási kötelezettségének. Ilyen esetben általában megrovás alkalmazása indokolt [Btk. 196. § (1) és (4) bek., 32. § e) pont, 71. § (2) bek.; Be. 213. § (1) bek. a) pont].
II. Tartás elmulasztásának vétsége miatt indult ügyben, a tárgyalási szakban nem lehet tárgyaláson kívül megszüntetni az eljárást a vádlott és a sértett hivatalos feljegyzésbe foglalt azon bejelentésére, hogy a gyermektartásdíj rendezésre került [Btk. 196. § (4) bek.; Be. 208. § (1) bek., 107. § (1) bek. c) pont].
Az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben tartás elmulasztásának a vétsége miatt indított büntetőeljárást büntethetőséget megszüntető okból megszüntette [Btk. 196. § (4) bek., Be. 170. § (1) bek. c) pont.]
A végzés ellen az ügyész fellebbezett a vádlott megrovásban részesítése végett.
A megyei bíróság észlelte, hogy a járásbíróság a már tárgyalási szakba került ügyben a bírósági titkár által felvett hivatalos feljegyzés alapján szüntette meg – tárgyalás kitűzése nélkül, tárgyaláson kívül – az ügyet. E hivatalos feljegyzés szerint a vádlott és a sértett bejelentették, hogy a tartásdíjtartozás – utólagosan – rendezést nyert.
Tárgyalási szakban levő ügyben a büntetőeljárást csak kivételesen, éspedig a törvényben meghatározott esetben lehet tárgyaláson kívül megszüntetni (BJD 8295.). A Be. 208. §-ának (1) bekezdése alapján erre csak akkor kerülhet sor a vonatkozó miniszteri indokolásból kitűnően –, ha a döntés „az iratok alapján is lehetséges”.
Az adott ügyben nem ez az eset áll fenn, hiszen a járásbíróság – a közvetlenség elvét is megsértve – meg sem vizsgált újabb adatok alapján határozott.
A megyei bíróság a fentiek okából, a Be. 261. §-ának (1) bekezdése körébe tartozó eljárási szabályszegés kiküszöbölése végett, a Be. 271. §-ának alkalmazásával bizonyítást rendelt el.
Ennek során meghallgatta a fellebbezési tárgyaláson a vádlottat, illetőleg a sértettet. Megtekintette és peranyaggá tette a felmutatott postautalványokat.
A vádlott és a sértett egybehangzó, megerősített vallomása alapján a megyei bíróság a tényállásban rögzítendőnek találta azt, hogy
– a vádlott az első fokú határozat meghozataláig utólag teljes egészében rendezte a tartásdíjakat, és így elmaradása ez idő szerint nincsen.
Az irányadó tényállás alapján tehát a járásbíróság okszerűen állapította meg, hogy a Btk. 196. §-ának (4) bekezdésében írtakra figyelemmel a Btk. 32. §-ának e) pontjában írt büntethetőséget megszüntető ok állott fenn, minthogy a vádlott még az első fokú érdemi határozat meghozatala előtt maradéktalanul teljesítette a tartási kötelezettségét. Ennek folytán érdemben helyes az eljárást megszüntető rendelkezés, de azt a Be. 213. §-a (1) bekezdésének a) pontjára kell alapítani.
A vádlott csupán a megindított büntetőeljárás hatására, de nem az eljárás felfüggesztésének tartama alatt, hanem azt követően teljesítette tartási kötelezettségét. A megyei bíróság megítélése szerint ilyen helyzetben szükséges, hogy a hatóság rosszallását fejezze ki a vádlott ilyen magatartása felett, és hogy felhívja őt: a jövőben ügyeljen arra, hogy sem ezen, sem más ok kapcsán se kerüljön összeütközésbe a törvényekkel.
Ezek kifejtésével a megyei bíróság alaposnak találta az ügyészi fellebbezést. Ezért – érdemben nem érintve a járásbíróságnak az eljárást megszüntető határozatát – a vádlottat a Btk. 71. §-a (2) bekezdésének második fordulata értelmében tartás elmulasztásának a vétsége miatt megrovásban részesítette. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Bf. 547/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás