BK BH 1983/268
BK BH 1983/268
1983.07.01.
Nem hamis vád, hanem hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás valósul meg, ha a nyomozó a vétségi eljárás során a tanúvallomásról készült jelentésben valótlanul rögzíti a tett nyilatkozatot [Btk. 233. § (1) bek., 275. § (1) bek. a) pont].
A katonai bíróság a rendőr tiszthelyettes vádlottat hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette, valamint hamis vád bűntette miatt halmazati büntetésül 6 hónapi – 2 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre és a szolgálati viszonyának megszüntetésére ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A lopás vétségének elkövetésével gyanúsított Sz. K. ügyében a vádlott folytatta le a nyomozást, majd az ügyet vádemelési javaslattal megküldték a járási ügyészségre. Az ügyészség az ügyben pótnyomozást rendelt el, amelynek lefolytatására határidőt állapított meg, nem látta ugyanis megnyugtatóan bizonyítottnak, hogy Sz. K. eltulajdonította a kézikocsit. A pótnyomozás lefolytatásával ugyancsak a vádlottat bízták meg, aki ekkor tudomást szerzett arról, hogy az Sz. K.-val szemben folyamatban levő más ügyben V. I. rendőr alhadnagy adatokat tud szolgáltatni. Ezután V. I. rendőr alhadnagyot telefonon felhívta, aki ekkor arról tájékoztatta, hogy tudomása szerint D.-ben két ismeretlen személy egy kézikocsit árusít.
A vádlott azonban a V. I. r. alhadnagytól kapott adatokat nem ellenőrizte, hanem rendőrtársának tanúkénti kihallgatásáról jelentést készített, melyben azt a valótlan adatot rögzítette, hogy V. I. r. alhadnagy elmondása szerint Sz. K. 1982 márciusában egy kézikocsit árusított, amelyet ő is látott. Ezt követően a vádlott vádemelési javaslattal átadta elöljárójának az ügyet, amelyet megküldtek az ügyészségnek.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott bűnösségét hamis vád bűntettében is megállapította.
A Btk. 233. §-ának (1) bekezdésébe ütköző hamis vádat az valósítja meg, aki hatóság előtt más bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol, vagy más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására. A vádolás természeténél fogva szándékos tevékenység, ebből pedig az is következik, hogy a hamis vád szándékos megvalósulásához alapvető feltétel, hogy az elkövetőnél fennálljon a vádolás „hamisságának” tudata.
Az adott esetben Sz. K.-val szemben nem a vádlott tevékenységének eredményeként indult meg a büntetőeljárás, hanem ő – feljelentés alapján – csupán a nyomozás lefolytatására kapott megbízást. A nyomozást a vádlott lefolytatta, és elöljáróján keresztül az ügy vádemelési javaslattal az illetékes ügyészséghez került.
A bűnügy adataiból azonban az is egyértelműen megállapítható, hogy Sz. K.-val szemben a lopás vétségének elkövetése tekintetében alapos gyanú állott fenn, a nyomozás során kihallgatott egyik tanú ugyanis látta, amint a büntetőügy tárgyául szolgáló kézikocsin Sz. K. hulladékot szállított. Ebből következően a vádlott részéről a hamis vád bűntettének a Btk. 233. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt megvalósítása szóba sem kerülhetett, mivel a bűncselekménynek ezt a fordulatát csak az követheti el, akinek a tevékenysége eredményezi a bűncselekmény elkövetése alapos gyanújának felmerülését.
Kétségtelen viszont, hogy a vádlott a pótnyomozás során V. I. r. alhadnaggyal történt beszélgetésről olyan tényeket rögzített, amely tartalmilag nem felelt meg a valóságnak. Felmerülhet ezért, hogy nem valósítja-e meg a vádlottnak ez a magatartása a bizonyíték koholásával elkövetett hamis vád bűntettét [Btk. 233. § (1) bek. b) pont]. Ennek az elkövetési magatartásnak a megvalósulásához is szükséges, hogy a bizonyíték koholása a hamis vádolás szándékával történjék.
Az eljárás adataiból az állapítható meg, hogy a vádlott a pótnyomozás határidejének lejárta előtt „időzavarba” került, ezért nem hajtotta végre a szükséges nyomozási cselekményeket, s ez volt az oka a valótlan tartalmú jelentés készítésének is, vagyis a hamis tartalmú közokirat nem abból a célból készült, hogy az egyébként is lopás vétségének elkövetésével alaposan gyanúsítható személlyel szemben eljárjanak. A pótnyomozás lejárta után is ugyanazon tények alapján terjesztették fel a bűnügyi iratokat az ügyészségre, mint korábban.
A rendelkezésre álló adatokból egyértelműen csak arra lehetett következtetni: a vádlott abban a feltevésben volt, hogy Sz. K. alaposan gyanúsítható a bűncselekmény elkövetésével. Mindezek ugyanakkor arra is utalnak, hogy a vádlott tudattartalmából hiányzott a vádolás hamisságának tudata, így nem is kívánta Sz. K.-t bűncselekmény elkövetésével hamisan vádolni, a hamis vádra vonatkozó szándék hiányában pedig a vádlott e bűncselekményt el sem követhette.
A vétségi eljárásban a tanúvallomást rögzítő jelentés: közokirat. Ezért amikor a vádlott V. I. r. alhadnagy tanúkénti meghallgatásáról valótlan tartalmú feljegyzést készített, megvalósította a Btk. 275. §-ának a) pontjába ütköző, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettét.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletének a cselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, és a vádlott cselekményét egységesen az említett bűntettnek minősítette. (Legf. Bír. Katf. III. 516/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás