BK BH 1983/269
BK BH 1983/269
1983.07.01.
I. Nem elöljárói intézkedés elmulasztásának vétségét, hanem hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűntettét valósítja meg a bűnüldöző hatóság tagja, akinek a bűncselekmény feljelentése hivatali kötelessége és azt célzatosan azért mulasztja el, hogy ezáltal a büntetőeljárás sikerét meghiúsítsa [Btk. 244. § (1) bek. b) pont, (3) bek. b) pont, 361. § (1) bek. a) pont].
II. A bűnpártolás elkövethető olyan személy érdekében is, aki bűnpártolást valósított meg [Btk. 244. § (1) bek. b) pont].
III. A hivatalos személy által elkövetett bűnpártolást megvalósító rendőrtiszt cselekménye a rendfokozati tekintélyt általában olyan súlyosan sérti, hogy a lefokozás nem mellőzhető [Btk. 244. § (3) bek., b) pont, 131. §].
A katonai bíróság az I. r. rendőr tiszthelyettes vádlottat hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűntette miatt 10 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és lefokozásra; a II. r. rendőrtiszt vádlottat pedig elöljárói intézkedés elmulasztásának vétsége miatt 6 hónapi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett, végrehajtása esetén fogházban letöltendő – szabadságvesztésre ítélte, és előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlottak baráti viszonyban voltak. Az I. r. vádlott a pályaudvari akciócsoportban járőr gépkocsivezetőként teljesített rendőri szolgálatot, a II. r. vádlott pedig az akciócsoport parancsnoka volt. A csoport feladata volt a pályaudvaron és környékén elszaporodott – főleg külföldiek által megvalósított – jogellenes tevékenység felszámolása.
A vádbeli napon az akciócsoportba beosztott Sz. J. rendőr tiszthelyettes által vezetett járőr tagjai – közöttük az I. r. vádlott is – észlelték, hogy egy arab fiatalember és egy lengyel állampolgár külföldi fizetőeszközre vonatkozó ügyletet köt, és tetten érték őket, amikor az arab személy 420 USA-dollárt 18 000 forintért eladott a lengyel állampolgárnak.
Sz. J. rendőr tiszthelyettes járőrparancsnok intézkedésére a külföldieket az akciócsoport helyiségébe szállították. Eközben az I. r. vádlott által vezetett rendőrségi gépkocsiban csak az arab személy foglalt helyet. Útközben az arab személy a 420 USA-dollár ellenértékeként kapott 18 000 forintot az I. r. rendőr tiszthelyettes vádlottnak átadta, aki a pénzt elrejtette, így csupán a lengyel állampolgár birtokában levő 420 USA-dollárt foglalták le, és a további eljárást is már csak a lengyel állampolgár ellen folytatták, míg az arab személyt – további intézkedés nélkül – elengedték.
Az I. r. vádlott még ezen a napon az esti órákban megjelent a pályaudvaron, és az arab személynek a 18 000 forintot visszaadta. Az intézkedést vezető Sz. J. rendőr tiszthelyettes ezt követően további lépéseket tett a 18 000 forint hollétének a felderítésére, ennek során felkereste az arab személyt, aki közölte vele, hogy a pénzt az I. r. vádlott elrejtette, majd visszaadta. Sz. J. rendőr tiszthelyettes még aznap kérdőre vonta az I. r. vádlottat is, aki a fentieket elismerte.
Sz. J. rendőr tiszthelyettes a következő napon reggel az akciócsoport parancsnokának – a II. r. rendőrtiszt vádlottnak – az előző nap lefolytatott intézkedéséről szóló részletes jelentést tett. Elmondotta azt is, hogy a pénzt az I. r. vádlott elrejtette, majd visszaadta a bűncselekményt elkövető személynek. Egyben kérte az elöljáró intézkedését, hogy a fentiekről írásban jelentést tehessen. A II. r. vádlott a jelentés megírását nem engedélyezte, ő maga sem tett jelentést, illetőleg feljelentést. Ezt abból a célból mulasztotta el, hogy a vele baráti viszonyban levő I. r. vádlottat, valamint az arab személyt a büntetőeljárás alól kivonja. Ennek eredményeként az arab személy az ország területét rövid idő múlva elhagyta.
I. A Legfelsőbb Bíróság a II. r. rendőrtiszt vádlott cselekményének a jogi minősítését tévesnek találta.
A II. r. rendőrtiszt vádlott értesült arról, hogy az arab személy a devizagazdálkodás megsértése bűncselekményét valósította meg, és tudta azt is, hogy – ehhez szorosan kapcsolódóan – az I. r. vádlott tárgyi bűnpártolást valósított meg azáltal, hogy elrejtette, majd visszaadta a bűncselekményt elkövető személy részére az elkövetési tárgyat.
A II. r. rendőrtiszt vádlott hivatalos személy, akinek mint a bűnüldöző hatóság tagjának, kötelessége a bűncselekmény miatt a büntetőeljárás megindítása. Ezt a hivatali kötelességét megszegte, amikor a bűncselekmények feljelentését szándékosan elmulasztva, a büntetőeljárás sikerének meghiúsítására törekedett azzal a céllal, hogy a vele baráti kapcsolatban levő I. r. vádlottat és a külföldi állampolgárt mentesítse a büntetőeljárás alól. A II. r. vádlott ezáltal a Btk. 244. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző és a (3) bekezdésének b) pontja szerint minősülő, hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűntettét, nem pedig a Btk. 361. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző elöljárói intézkedés elmulasztása vétségét valósította meg.
Kétségtelen ugyan, hogy a II. r. vádlott mint a csoport parancsnoka katonai elöljáró volt, de a törvény a Btk. 361. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a katonai elöljáróknak olyan kötelességszegését rendeli büntetni, amelyet – egyebek mellett – azáltal valósítanak meg, hogy az alárendelt bűncselekményét észlelve a felelősségre vonásról nem intézkednek. Ez a bűncselekmény tehát jellegzetesen mulasztással, a kötelesség teljesítésének hanyagságból, felületességből történő elhanyagolásával valósítható meg. Az olyan esetben azonban, amikor az elöljáró egyben a bűnüldöző hatóság tagja, vagy beosztásánál fogva köteles a bűncselekmény miatti eljárást folyamatba tenni, és ezt célzatosan azért mulasztja el, hogy beosztottját az eljárás alól mentesítse: a cselekmény már nem az említett katonai vétségként, hanem bűnpártolás bűntetteként értékelendő.
Egyébként is a katonai vétség a külföldi állampolgárral összefüggésben nem kerülhet megállapításra, II. r. vádlott e vonatkozásban ugyanis nem mint katonai elöljáró ténykedett, a külföldi állampolgár pedig nem volt a fegyveres testület tagja. A Btk. 361. §-ának megállapítására viszont csupán az elöljárónak az alárendelttel összefüggő kötelességszegése esetén van lehetősége.
II. A II. r. rendőrtiszt vádlott nemcsak az I. r. vádlott, hanem az arab személy tekintetében is megvalósította a bűnpártolást. Az I. r. vádlott az arab személy viszonylatában tárgyi bűnpártolást valósított meg azáltal, hogy biztosította számára a bűncselekményből származó előnyt, vagyis a II. r. vádlott cselekményét tekintve az egyik „alapbűncselekmény” is bűnpártolás, mely azonban a bűnösség megállapítását és a cselekménynek bűnpártolásként minősítését nem zárja ki. A bűnpártolás ugyanis megvalósítható olyan személy javára is, aki maga is bűnpártolást követett el. Ekként a II. r. vádlott bűnpártolási cselekménye 2 rendbeli bűntett.
III. A büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések felülbírálása során a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a II. r. rendőrtiszt vádlott a rendfokozat további viselésére méltatlan.
A vádlott mint az akciócsoport parancsnoka követte el a bűnpártolást. Beosztásában közvetlen feladata volt a pályaudvaron és környékén bűncselekményeket elkövetőkkel szembeni intézkedések megtétele. Ennek ellenére lehetővé tette, hogy az I. r. vádlott, illetőleg a külföldi állampolgár a büntetőeljárás alól mentesüljön. Tevékenysége a beosztottjai körében is ismertté vált, és a bűncselekmény – jellege miatt is – nagymértékben sértette mind a rendfokozattal járó, mind pedig az elöljárói tekintélyt. Az elöljáró által elkövetett ilyen jellegű és súlyú bűncselekmény ezért a rendfokozati tekintély oly mértékű csorbítását eredményezi, hogy annak további viselésére az elkövető nem méltó. A bűnüldözésre közvetlenül hivatott és parancsnoki beosztásban hivatalos személy által elkövetett bűnpártolást elkövető lefokozása általában nem mellőzhető, ha az a rendfokozati tekintélyt jelentős mértékben sérti.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a II. r. rendőrtiszt vádlottat mellékbüntetésként lefokozásra ítélte. (Legf. Bír. Katf. I. 510/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás