BK BH 1983/271
BK BH 1983/271
1983.07.01.
Ha az elkövető kirakatbetöréssel több ezer forint kárt okoz, majd innen ezer forintot meg nem haladó értékű ingóságot eltulajdonít: rongálás vétsége miatt büntetés kiszabásának és az ezzel összefüggésben levő lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés elbírálásának vagy pedig az eljárás megszüntetésének van helye [Btk. 324. § (2) bek. a) pont; Sztv. 105. § (1) bek. a) pont; Be. 216. § (1) bek. b) pont; BK 87. sz.].
A terheltet a járásbíróság rongálás vétsége és lopás vétsége miatt halmazati büntetésül 5 hónapi – végrehajtásban 1 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre és 3000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A büntetlen előéletű terhelt a vádbeli napon az állami gazdaság élelmiszerboltjának a kirakatát abból a célból törte be, hogy onnan italt vegyen el. A kirakatüveg betörése után 2 üveg meggypezsgőt elvett. A kirakat üvegének betörésével 3068 forint, a 2 üveg meggypezsgő elvételével pedig 98,80 forint összegű kárt okozott.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 87. sz. állásfoglalása szerint a lopás és a rongálás bűncselekményét bűnhalmazatban kell megállapítani, ha az elkövető a lopás véget megvalósított rongálással olyan nagy kárt okoz, amely az eltulajdonított dolog értékéhez képest rendkívüli aránytalanságot mutat. A lopás és a rongálás bűnhalmazatban megállapítása esetén azonban a dolog elleni erőszak nem lehet alapja a lopás súlyosabb minősítésének, mert az elkövetés e módjával okozott kár a rongálásban való bűnösség megállapításával már értékelést nyert.
Az ügyben a terhelt által lopással okozott kár 98,80 forint, míg a rongálással, a kirakatüveg betörésével okozott kár 3068 forint. A járásbíróság helyesen járt el akkor, amikor a terhelt cselekményét rongálás vétségeként értékelte, és e bűncselekményben a terhelt bűnösségét megállapította.
Tévedett azonban, amikor emellett a lopást dolog elleni erőszakkal elkövetettnek értékelte. Az ügyben ugyanis az értékre figyelemmel kizárólag a dolog elleni erőszak mint elkövetési mód folytán került sor lopás vétségének a megállapítására, ennek hiányában a terhelt az 1968. évi I. törvény (Sztv.) 105. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző lopás szabálysértését valósította volna meg.
Ezekre tekintettel a terhelt bűnösségét a Btk. 324. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő rongálás vétségében kellett volna megállapítani, a vád tárgyává tett lopás vétsége alól pedig a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján fel kellett volna menteni, a fennmaradó lopás szabálysértése tekintetében a Be. 216. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a szabálysértés elbírálására, vagy pedig a (2) bekezdés alapján e cselekmény tekintetében az eljárás megszüntetésére lett volna lehetőség.
Törvénysértő volt a terhelttel szemben a szabadságvesztés kiszabása is. A 20. életévét alig betöltött, fiatal felnőtt, a törvénnyel első ízben összeütközésbe kerülő terhelttel szemben – az alkalomszerű elkövetésre is figyelemmel – a vagylagos büntetési nemek közül a javító-nevelő munka vagy a pénzbüntetés kiszabása felelt volna meg a Btk. 83. §-a szerinti büntetéskiszabási elvnek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság ítélete a terhelt bűnösségének lopás vétségében való megállapítása, a halmazati büntetés kiszabása és szabadságvesztés büntetés alkalmazása miatt törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte, és az ügyet új eljárásra a járásbíróságnak visszaküldte azzal, hogy a terhelt munkaviszonyának, valamint személyi körülményeinek vizsgálata alapján foglaljon állást az alkalmazásra kerülő büntetés neme és mértéke tekintetében. (B. törv. III. 1223/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás