PK BH 1983/275
PK BH 1983/275
1983.07.01.
Helyreigazító nyilatkozat közzétételére való kötelezés iránt indított kereset elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálat alá venni. Az egyes, a közvélemény tájékoztatása szempontjából nem jelentős, a helyreigazítást kérő személyhez fűződő jogi szempontból közömbös részletek nem vizsgálhatók és értékelhetők a közlemény egyéb részleteitől függetlenül [Ptk. 79. § (1) bek.].
A felperesek a Vendéglátó-ipari Vállalat Váci Igazgatósága kezelésében levő „Pokol csárda” dolgozói. 1982. május 13-án részben magyar, részben külföldi újságírókból álló társaság vacsorázott a Pokol csárdában, közöttük – alperes újságíró is. A vacsora közben műsort adtak, amelyben a VII., VIII. és IX. r. felperesek léptek fel. A vacsora egyik fogása ún. lángoló ördögfej volt. Az ételt a tálon ördögfej-szerűen alakították ki, szesszel leöntötték, a szeszt meggyújtották, és így lángolva vitték az asztalokhoz. Közben a villanyt leoltották, gyertyák égtek az asztalokon. A VII. r. felperes nótákat, népdalokat énekelt. A VIII. és IX. r. felperesek részben népi táncokat, részben cigánytáncot, illetve ismeretlen eredetű ún. ördögtáncot táncoltak.
A kijárat mellett levő tálalóasztalon volt egy kenyereskosár, benne kartonlap – német nyelven – „pincérek részére” felirattal. Amikor az újságírócsoport távozott, a kijárat mellett az egyik felszolgáló, a V. r. felperes állt, aki az elhasznált edényeket vitte ki a helyiségből. A távozó vendégek által a részére adott borravalót a tálalóasztalon levő kenyereskosárba tette, illetve a fejével intett, hogy a felajánlott borravalót oda tegyék.
A vacsora egyik résztvevője, R. N., az alperes újságírója cikket írt a NÉPSZAVA 1982. május 15-i számában „Pokoljárás” címmel. A cikk beszámol arról, hogy a Pokol csárda a Pokol-szigetén fekszik, amely hajdan itt élő szökött fegyencek tetteiről kapta a nevét. Előadja, hogy az újságíró külföldi vendégeket kísérvén, pokolian jól szórakozott. A finom vacsora valószínűleg „á la Vadember „ készült. A főétel: sötétben felszolgált, lánggal égő palacsinta – épp a sötétség miatt megállapíthatatlan műfajú hús mellett, lé alatt. Az élvezetet fokozza a vacsora mellé felszolgált produkció, amely a folklórműsor néven eleveníti fel a helyi hagyományt, megtoldva ismeretlen eredetű – mert teljesen meghatározhatatlan műfajú – nótaszóval, táncokkal. Végül arról számol be a cikk, hogy a kijáratnál várja „az igazi nagy élmény a külföldi vendégeket. Az ajtót ugyanis – már álcázás és kendőzés nélkül – elállják a népi együttes – most már pincérekből álló – tagjai. De nem ám üres kézzel. Kezükben kosárka, s rajta ékes német nyelven a felirat: pincérek részére. A tréfa lényege: csak az mehet tovább, aki fizet.”
A cikk nyomán a kosarazással történő borravalógyűjtés miatt az V. r. felperes ellen fegyelmi eljárás indult, és őt szigorú megrovásban részesítették.
A sajtóközlemény tartalma miatt a felperesek helyreigazítást kértek az alperestől, az alperes ezt megtagadta.
A felperesek keresetükben helyreigazítás közlésére kérték kötelezni az alperest. A cikk következő tényállásait sérelmezték:
1. A „megállapíthatatlan műfajú hús” kitétel valótlan. Eddig a felszolgált vacsora minőségével minden vendég elégedett volt, azt senki sem kifogásolta.
2. Kifogásolták a „meghatározhatatlan eredetű és műfajú produkciók, dalok, táncok” kitételt. Előadták, hogy az előadást szakképzett zsűri minősítette.
3. Végül kifogásolták a cikknek azt a részét, amely a vendégek távozásával kapcsolatos, és azzal rágalmazza meg a felpereseket, hogy csak akkor engedik ki a vendégeket, ha borravalót fizetnek.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a cikk tényállításai megfelelnek a valóságnak. Hivatkozott arra is, hogy a cikk egyes megállapításai értékítéletet jelentenek, amellyel kapcsolatosan nincs helye helyreigazításnak. Előadta, hogy az ügyben a felpereseknek nincs perindítási jogosultságuk.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletének indoklásában megállapította, hogy a perindítási jogosultsággal kapcsolatos alperesi védekezés alaptalan. A sajtóközleményben foglaltak a felperesek tevékenységével kapcsolatosak, a sajtó-helyreigazításra vonatkozó igény személyhez fűződő jog, így azt a felperesek jogosultak személyesen érvényesíteni.
Érdemben azonban az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a felperesek igényét. Megállapította, hogy a felszolgált étel valóban kifogásolható volt, másrészt arra hivatkozott, hogy az étel ízletessége szubjektív megítélés kérdése, újságírói értékítélet, amellyel kapcsolatban nincs lehetőség sajtó-helyreigazításra. A cikknek a műsorral kapcsolatos megállapításai is újságírói értékítéletet jelentenek, ezek alapján sem kerülhet sor helyreigazításra. A harmadik kereseti igényt azért találta az elsőfokú bíróság alaptalannak, mert a per adatai alapján megállapítható volt, hogy a csárdában a pincérek részéről borravaló-gyűjtés folyt, a kijárat melletti tálalóasztalon levő kenyereskosárba.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy 8 nap alatt a következő közleményt tegye közzé:
„Helyreigazítás:
A NÉPSZAVA 1982. május 15-i számában »Pokoljárás« címmel megjelent cikkében valótlanul állította, hogy a Pokol csárdában a pincérek mint a népi együttes tagjai – borravaló gyűjtésére szolgáló kosárral a kezükben – elállták az ajtót oly módon, hogy csak az mehet tovább, aki fizetett.”
A helyreigazítást az eredeti közleménnyel azonos módon – azonos oldalon és azonos betűszedéssel – kell közölni. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletnek a kereset ezt meghaladó részét elutasító rendelkezését helybenhagyta. Kötelezte az alperest 2500 Ft együttes első és másodfokú részperköltség megfizetésére.
Az ítélet indokolásában a másodfokú bíróság kifejti, hogy a sajtó-helyreigazítás intézménye sajátos személyiségvédelmi eszköz, a Ptk. 79. §-ában szabályozott sajtó-helyreigazítás tárgya tehát nem lehet bármiféle jogsértés, kizárólag a valótlan tényállás közlése, illetve valós tények hamis színben való feltüntetése. A vélemény, bírálat, értékítélet ezért – akár újságírótól, akár mástól származik – önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás tárgya.
A felszolgált vacsoráról, az előadott ének- és tánc műsorról írt vélemény, sajtó útján gyakorolt bírálat nem ad alapot sajtó-helyreigazítás kérésére és elrendelésére.
A keresetlevél első két tétele tekintetében ezért a másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a kereseti kérelmét elutasító rendelkezését.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban alapos a felperesek keresete annak harmadik tétele tekintetében. Tévesen utasította el az elsőfokú bíróság ebben a körben a kereset szerinti helyreigazítási kérelmet azzal az indoklással, hogy a csárdában kosarazás történt, kosárban gyűjtötték a borravalót a pincérek részére. A kosarazás tényként megállapítható.
A cikk lényeges mondanivalója azonban nem ez, a felperesek a cikknek nem az erre utaló részét, hanem ennél sokkal súlyosabb tényállításait kifogásolták.
A sajtó-helyreigazítási perben a kifogásolt tényállításokat, közléseket, kifejezéseket, illetve ezek valódiságát nem lehet formálisan vizsgálni, tartalmilag kell értékelni, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell elbírálni.
Ezután a másodfokú ítélet részletesen foglalkozik a cikkben leírtakkal, annak hangnemével és értelmezésével is. Majd olyan megállapítást tett, hogy a kifogásolt tényállítás nem nyert igazolást. A kihallgatott tanúk vallomása, a felperesek személyes előadása és az V. r. felperes ellen lefolytatott fegyelmi eljárás adatai szerint a pincérek nem öltöztek a népi együttes egyenruhájába, nem álltak el a távozni készülő vendégek útját, és senkit sem kényszerítették ezzel borravaló fizetésére, azaz tréfából sem viselkedtek mintegy útonállók módjára. Az ott vacsorázó egyik tanú sem állította, hogy őt vagy bárkit akadályoztak volna a távozásban, borravaló fizetésére kényszerítették volna. A kosarazás, a borravaló-gyűjtés miatt voltak felháborodva. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az alperest a rendelkező részben írt helyreigazításra kötelezte.
A másodfokú ítéletnek az alperest marasztaló rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése szerint, ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg valós tényeket hamis színben tüntet fel – a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül –, követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény melyik tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a valós tények (helyreigazítás).
E rendelkezés szerint tehát valótlan tény állítása vagy híresztelése, vagy pedig valós tény hamis színben való feltüntetése alapozza meg a jogot a sajtó-helyreigazítás igénylésére.
A sajtó-helyreigazítás jogintézményének alapvető célja, hogy egyrészt hatékony védelmet nyújtson bármely állampolgár vagy szervezet részére az őket érintő és számukra sérelmet jelentő valótlan tartalmú sajtóközleményekkel szemben, másrészt pedig, hogy a sajtót tárgyilagos, a valóságot hűen tükröző közlésekre, mások jogos érdekeinek és az emberi méltóságnak a tiszteletben tartására késztesse.
A helyreigazító nyilatkozat közzétételére való kötelezés iránt indított kereset elbírálásánál ezért a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálat alá venni, az egyes, a közvélemény tájékoztatása szempontjából nem jelentős, a helyreigazítást kérő személyhez fűződő jogai szempontjából közömbös részletek tehát nem vizsgálhatók és értékelhetők a közlemény egyéb részeitől függetlenül. Az ilyen részleteknek az összefüggéseikből való kiragadása vezetne éppen nem kívánt eredményre.
Nem jelentenek tehát jogsértést, és nem adnak alapot a sajtó-helyreigazításra az olyan kisebb szövegbeli pontatlanságok, lényegtelen tévedések, amelyek tartalmilag nem jelentik a valóság meghamisítását, nem eredményezik a valós tények hamis színben való feltüntetését.
A törvényességi óvással támadott ítéletekkel elrendelt helyreigazításban szereplő egyes tényállítások csak lényegtelen tévedéseket, pontatlanságokat jelentenek, amelyek nem érintik a felperesek személyhez fűződő jogait. Ilyen tényállítás, hogy a vendégek távozásakor a kijáratnál – a per adatai szerint – nem több pincér állt, csupán egy, továbbá, hogy a pincérek nem öltöztek a népi együttes egyenruhájába.
A közlemény lényeges, érdemi mondanivalójának a megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a cikk ironikus formában azt a helyzetet és hangulatot fejezi ki, amit a Pokol csárda dolgozóinak a magatartása a jelenlevőkben keltett. Ez pedig tartalmilag nem valótlan. A cikk egészére is tekintettel, figyelemmel annak hangvételére és tréfára utalása folytán is, nem állította a sajtóközlemény, hogy a pincérek mintegy fizikai kényszer alkalmazásával késztették a távozó vendégeket borravaló fizetésére. Tartalmi értékelés szerint a cikk kifogásolt részének mondanivalója, hogy a felszolgálók olyan meg nem engedhető helyzetet teremtettek, amelyben a vendégek késztetve érezték magukat borravaló adására.
A peradatok szerint ugyanis az bizonyított, hogy az V. r. felperes a bejáratnál állt tele kézzel, és a távozó vendégeknek fejmozdulatával jelezte, hogy a borravalót abba a kenyereskosárba lehet elhelyezni, amelyben „a pincérek részére” felirat állt. A távozáskor több vendég zavarban volt, kotorászott a pénztárcájában, úgy érezte, borravalót kellene adnia. Az is bizonyított, hogy a kosárban külföldi pénz is volt, és hogy a kijáratnál tömörülés keletkezett. Mindebből pedig az következik, hogy a cikk vitatott tényállításai összességükben és lényegükben bizonyítottak.
A perbeli esetben tehát a cikk lényegét tekintve nem tartalmaz valótlan tényállításokat, nem tüntet fel való tényeket hamis színben, ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor az alperest a cikk hangvételével és lényegtelen tévedéseivel összefüggésben helyreigazításra kötelezte, mert a helyreigazítást elrendelő ítéleti rendelkezés meghozatalának a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése alapján nem volt helye.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a másodfokú bíróság ítéletét – a keresetnek helyt adó részében – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részében helybenhagyta.
Kötelezte a pervesztes felpereseket a pernyertes alperes fellebbezési eljárási költségeinek megfizetésére a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján. (Eln. Tan. P. törv. 20 905/1982.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás