PK BH 1983/276
PK BH 1983/276
1983.07.01.
I. Sajtó-helyreigazításnak helye van az olyan valótlan tartalmú, a való tényeket hamis színben feltüntető sajtóközlemény miatt is, amely egyébként más személy (szerv) tényállítását, nyilatkozatát közli.
II. Helyreigazító közleményként a jogosult a saját nyilatkozata, válaszlevele közzétételét is kérheti, ha az a sajtó-helyreigazításra alkalmas. Ha a sajtó a válaszlevelet nem közli, a jogosult a válaszlevél tartalmi körén belül keresettel kérheti a helyreigazító közlemény közzétételének az elrendelését [Ptk. 79. § (1) és (2) bek.].
I. A „Déli Hírlap” politikai napilap 1982. október 15-én megjelent számában „a miskolciaké a szó” című rovatban „Nagyon zavar bennünket a zaj” címmel olvasólevelet tett közzé. A közlemény lényeges tartalma az, hogy a levélíró özv. M. P.-né a házában levő ipari üzem tevékenysége miatt keletkező zaj és egyéb behatások miatt panaszkodik és szorgalmazza – lakótársai nevében is – sérelme orvoslását. Egyebek között azt is állította, hogy a „műhelyfőnök fia durván rájuk támadt”, ki akarta lökni, többször utána kiált.
A felperes, aki a „műhelyfőnök fia” megjelölést személyére értette, 1982. október 21-én írásban fordult az alperes szerkesztőségéhez és az általa szövegezett, az olvasólevél állításait vitató válaszlevél közzétételét kérte. Egyúttal bejelentette, hogy a levélíró ellen „egyéb jogi intézkedés elkezdődött”. Az alperes a válaszlevelet az 1982. október 25-i számban, ugyanabban a rovatban, „Tagadják, hogy zajos” címmel, közzétette. Kihagyta azonban a levélnek azt a részét, amely özv. M. P.-né és lakótársai személyét ért támadásra vonatkozó panaszra válaszolt.
A felperes a hiányos közléssel elégedetlen volt, személyesen felkereste az alperes szerkesztőségét, és megállapodtak abban, hogy a lapban – szerkesztői kommentár hozzáfűzése mellett – a felperesnek ezzel az említett tárggyal kapcsolatos nyilatkozatát is közlik.
Az 1982. november 4-i számban, ugyanazon rovatban, „Véleményünk szerint – Jobb a békesség” címmel közzétett cikkben a szerkesztőség visszatért a már ismert előzményekre, és közölte a felperes nyilatkozatát, amelynek lényege: közönséges rágalom az, hogy ő, a főnök fia, lökdösi a panaszosokat; fel is jelentette őket a bíróságon rágalmazásért, becsületsértésért.
II. A felperes az 1982. november 10-én benyújtott keresetében sajtó-helyreigazítás címén a válaszlevele teljes szövegű közzétételét kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a felperes kifejezett sajtó-helyreigazítási igénnyel – írásban – nem lépett fel. Özv. M. P.-né és lakótársai által aláírt levelet „olvasói-levélként” tették közzé, tartalmáért ezért felelősséggel nem tartozik. A felperes válaszlevelét, illetve nyilatkozatát pedig egyébként is közölték a lapban.
Az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta ki özv. M. P.-nét, aki a felperes által kifogásolt tényállításait vallomásában továbbra is fenntartotta. Ny. I., az alperes szerkesztője pedig tanúként vallotta, hogy az 1982. november 4-én megjelent, „Jobb a békesség” című közlemény szövegét a felperessel történt megállapodásnak megfelelően közölték.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja szerint a felperes olyan tartalmú helyreigazító közlést, amelyet a keresetében érvényesített, a pert megelőzően írásban nem követelt az alperestől [Pp. 342. § (1) bek.]. Alaptalan azonban a követelés érdemben is. Az alperes ugyanis a felperes válasznyilatkozatát – ha két részletben is – tartalmában teljes pontossággal közölte.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett a keresetének helyt adó ítélet iránt. Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
III. A fellebbezés nem helytálló.
Az elsőfokú bíróság a tényállást, amelynek az ügy eldöntése szempontjából lényeges részét a Legfelsőbb Bíróság fentebb már kiemelte, helyesen állapította meg és érdemben helyes az arra alapított döntése is.
Az alperes által közzétett olvasólevél a felperesről – személyének azonosítására alkalmas megjelöléssel – bizonyos tényeket közölt, amelyeknek valóságát a felperes kétségbe vonta. Téves az alperesnek az az érvelése, hogy a közlemény tartalmáért nem tartozik felelősséggel, mert azt olvasólevélként közölte. Sajtó-helyreigazításnak helye van ugyanis az olyan valótlan tartalmú, a való tényeket hamis színben feltüntető sajtóközlemény miatt is, amely egyébként más személy (szerv) tényállítását, nyilatkozatát közli. A Ptk. 79. §-ának (1) bekezdésében, megjelölt híresztelésnek kell ugyanis tekinteni más személy nyilatkozatának, állításának, tájékoztatásának a közlését, továbbítását, közreadását.
A sajtó-helyreigazításra alkalmas közlemény alakjára és tartalmára nézve a jogszabály nem ad részletes előírásokat. A követelmény csupán az, hogy a helyreigazító közleményből kitűnjék, hogy a sérelmes közleménynek mely tényállítása valótlan, mely tényeket tünteti fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények; a közlés pedig azonos módon történjék [Ptk. 79. § (1) és (2) bek.].
Ebből az következik, hogy a helyreigazító közleményként a jogosult a saját nyilatkozata, válaszlevele közzétételét is kérheti, ha az sajtó-helyreigazításra alkalmas. Ha a sajtó a válaszlevelet nem közli, a jogosult a válaszlevél tartalmi körén belül keresettel kérheti a helyreigazító közlemény közzétételének az elrendelését.
Az elbírált esetben a felperes a róla állított (híresztelő, általa valótlannak tartott tények miatt sajtóközlemény közzétételét kérte az alpereshez írásban benyújtott levél formájában. Ez a fellépés a sérelmes sajtóközlemény megjelenésétől számított 30 napon belül történt.
Az alperes a kért sajtó-helyreigazításnak első ízben nem tett ugyan eleget, mert éppen a felperes személyéről állított tényekkel kapcsolatos nyilatkozatot kihagyta, ezt azonban később pótolta. A kereset megindítása előtt, 1982. november 4-én megjelent közleményében ugyanis a felperesnek azt a nyilatkozatát, amelyre a helyreigazítási igény irányul, s amelynek lényege a róla történt állítások tagadása, cáfolata, sőt „rágalomnak” való minősítése, közzétette.
Az alperes a helyreigazítási kötelezettségének ezzel eleget tett. Nem vállalt ugyanis kötelezettséget arra, hogy a felperesnek a közzétételre hozzá benyújtott válaszlevelét teljes terjedelmében, szó szerint tegye közzé. A benyújtott válaszlevél mint sajtó-helyreigazítási igény tartalmi körén belül az alperes – a felek újabb megállapodása alapján – megfelelően közölte azt a nyilatkozatot, amelyre a felperes sajtó-helyreigazítási közleményként a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése alapján igényt tarthatott. A helyreigazító közlés szükséges és indokolt tartalmán túlmenő, a felperes saját szavait idéző levélrészlet vagy éppen az egész válaszlevél újabb közzététele ezért sem sajtó-helyreigazítás címén, sem egyéb, kifejezetten erre irányuló megállapodása alapján sem követelhető.
A Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság érdemben helyes ítéletét a fent kiegészített indokokkal helybenhagyta [Pp. 253. § (2) bek.].
Köteles a felperes az alperesnek a másodfokú eljárásban felmerült perköltségét a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján megfizetni. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 075/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás