PK BH 1983/277
PK BH 1983/277
1983.07.01.
A kisajátítási kártalanítás összegének megállapításánál a közmű létesítési költségeihez történő hozzájárulásnak minősül a közmű építésével kapcsolatban végzett jelentősebb értékű társadalmi munka [Ptk. 177. § (2) bek., 1976. évi 24. sz. tvr. 9. § (5) bek.].
A megyei városi tanács v. b. hivatalának igazgatási osztálya az 1981. április 6-án kelt határozatával a felperes kérelmére kisajátította az alperes tulajdonában volt 1049 m2 területű házas ingatlant. Az ingatlan a város belterületén, szilárd burkolatú utcában fekszik, ahol a közművek közül villany-, víz-, csatorna- és gázvezeték áll rendelkezésre. A utóbbi kettő az alperes 1953-ban történt tulajdonszerzése után létesült. Az államigazgatási hatóság az ingatlanért beköltözhető állapotban 1 650 000 Ft, értékveszteség címén 293 215 Ft, összesen 1 943 215 Ft kártalanítást állapított meg az alperes részére. Az értékveszteség címén megállapított összeg az ingatlanon volt jelentős mennyiségű növényzet és az 1981. évi elmaradt termés értékét jelenti.
A felperes a megállapított kártalanítási összeg módosítása iránti keresetében az alperes részére járó kártalanítást 1 050 000 Ft-ban kérte megállapítani.
A járásbíróság a kisajátított ingatlan értékének a megállapítása céljából ingatlanforgalmi szakértőt hallgatott meg. A szakértő az ingatlant beköltözhetően és valamennyi közmű figyelembevételével 1 300 000-1 400 000 Ft-ra „részleges közművesítettséggel” a (a csatorna- és gázvezetéket figyelmen kívül hagyva) 1 000 000-1 100 000 Ft-ra értékelte.
Az alperes már az első fokú eljárásban is hivatkozott arra, hogy a csatorna- és gázvezeték létesítésekor az utca valamennyi lakójával együtt társadalmi munkát végzett, a vezetékek lefektetéséhez szükséges árkokat kiásták és betemették. Ennek a bizonyítására tanúk kihallgatását indítványozta a járásbíróság azonban azt nem rendelte el.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az államigazgatási hatóság által megállapított kártalanítást 1 243 000 Ft-ra módosította, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indoklása tényként rögzíti, hogy a csatorna- és gázvezeték az ingatlan előtt az alperes tulajdonszerzését követően létesült, és az alperes közműfejlesztési hozzájárulást nem fizetett. Az 1976. évi 24. sz. tvr. 9. §-ának (5) bekezdése értelmében a kártalanítás megállapítása során az ingatlan közművesítettségét akkor kell figyelembe venni, ha a közművet a tulajdonos létesítette, annak költségeihez hozzájárult, vagy a közmű a tulajdonjog megszerzésének az időpontjában már megvolt. Ennek megfelelően az alperestől kisajátított ingatlant részlegesen közművesítettnek kell tekinteni. Az ingatlan értéke ilyen állapotban a szakértő vélemény szerint 1 050 000 Ft. Ehhez járul a növényzet és a mezőgazdasági beruházások 193 000 Ft-os értéke, az alperest tehát 1 243 000 Ft kártalanítás illeti meg.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A fellebbezésében – egyebek mellett – a csatorna- és gázvezeték létesítésekor végzett társadalmi munkájával kapcsolatos előadását és bizonyítási indítványát megismételte, illetőleg ez utóbbit kiterjesztette.
A másodfokú eljárásban a megyei bíróság a járásbíróság által felvett bizonyítást kiegészítette ugyan, de az alperes említett előadását és bizonyítási indítványát szintén figyelmen kívül hagyta. Az általa ismételten meghallgatott ingatlanforgalmi szakértő változatlanul fenntartotta azt a véleményét, hogy a perbeli ingatlan értéke valamennyi közmű figyelembevételével 1 300 000-1 400 000 Ft, részleges közművesítettség mellett azonban az értéket 1 065 000-1 180 000 Ft-ra tette.
A másodfokú bíróság ítéletével a járásbíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes részére járó kártalanítás összegét 1 383 500 Ft-ra módosította. A járásbírósággal egyezően állapította meg azt, hogy a csatorna- és gázvezeték az alperes tulajdonjogának a megszerzése után létesült, és a létesítési költségükhöz az alperes nem járult hozzá. Ennek megfelelően az ingatlan értékét 1 180 000 Ft-ban állapította meg, amelyhez a növényzet, kerti létesítmények és az elmaradt termés értéke fejében 203 500 Ft-ot adott hozzá. Így e két tétel összege adja az alperes javára megállapított kártalanítást.
A jogerős ítélet ellen megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1976. évi 24. számú tvr. (a továbbiakban: Tvr.) 8. §-ának (1) bekezdése értelmében a kisajátított ingatlanért járó kártalanítást a 9-11. §-ban meghatározott tényezők együttes mérlegelésével kell megállapítani. Az ingatlan értékelésének az egyik tényezője a közművesítettség, amelyet azonban a Tvr. 9. §-ának (5) bekezdése szerint csak akkor lehet figyelembe venni, ha a közművet a tulajdonos létesítette, annak költségeihez hozzájárult, vagy a közmű a tulajdonjog megszerzésének az időpontjában már megvolt.
Nem vitás peradat, hogy az alperes a csatorna- és gázvezeték létesítése kapcsán ún. út- és közműfejlesztési hozzájárulást valóban nem fizetett, de feltehetően nem is fizethetett a 9/1977. (I. 28.) ÉVM–PM számú együttes rendelettel módosított 8/1970. (IV. 16.) ÉVM–PM számú együttes rendelet vonatkozó rendelkezéseiből kitűnően. Tévedtek azonban az eljárt bíróságok, amikor érdemben nem foglalkoztak az alperesnek azzal a mindkét fokú eljárásban bizonyítani kívánt állításával, hogy az említett létesítmények megépítéséhez társadalmi munkával hozzájárult.
Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a létesítési költséghez történő hozzájárulásnak minősül a közmű építésével kapcsolatban végzett jelentősebb értékű társadalmi munka. Ha tehát az alperesnek az általa teljesített társadalmi munkára vonatkozó tényállítása valónak bizonyul, a perbeli ingatlan értékelésénél az összes meglevő közművet figyelembe kell venni, és így kell megállapítani az alperest jogszerűen megillető kártalanítás mértékét, értékelve a megismételt eljárásban esetleg még felmerülő, az ügy érdemét érintő, de eddig még el nem bírált bizonyítékokat is. (P. törv. I. 20 715/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás