PK BH 1983/278
PK BH 1983/278
1983.07.01.
Annak eldöntésénél, hogy az adásvétel tárgyaként szereplő ingatlannal kapcsolatban az adásvételi szerződés megkötése előtt létesített közmű után a szerződés megkötését követően a vevőre kivetett közműfejlesztési hozzájárulást az eladó köteles-e a vevőnek megtéríteni, annak van jelentősége, hogy a felek a vételár meghatározásánál a létesített közművet értéknövelő tényezőként vették-e figyelembe [Ptk. 361., § 365. §; 8/1970. (IV. 16) ÉVM–PM sz. r. 2. §, 4. §, 5. §].
A perbeli házas ingatlannak az alperesek voltak a tulajdonosai. Az ingatlan előtt 1978-ban – állami beruházásban – gázvezeték épült. E közművesítéssel érintett ingatlanok tulajdonosait terhelő „egyszeri hozzájárulás” kivetésére nyomban nem került sor. A peres felek 1981. április 22-én adásvételi szerződést kötöttek. Eszerint a felperesek 200 000 Ft vételárért – megtekintett állapotban – megvették az alperesektől a perbeli ingatlant. Az eladók az ingatlan teher- és permentességéért szavatosságot vállaltak (szerződés 2. pont). Megállapodtak a felek abban is, hogy a vevők az ingatlan adóját és közterheit 1981. január 1-jétől kezdődően viselik.
A városi tanács v. b. műszaki osztálya határozatával a felpereseket 3000 Ft közműfejlesztési hozzájárulás megfizetésére kötelezte. E határozat indoklása utal arra, hogy a perbeli ingatlan előtt 1978-ban állami beruházásban gázvezeték épült. A 9/1977. (I. 28.) ÉVM–PM számú rendelet 2. §-ának (2) bekezdése értelmében az állami beruházásban épített közmű által közvetlenül érintett ingatlanok tulajdonosai létesítményenként egyszeri hozzájárulást kötelesek fizetni.
A felperesek keresetlevelükben annak bírói megállapítását kérték, hogy a már említett államigazgatási határozattal kiszabott „3000 Ft közműfejlesztési hozzájárulás megfizetésére alperesek kötelesek”. Utóbb ezt a kérelmüket a felperesek akként „módosították”: keresetüket a bíróság megállapítási keresetként bírálja el azzal, hogy az alperesek a követelt összeget „felszólításra” legyenek kötelesek megfizetni. Egyébként keresetük jogalapjaként a jogalap nélküli gazdagodás szabályaira hivatkoztak.
Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a közműfejlesztési hozzájárulás fizetése az adásvételi szerződés megkötését követően történt, így a követelt összeg őket nem terheli.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Arra hivatkozott, hogy a módosított 8/1970. (IV. 16.) ÉVM számú rendelet 5. §-ának (1) bekezdése szerint a közműfejlesztési hozzájárulás a kivetésről szóló határozat jogerőre emelkedésének a napján esedékes. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a közműfejlesztési hozzájárulás megfizetése nem a közmű létesítésekor, hanem a kivetéskor volt esedékes, ezért e költségeket a felperesek kötelesek viselni.
A másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A jogerős ítélet ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás az alábbi indokból alapos.
A 9/1977. (I. 28.) ÉVM–PM. számú együttes rendelettel módosított 8/1970. (IV. 16.) ÉVM–PM számú együttes rendelet (R.) 2. §-ának (1) bekezdése szerint: az állami (tanács) szervek pénzeszközeinek felhasználásával végzett közművesítés költségeinek az e rendelet alapján meghatározott részét a közvetlenül érintett építési telkek tulajdonosaira kell áthárítani. A továbbiakban az R. 2. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően az 1970. január 1. napját követően létesített gázvezeték és egyéb létesítmény által érintett építési telkek tulajdonosai egyszeri út- és közműfejlesztési hozzájárulást kötelesek fizetni.
A R. 4. §-ának (5) bekezdése szól arról, hogy a hozzájárulás összegét mely feltételek megvalósulása esetén kell kivetni, majd az R. 5. §-ának (4) bekezdése rendelkezik a hozzájárulás megfizetésének esedékességéről és befizetésének módjáról.
A fent hivatkozott rendelkezések egybevetéséből az következik, hogy a felperesek terhére jogszerűen kivetett hozzájárulást – a köztük és a hatóság közötti államigazgatási jogviszony alapján – a felperesek kötelesek megfizetni, miután az említett jogviszonyt létrehozó államigazgatási határozat meghozatalakor ők voltak a perbeli ingatlan tulajdonosai.
A kivetett hozzájárulás az ingatlant terhelő olyan utóbb, a felperesek tulajdonszerzését követően felmerült teher, amelynek viselésére az alperesek kizárólag abból az okból, mert a szerződésben kötelezettséget vállaltak az ingatlan tehermentességéért, nem kötelezhetők. Nincs ugyanis peradat arra vonatkozóan, hogy az alperesek az említett kötelezettségvállalásuk idején a teher meglétéről tudtak, várható kivetésével számoltak volna.
Mindezekre tekintettel a felperesek akkor követelhetik a kivetett hozzájárulás megtérítését az alperesektől, ha a perben egyértelműen bizonyítható, hogy az ingatlan vételárát arra is tekintettel állapították meg 200 000 Ft-ban, mert értéknövelő tényezőnek tekintették azt a körülményt, hogy az ingatlan előtt gázvezeték van. Amennyiben ugyanis az alperesek ez okból magasabb összegű vételárat kaptak, indokolt, hogy a közművesítettségből származó vagyoni előnnyel szükségszerűen együtt járó vagyoni hátrányt is ők viseljék, nevezetesen nekik kell viselniük a közmű kiépítésével kapcsolatban kivetett hozzájárulást.
Az a szerződésben rögzített körülmény, hogy a felperesek az ingatlant „megtekintett állapotban” vásárolták meg, azt a felperesi állítást erősíti meg, hogy a vételár kikötésénél a gázvezeték meglétére is figyelemmel voltak. Nem zárhatók viszont el az alperesek attól, hogy ezzel szemben bizonyítsák, a gázvezeték meglététől függetlenül állapodtak meg a felperesekkel a szerződésben kikötött vételárban.
Erre tekintettel az eljáró bíróságoknak törekedniük kellett volna a szerződéskötés körülményeinek, a felek szerződési akaratának részletesebb felderítésére, akár hivatalból is elrendelve a szükségesnek vélt bizonyítást [Pp. 163. § (1) és Pp. 164. § (2) bek.].
Utal a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy ha a közműfejlesztési hozzájárulás behajtására még nem került sor, annak sincs jogi akadálya, hogy a felperesek jogainak az alperesekkel szemben való megóvása végett a Pp. 123. §-ában írt rendelkezéseknek megfelelően, megállapítási keresettel érvényesítsék igényüket, kérve annak kimondását, hogy az általuk kifizetett hozzájárulás összegét az alperesek kötelesek megtéríteni.
Minthogy a jogvita szempontjából irányadó tényállás felderítetlen, a jogerős ítélet megalapozatlan, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. (P. törv. I. 20 782/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás