PK BH 1983/279
PK BH 1983/279
1983.07.01.
Ha az örökhagyó mint megbízó felfüggesztő feltételhez kötött megbízási szerződésben úgy rendelkezik, hogy a megbízott a megbízó halála után lesz köteles a rábízott ügyet ellátni, a megbízást teljesíteni, a törvényes örököst mint az örökhagyó jogutódját nem illeti meg a Ptk. 481. §-ának a) pontja szerinti felmondás joga, hanem csupán a megbízás teljesítését ellenőrizheti, és visszakövetelheti a megbízás céljára fel nem használt összeget [Ptk. 481. § a) és b) pont].
Az örökhagyó 1980. november 17-én végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt. Más örökös hiányában törvényes örököse a Magyar Állam.
Az örökhagyó az 1977. szeptember 28-án kelt teljes bizonyító erejű magánokiratban kijelentette, hogy az OTP-nél váltott fenntartásos takarékbetétkönyvben elhelyezett összeg kizárólag édesanyja síremlékére van tartalékolva. Utolsó kívánsága az, hogy őt is édesanyja sírjába temessék. Ezért megbízza R. J.-nét, hogy – ha életében ezt elintézni nem tudná – helyette és nevében ő csináltasson síremléket, olyant, amennyi a pénzből kitelik.
Utóbb 1977. október 26-án az örökhagyó az okiratot kiegészítette azzal, hogy ami pénz haláláig a fent írt takarékbetétkönyvben lesz, abból előbb temetési költségeit fedezzék, és ami marad, abból legyen megcsináltatva édesanyja és az ő síremléke „olyanra, amire a maradt összegből telik”. Az írógépen készült kiegészítést csak az örökhagyó írta alá.
Az örökhagyó az okiratot és a takarékbetétkönyvet R. J.-nének adta át.
A hagyatéki eljárásban R. J.-né az okiratot bemutatta, a takarékbetétkönyvet átadta, és arra hivatkozott, hogy az okirat az örökhagyó végakaratát tartalmazza. A törvényes örökösként fellépő Magyar Állam az okiratot érvényes végrendeletnek nem fogadta el, és kérte a hagyatéknak a törvényes öröklés általános rendje szerinti átadását. Egyben 820 forint temetési költség és 502 forint gondozási díjhátralék tekintetében a hagyatéki hitelező igényét elismerte, és e körben a hagyatéki hitelezővel egyezséget kötött.
Az eljáró közjegyző – az egyezségre figyelemmel – a hagyatékátadó végzéssel a fenti takarékbetétkönyvben elhelyezett és kamataival együtt összesen 13 107 forint összeget ideiglenes hatállyal, az örökhagyó 1980. november hónapra járó 1480 forint nyugdíját és a járásbíróság végzésével letétként elfogadott 305 forintot pedig az összesen 1322 forint hagyatéki hitelezői igény levonása után teljes hatállyal a Magyar Államnak adta át. Egyben felhívta R. J.-né hagyatéki érdekeltet, hogy az ideiglenes hatályú átadással figyelembe nem vett igényét perrel érvényesítheti.
A hagyatékátadó végzés ellen R. J.-né fellebbezett, és sérelmezte az örökhagyó végakaratának figyelmen kívül hagyását.
A másodfokú bíróság a közjegyző végzését helybenhagyta. A végzés indoklásában a megyei bíróság megállapította, hogy a hagyatéki eljárásban becsatolt okirat sem tartalmilag, sem formailag nem végrendelet, mert abban örökös megnevezve nincs, és csak halál esetére szóló „megbízást” tartalmaz a hagyatéki pénzösszeg felhasználására vonatkozóan. „Az örökhagyó a jelenlegi öröklési jog szerint – a feltételtől függő hagyományrendelést kivéve – nem rendelkezhet kötelező erővel arról, hogy hagyatéka milyen célra nyerjen felhasználást. A jelen esetben tehát a törvényes örököst jogilag nem köti az örökhagyó írásbeli kívánsága. A Ptk. 642. §-ának (1) bekezdése szerint az örökhagyó a végrendeletében megjelölt és a hagyatékban részesülő személyt terhelheti csak ilyen jellegű kötelezettséggel, ilyen személy viszont az adott esetben nincs, ezért a hagyaték felhasználásának módjáról a fellebbező semmilyen formában nem rendelkezhet.”\parA jogerős hagyatékátadó végzésnek a takarékbetétkönyvben elhelyezett összeg és kamatai hagyatékként történt átadására vonatkozó rendelkezés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
I. A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.
A Polgári Törvénykönyvnek a szerződésekre vonatkozó szabályai tehát általában diszpozitív jellegűek, és akkor kerülnek alkalmazásra, ha a felek eltérően nem rendelkeznek.
Az adott esetben az örökhagyó és R. J.-né között feltételtől függő megbízási szerződés jött létre, és a megbízás teljesítésének – az örökhagyónak édesanyja sírjába való eltemettetésének és közös síremlék állításának – a feltétele az volt, hogy a síremlék az örökhagyó haláláig nem készül el. Ez a szerződés felfüggesztő feltételhez kötött élők közötti jogügylet. A fenti feltétel kikötése egyben azt is jelenti, hogy a felek eltértek a Ptk. 481. §-ának b) pontjában foglaltaktól, és úgy rendelkeztek, hogy a megbízott éppen a megbízó halála után lesz köteles a rábízott ügyet ellátni, a megbízást teljesíteni.
A szerződés tartalmához képest a törvényes örökös – mint az örökhagyó jogutódját – nem illeti meg a Ptk. 481. §-ának a) pontja szerinti felmondás joga sem. Ellenkező esetben a törvényes örökösnek módja lenne meghiúsítani annak a szerződésnek az érvényesülését, amely a jogszabály által nem tiltott cél elérése érdekében jött létre. Ehhez képest a törvényes örökösnek csak a megbízás teljesítésének ellenőrzéséhez és a megbízás céljára fel nem használt összeg visszaköveteléséhez van joga.
A Ptk. 216. §-ának (1) bekezdése alapján – figyelemmel a Ptk. 217. §-ában, illetőleg a megbízásra vonatkozó 474–483. §-aiban foglaltakra is a megbízási szerződés érvényes létrejöttéhez meghatározott alakszerűség nem szükséges.
Az adott esetben a megbízó szerződési nyilatkozatát a Pp. 196. §-a szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalta, a kiegészítést pedig aláírásával látta el. A megbízott az okirat és a takarékbetétkönyv átvételével ezt a megbízást elfogadta. Ilyen körülmények között valószínűsítettnek tekinthető, hogy a takarékbetétkönyvben elhelyezett összeg és annak kamatai a megbízási szerződésre tekintettel nem tartoznak az örökhagyó hagyatékához.
A közjegyző tehát akkor járt volna el helyesen, ha ennek megállapítása mellett – figyelemmel a hagyatéki eljárásról szóló módosított 6/1958. (VIII. 4.) IM számú rendelet (He.) 64. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra – a takarékbetétkönyvben elhelyezett összeget és annak kamatait a hagyatékból kihagyja. Ez egyben lehetővé tette volna R. J.-né megbízott számára, hogy az örökössel együttesen a fenntartásos takarékbetétkönyvben elhelyezett összeget a síremlék létesítésére felhasználja.
II. Téves egyébként a megyei bíróságnak az örökhagyó rendelkezési jogával, illetőleg a meghagyás jellegével kapcsolatos álláspontja.
A Ptk. 623. §-ának (1) bekezdése értelmében az örökhagyó halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végrendeletben rendelkezhet.
Ez a jogszabály – a törvény korlátai között – biztosítja az örökhagyó részére a halál esetére szóló rendelkezés szabadságát.
Az örökhagyó végrendeletével meghatározhatja, hogy ki legyen az örököse, hagyományost nevezhet, a részesítést meghagyással terhelheti, meghatározhatja a részesedés mértékét és más örökösödési jogi intézkedést is tehet.
Az örökösnevezés azonban a végrendeletnek nem érvényességi kelléke. A végrendelet érvényes akkor is, ha örökösnevezést egyáltalán nem tartalmaz, hanem csak a törvényes örökös kizárásáról szóló hagyományrendelést vagy egyéb intézkedést tesz.
Nincs tehát jogszabályi akadálya annak sem, hogy az örökhagyó végrendeletében hagyatékát meghagyással terhelje és ennek végrehajtására megbízottat, végrendeleti végrehajtót nevezzen meg. A csupán ilyen rendelkezést tartalmazó végrendelet – amennyiben az a megkívánt alakiságoknak megfelel – tartalmát tekintve érvényes.
A Ptk. 642. §-ának (1) bekezdése szerint a meghagyást elsősorban annak kell teljesítenie, akit az örökhagyó kifejezetten ezzel terhel. Amennyiben azonban az örökhagyó a meghagyás teljesítésére senkit nem jelöl ki, a meghagyás az örököst terheli.
A meghagyás tárgya lehet olyan vagyoni kötelezettség teljesítése – pl. síremlék állítása –, amely az adott esetben a hagyaték túlnyomó részét kimeríti. Ez egymagában a meghagyást nem teszi érvénytelenné.
A végrendeletben foglalt intézkedések között az örökhagyó végrendeleti végrehajtót rendelhet ki, aki – a jogszabály keretei között – megbízotti minőségben jár el. Jogállására a He. 77–80. §-ai tartalmaznak rendelkezéseket. A He. 78. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a végrendeleti végrehajtó kötelezettségei közé tartozik a végrendeleti meghagyás teljesítésének ellenőrzése is.
Ha tehát az örökhagyó az adott esetben akaratnyilatkozatát nem megbízási szerződésben, hanem érvényes végrendeletben teszi meg, az mint meghagyás érvényes, és köti az örökhagyó törvényes örökösét. Az a körülmény, hogy a Ptk. 642. §-ának (1) bekezdése értelmében a meghagyás teljesítését nem lehet követelni, így annak teljesítése az örökös erkölcsi kötelességérzésére van bízva, nem jelenti azt, hogy a hagyaték átadásánál a meghagyást figyelmen kívül lehet hagyni.
III. Végül téves a közjegyzőnek az a rendelkezése, amellyel az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal adta át a törvényes örökösöknek.
A He. 58. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra tekintettel a hagyaték ideiglenes átadására [He. 60. §-ának (1) bekezdése] akkor kerülhet sor, ha az örökösök között öröklési jogi kérdésben vita van.
Az adott esetben R. J.-né a hagyatéki eljárásban nem örökösi minőségben lépett fel, így – a Magyar Állam egyedüli örökösi igényére tekintettel – az ideiglenes hatályú átadás feltételeként meghatározott öröklési jogi vitáról nem volt szó.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős hagyatékátadó végzésnek a takarékbetétkönyvben elhelyezett összeg és kamatai hagyatékként történő átadására vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és e részben a közjegyzőt új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 877/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás