PK BH 1983/282
PK BH 1983/282
1983.07.01.
A házastársi közös vagyon címén történő tulajdonszerzés nem a bíróság ítéletével vagy az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre, hanem a törvény rendelkezése alapján [Csjt. 27. § (1) bek.; Ptk. 116. § (1) bek.].
A felperes és az 1976. április 7-én elhunyt férje 1927. május 23-án kötöttek házasságot. Ezt megelőzően mindketten több ingatlan tulajdonosai voltak. 1939-ben megvásárolták néhai F. J.-nétől mintegy 400 négyszögöl nagyságú területrészt 1 kh. 619 négyszögöl nagyságú ingatlanból. Az eredeti szerződés elveszett, így nem állapítható meg, hogy annak mi volt a pontos tartalma, a megvett területnek megfelelő tulajdoni hányadot feltüntették-e. Arra sincs peradat, hogy a szerződés alapján a telekkönyvi hatóság a vevő tulajdonjogát bejegyezte-e, s ha igen, kinek a javára és milyen hányadban. A felperes és házastársa a szerződéskötés után erre az ingatlanra egy 20 méter hosszú lakóházat, valamint több melléképületet épített, majd a létesítményeket használatba vette.
Ezt az ingatlant az utóbb történt földrendezés során az egyéni birtokíven K. 0859/5 hrsz. alatt vették nyilvántartásba 5136 m2 területtel. Az ingatlan 2/3 részére M. J.-né, 1/3 részére pedig a felperes házastársa, P. A. tulajdonjogát jegyezték be. Nevezett a tulajdoni illetőségét az 1972. május 27-én kelt ajándékozási szerződéssel fiának, a később ugyancsak elhunyt P. A.-nak ajándékozta. (A megajándékozott P. A. volt a VII. r. alperes férje és a VIII. r. alperes apja.) A szerződés alapján a városi-járási földhivatal az 1975. október 31-én hozott határozatával ifjabb P. A. tulajdonjogát az ingatlan 1/3 részére bejegyezte, majd az 1977. július 8-án kelt határozatával M. J.-né eredetileg tévesen bejegyzett tulajdonjogát lejegyezte és az egész ingatlanra bejegyezte a megajándékozott tulajdonjogát. Ifjabb P. A. halála után a közjegyző a hagyatékát átadta és rendelkezett arról, hogy az ingatlanra be kell jegyezni a VIII. r. alperes tulajdonjogát és a VII. r. alperes özvegyi haszonélvezeti jogát. Ezek a bejegyzések megtörténtek. A VII. r. alperes és néhai férje jelentős mértékű, értéknövelő beruházásokat végzett az ingatlanon, amelyet jelenleg a VII. és VIII. r. alperes birtokol és használ.
A felperes a módosított keresetében azt kérte, hogy a bíróság a VIII. r. alperest annak tűrésére kötelezze, hogy az ingatlan 1/2 részére az ő tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék, a VII. r. alperes pedig tűrje erről a tulajdoni hányadról az özvegyi haszonélvezeti jogának a törlését. Kérte továbbá annak elrendelését, hogy a VIII. r. alperes tulajdonában maradó részt – a VII. r. alperes jogát megelőző sorrendben – az ő özvegyi haszonélvezeti joga terhelje. (A felperes korábban perbe vont többi alperessel szemben a keresetétől elállt, és ennek folytán a bíróság a pert részben megszüntette.
A VII. és VIII. r. alperes kérte a kereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével annak tűrésére kötelezte a VIII. r. alperest, hogy az 5136 m2 összterületű ingatlan 1/2 tulajdoni hányadára a felperes tulajdonjogát bejegyezzék, erről a VII. r. alperes haszonélvezeti jogának a törlését is elrendelte, amelynek tűrésére viszont a VII. r. alperest kötelezte. Továbbá úgy rendelkezett, hogy a VIII. r. alperes tulajdonában maradt részre be kell jegyezni a felperes özvegyi haszonélvezeti jogát, a VII. r. alperest megelőző sorrendben. Ennek tűrésére kötelezte az alpereseket, továbbá arra, hogy fizessenek meg a felperesnek 800 forint perköltséget, az államnak pedig 1100 forint illetéket. Elrendelte az ítélet megküldését a földhivatalnak a szükséges bejegyzések foganatosítása végett.
Az ítélet indoklása szerint a perbeli ingatlant a felperes és a férje vásárolta, azon közösen építkeztek, ezért a felperes mind a Családjogi Törvény (Csjt.) hatálybalépése előtti jogszabályok, mind a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében az ingatlan 1/2 részére tulajdonjogot szerzett. Ez a tulajdonszerzés megelőzte az 1972-ben történt ajándékozást, így néhai férje csak az ingatlan fele részét ajándékozhatta el hatályosan. A másik felerész tulajdonjogát tehát fia, ifjabb P. A. nem szerezhette meg, következésképpen az ő halála után a VIII. r. alperes sem, és ezt a tulajdoni hányadot nem terhelheti a VII. r. alperes özvegyi haszonélvezeti joga. Ugyanakkor a felperest – a VII. r. alperest megelőző sorrendben – özvegyi jog illeti a VIII. r. alperes megmaradó tulajdoni hányadára.
Az ítélet ellen a VII. és VIII. r. alperes fellebbeztek, amelyben a kereset elutasítását kérték.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és arra kötelezte a felperest, hogy fizessen meg „az alperesnek” 60 nap alatt 35 000 forintot. Úgy rendelkezett, hogy a földhivatal a felperes tulajdoni illetőségét csak az összeg kifizetésének igazolása után jegyezze be az ingatlan-nyilvántartásba. Mellőzte az alperesnek az illetékfizetésre való kötelezését, egy téves névelírást kijavított, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Úgy rendelkezett, hogy a felek a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik.
A megyei bíróság szakértői véleményt szerzett be, és annak alapján azt állapította meg, hogy a VII. r. alperes és néhai férje 70 000 forinttal emelte az ingatlan értékét, ennek felét a felperes köteles megtéríteni. „A felperes tulajdoni illetőséget kért és kapott, ennek megszerzése 35 000 forint kifizetése ellenében lehetséges”.
A jogerős ítélet ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Törvénysértő a megyei bíróság ítéletének az a rendelkezése, amellyel a felperest 35 000 forint megfizetésére kötelezte, és tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését attól a feltételtől tette függővé, hogy ezt az összeget megfizeti „az alperesnek”. Ha ugyanis a felperes házastársi közös vagyon címén tulajdonjogot szerzett, tulajdonszerzése nem a bíróság ítéletével vagy a jognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésével jön létre, hanem a törvény rendelkezése folytán keletkezett. Mivel a felperes már az 1972-ben kötött ajándékozási szerződés előtt tulajdonos volt, az ajándékozási szerződést követően közös tulajdon jött létre közte és a fia között. A közös tulajdonnal kapcsolatos beruházásokra és a tulajdonostársak közötti elszámolásra a Ptk. XII. fejezetében írt szabályok az irányadók. A felperesnek mint tulajdonostársnak az esetleges tartozása nem akadályozhatja annak a követelésének a teljesítését, hogy a beruházások előtt megszerzett tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék.
A megyei bíróság ítélete azért is törvénysértő, mert a beruházások megtérítése iránt a VIII. r. alperes az első fokú eljárásban nem indított viszontkeresetet, a másodfokú eljárásban pedig erre már lehetősége sem volt [Pp. 147. § (1) bek.]. A felperes kötelezése tehát a Pp. 215. §-ában írt eljárásjogi szabályt is sérti.
Jogszabályt sértő az az ítéleti rendelkezés is, amelynek alapján a felperes özvegyi haszonélvezeti jogát be kell jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba a VIII. r. alperes megmaradó tulajdoni hányadára. A VIII. r. alperes a tulajdoni hányadot az apjától örökölte, ezért terheli azt anyjának, a VII. r. alperesnek az özvegyi joga. A felperest azonban nem illeti meg ez a jog fia hagyatékára, amelyet unokája örökölt, minthogy ifj. P. A. azt jogelődjétől nem örökléssel, hanem ajándékozás jogcímén szerezte meg.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek kizárólag a törvényességi óvással támadott részét vizsgálta felül [Pp. 274. § (2) bek.]. s azt ebben a keretben hatályon kívül helyezve, annak helyébe a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott [Pp. 274. § (3) bek.]. (P. törv. I. 20 745/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás