GK BH 1983/285
GK BH 1983/285
1983.07.01.
I. Kijavítással átalakított gépek forgalmi értékcsökkenését nemcsak a használati érték változása idézheti elő, hanem az is, hogy az ilyen típussal szemben a vevők bizalma csökken.
II. A bíróság akkor is megállapíthatja mérlegeléssel a szavatossági árleszállítás mértékét, ha jogszabály az árhatóságot jelöli ki arra, hogy a bíróság megkeresésére szakvéleményt nyújtson [Ptk. 206. §; 41/1979. (XI. 1.) MT sz. r. 15. § (4) bek., 23. §].
Az alperes szállítási szerződés alapján 589 db mezőgazdasági erőgépet szállított a felperesnek. Az erőgépek hűtése a használat során hibásnak bizonyult. A felhasználók és a jótállási szolgáltatásokat végző vállalatok bejelentései alapján a felperes az erőgépek hibájának 30 napon belül történő kijavítására hívta fel az alperest. Az alperes ezekre a felhívásokra nem válaszolt.
A felperes 1979. október 27-én jelentette be kijavítási költségigényét, és ekkor fenntartotta kártérítési igényét is, 1979. november 4-én pedig a nála és vállalatainál készletben levő 261 db erőgépet darabonként 521 000 Ft-tal leértékelte. Ennek ellenére az erőgépek iránt a kereslet csekély volt, és azokat csak vontatottan lehetett értékesíteni.
A felperes többszöri keresetmódosítás után azt kérte, hogy a bíróság a még nem értékesített 48 db erőgép tekintetében a szerződés meghiúsulását állapítsa meg, és 65 159 808 Ft vételárnak a visszafizetésére, 491 db erőgép vételárának leszállítása folytán 346 604 100 Ft visszafizetésére és 183 729 465 Ft kártérítésnek, valamint 382 358 Ft szakértői díjnak, összesen 595 875 731 Ft megfizetésére kötelezte az alperest.
Az alperes védekezésében azt állította, hogy a hibák oka a karbantartással függ össze. Álláspontja szerint a felperes nem bizonyította a szavatossági sorozathiba tényét.
Az első fokon eljárt megyei bíróság által beszerzett műszaki szakvélemény szerint az erőgépek poros körülmények között alkalmatlanok a rendeltetésszerű használatra. A hiba kijavítható, de csak a konstrukció változtatásával. Erre alapozva a bíróság megállapította közbenső ítéletében, hogy az alperes hibásan teljesített. Kötelezte az alperest az erőgépek kijavítására azzal, hogy a kijavítással érintett erőgépek darabszáma a kijavítás határideje és a felperes esetleges kártérítési igénye tekintetében az ítélet jogerőre emelkedését követően további bizonyítást fog elrendelni.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy a bíróság tévedett, mert a szavatossági igény egységes, a jogalap és az összegszerűség nem választható külön.
A Legfelsőbb Bíróság fellebbezési eljárásában újabb műszaki szakértői véleményt, árhatósági állásfoglalást szerzett be, majd az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Az alperest kötelezte, hogy a még nem értékesített 48 db erőgépet 30 napon belül javítsa ki, és árleszállítás címén fizessen meg a felperesnek 75 836 000 Ft-ot, valamint ennek kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasított.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a már eladott gépek vonatkozásában az árleszállítást választotta, s tekintettel arra, hogy a szükséges átalakítások az erőgépek jelentős hányadában már megtörténtek, nincs gazdasági alapja és oka annak, hogy az alperes a szavatossági kötelezettsége keretében kijavításra legyen köteles. Az árleszállítás mértékét a felperes által alkalmazott mértéktől eltérően 10%-ban határozta meg. Az ítélet indokolása szerint az alperes rendeltetésszerű használatra alkalmatlan erőgépeket szolgáltatott, a minőségi kifogás közlésekor nem vállalta a kijavítást. A felperes viszont a 47%-os árleszállítást az alperes értesítése és anélkül hajtotta végre, hogy meggyőződött volna arról, hogy az erőgépek kijavíthatók-e, illetve hogy tájékozódott volna a kijavítási költségek mértékéről, ami az alperes árvetése szerint nem haladta meg az erőgépek gyári eladási árának 2%-át. Abban az esetben, ha a felperes ismerte volna ezeket a körülményeket, feltehetően nem 47%-ban határozta volna meg a leértékelés mértékét.
A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a hibák miatt a gépek forgalmi értékcsökkenése következett be, mert a felhasználók emiatt vonakodtak az erőgépek megvásárlásától. Kiemelte, hogy az első fokú eljárásban beszerzett szakvélemény szerint ugyan az erőgépek műszaki szempontból 40-50%-ban csökkent értékűek voltak, az átalakítás után végzett újabb vizsgálat szerint azonban az átalakítás folytán az erőgépek teljes értékűvé váltak. Álláspontja szerint azonban ez utóbbi szakértői megállapítás ellenére indokolt volt figyelembe venni az értékesíthetőséget kedvezőtlenül befolyásoló körülmények okozta értékcsökkenést, amelynek mértéke 10%.
A jogerős ítélet ellen megalapozatlanság címén emelt törvényességi óvás nem alapos.
Az irányadó tényállás szerint az alperes a hibás hűtőkonstrukciójú gépek kijavítását felszólítás ellenére nem végezte el. Még a perben is tagadta, hogy az erőgépeknek javítandó sorozathibája van. A felperes azt követően szállította le a gépek árat, hogy az alperes a javítástól elzárkózott.
A bíróság a perben műszaki szakértőt is kirendelt, és árszakértőt meghallgatott. A műszaki szakértő véleménye alapján megállapítható, hogy a hibás konstrukciójú hűtővel a gépek használhatósága 40-50%-kal csökkent, viszont a kijavított gépek használhatósága – a hűtési viszonyok tekintetében – az eredeti paraméterekkel egyező, de a korábbi állapot a felhasználók bizalmát csökkentette. Az árszakértő véleménye szerint az árleszállítás mértékét a használati csökkentértékűséggel azonos százalékban indokolt megállapítani.
A bíróság egy, a kijavítás előtti állapotnak megfelelő arányú árleszállítás helyett olyan megoldási módot alkalmazott, amely a felek és a népgazdaságnak az érdekeit is jobban szolgálja. Elsődleges cél ugyanis, hogy a már elkészült erőgépek használhatók legyenek. Ez a viszonylag alacsony költséggel járó kijavítással megoldható a már értékesített és a még felperesnél raktározott gépek vonatkozásában is. A gépek egy részének kijavítása már meg is történt.
A forgalmi értékcsökkenést nem zárja ki az a műszaki szakértői vélemény, amely szerint a kijavított gépeknek már használati értékcsökkenése nincs, mert életszerű az a szakértői nyilatkozat is, hogy ilyen – konstrukcióra is kiható – átalakítás után e típussal szemben a felhasználók bizalma csökken. E csökkenés mértékét csak a Pp. 206. §-ának alkalmazásával végzett minden körülményt figyelembe vevő mérlegeléssel lehet megállapítani. E mérlegelést nem a műszaki vagy árszakértőnek, hanem a szakértők nyilatkozatai alapján a bíróságnak kell elvégeznie. A perbeli termék ugyanis nem olyan szabvány vagy egyéb előírás által minőségi osztályba sorolt termék, amelynél a minimális árengedményt a 41/1979. (XI. 1.) MT számú rendelet 15. §-ának (4) bekezdése szerint az árhatóságnak kellett volna megállapítania, és nem sértette meg a bíróság e rendelet 23. §-át sem. E rendelkezés ugyanis csak kijelöli az árhatóságot, amelyet a bíróság vagy más hatóság szakvéleményadás végett megkereshet, de a megkeresést nem teszi a bíróság kötelezettségévé, és nincs olyan jogszabály sem, amely a szavatossági árleszállítás mértékének meghatározása tekintetében a bírói mérlegelést kizárná vagy korlátozná.
Ennek megfelelően eljárási szabálysértés nélkül hozta meg a bíróság érdemben is reális döntését. A peradatokon alapuló mérlegeléssel meghozott ítéletet nem lehet megalapozatlannak tekinteni, így nem volt olyan ok, amely az ítélet megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését indokolta volna.
Ezekre a körülményekre tekintettel az Elnökségi Tanács a Pp. 274. §-nak (3) bekezdése alapján a törvényességi óvást elutasította. (Eln. Tan. G. törv. 30 037/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás