GK BH 1983/286
GK BH 1983/286
1983.07.01.
Ha a kártérítési keresetet az elsőfokú bíróság tévesen utasította el jogalap hiánya címén, a másodfokú bíróság abban az esetben sem hozhat a kár összegét megállapító megváltoztató ítéletet a kár – az első fokú eljárásban kifogásolt – összegszerűségének vizsgálata nélkül, ha arra nézve az alperes a fellebbezésre adott ellenkérelmében már nem nyilatkozott [Ptk. 355. § (4) bek.].
Az I. r. alperes négy alkalommal szállított naposlibákat a felperesnek. Az e szállítmányokban bekövetkezett nagymérvű elhullások miatt a felperes 698 425 Ft kártérítés iránt terjesztett elő keresetet az I. r. alperes ellen. Keresetét utóbb a szakértői vélemény ismeretében 52 170 Ft vételár-visszafizetésére és 155 058 Ft kártérítésre, összesen 307 228 Ft-ra szállította le.
Az I. r. alperes védekezése szerint az elhullások nem az ún. Derzsy-féle betegségre, hanem a felperes rossz tartási körülményeire vezethetők vissza. Beavatkozóként perbe hívta a II. r. és a III. r. alperest, amelyek a libákat keltették, és amelyeket a bíróság a Pp. 282. §-ának (3) bekezdése alapján hivatalból perbe vont.
A II. r. és a III. r. alperesek szintén a kereset elutasítását kérték arra hivatkozva, hogy a felperesnél a tartási körülmények rosszak voltak.
Az első fokon eljárt megyei bíróság szakértői bizonyítást folytatott le a nagymérvű elhullás okának kiderítésére. Ezt követően hozta meg ítéletét, amellyel a felperes keresetét elutasította. Elfogadta a szakértői véleményeknek azt a megállapítását, hogy 10%-os mértékig az elhullás rendkívülinek nem tekinthető, de arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 10%-ot meghaladó mértékű elhullás mindegyik szállítmánynál a rossz tartási körülmények következménye. Hivatkozott arra is, hogy a II. r. és a III. r. alperes vakcinázott és szérumozott törzsállományból származó naposlibákat keltetett, tehát kártérítési felelősségük erre tekintettel sem lett volna megállapítható.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a II. r. alperest 240 686 Ft, a III. r. alperest pedig 66 542 Ft és ezeknek az összegeknek 1980. október 23-tól járó évi 15% kamata megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a per anyaga, ezen belül a hivatkozott szakértői vélemény kellő alapot nyújt annak megállapítására, hogy a II. r. és a III. r. alperes az I. r. alperesnek, ez pedig a felperesnek részben hibásan teljesített. Alapos volt tehát a felperes szavatossági igénye, amely a II. r. alperes esetében 48 062 Ft-nak, a III. r. alperes esetében pedig 4108 Ft-nak felelt meg. Ezen túlmenően azonban alaposnak találta a kártérítési követelést is, mert önmagában a vakcinázást nem látta elegendőnek az alperesek mentesülésére. Az alperesek nem bizonyították, hogy a maguk részéről mindent megtettek a hibátlan teljesítés érdekében.
Az ítéletnek a kártérítés összegére vonatkozó rész ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az első fokú eljárásban kirendelt szakértő a felperes szavatossági és kártérítési igényének jogalapjával foglalkozott, és elsősorban azt vizsgálta, hogy a szokásosnál nagyobb elhullás az alperesek vagy a felperes magatartásával, illetve eljárásával hozható-e okozati összefüggésbe. A jogalapbeli kérdések tisztázása után az 1980. október 15-i tárgyaláson a bíróság felhívta a felperest a június 13-i és június 28-i naposliba-szállítmány vételárának és az ezekkel kapcsolatos kártérítési igénynek tételes kimunkálására. E felhívás folytán 1980. október 29-én jelentette be a felperes, hogy a két alperessel szemben szavatossági igénye – az elhullott állatok vételára – 52 170 Ft, kártérítési igénye pedig 255 058 Ft.
A fentieknek megfelelően 307 228 Ft-ra leszállított kereset összegszerűségét – a kárszámítás módszerére is kiterjedően – mindkét alperes kifogásolta, az észrevételek alapján azonban az elsőfokú bíróság már – jogi álláspontjára tekintettel – tárgyalást nem tartott, és a felperes keresetét tárgyaláson kívül hozott ítélettel utasította el.
Az első fokú ítélet csak jogalapbeli kérdésekkel foglalkozott. Ezért a felperes által beadott fellebbezés az összegszerűségi kérdésekre nem tért ki, és az alpereseknek a fellebbezésre adott észrevételei sem érintették a kártérítési követelés összegszerűségét. A másodfokú bíróság nem foglalkozott ezzel a fellebbezési tárgyaláson. Így a másodfokú megváltoztató ítéletnek a fizetendő kártérítés összegét meghatározó rendelkezése a felperesnek az első fokú eljárás során tett egyoldalú és bizonyítékokkal alá nem támasztott előadásán alapult, az alperesek pedig az összegszerűséget kifogásolták az alapeljárás folyamán.
A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése értelmében kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkentést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.
Meg lehet állapítani, hogy a felperes által részletezett kárigény tételei között vannak olyanok is, amelyek a törvény említett kárfogalmával nem állnak összhangban. Ilyen elsősorban az elhullott állatok súly szerinti értéke, figyelemmel arra, hogy a kifizetett vételárat a felperes szavatossági igényként érvényesítette. Ezen túlmenően azonban a tartási és gyógykezelési költségek összegére nem terjesztett elő a felperes bizonyítékot; ezekre a tételekre a bizonyítékoktól függően szakértői megnyilatkozásokra is szükség lehet.
Tekintettel arra, hogy a törvényességi óvás a fentiek szerint alaposnak bizonyult, a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Legfelsőbb Bíróság ítéletét annak a rendelkezésnek a vonatkozásában, amely a II. r. alperest a 48 062 Ft-ot, a III. r. alperest pedig a 4108 Ft-ot meghaladóan kártérítés fizetésére is kötelezte, hatályon kívül helyezte. Minthogy pedig a fizetendő kártérítési összeg megállapításához szélesebb körű bizonyítás szükséges, a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. (Eln. Tan. G. törv. 30 095/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás