GK BH 1983/287
GK BH 1983/287
1983.07.01.
Elszámolási utalvány átadása önmagában nem jogosít az utalvány kötelezettje részére történő áruátvételre, illetve az áru kiadására [Ptk. 3. § (2) bek., 223. § (1) bek.; 1967. évi 36. sz. tvr. 8. § (1) bek.; 2/1976. MNB sz. körlevél; 408/1976. (PK. 23.) MNB sz. tájékoztató II/49. pont].
A felperestől C. F. kisiparos vízvezetés szereléséhez szükséges különféle termékeket vásárolt. A termék átvételekor a nevezett a 92 415 Ft vételár helyett az alperes elszámolási utalványát adta át a felperesnek. Az elszámolási utalvány beváltását – fedezethiányra hivatkozva – a pénzintézet megtagadta.
A felperes az előbbi vételár és annak kamata erejéig fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztet elő az alperes ellen.
A kérelem szerint kibocsátott fizetési meghagyásnak az alperes ellentmondott. Arra hivatkozott, hogy C. F. kisiparosnak 15 000 Ft fedezet mellett U-acél és nem szerelési anyagok vásárlása céljából adta át az elszámolási utalványt. Állította, hogy a vásárolt termékeket ő nem vette át, C. F. ugyanis azokat általa nem ismert helyen tárolja. 1981. augusztus 26. napján – egyebek mellett – ezért tett feljelentést C. F. ellen, amelynek eredményeképpen a termékek részben előkerültek. Érvelése szerint külön meghatalmazás nélkül a felperes csak az építőközösség tagjainak szolgáltathatta volna ki a vásárolt termékeket.
Az elsőfokú bíróság előtti tárgyaláson a felperes arra hivatkozott, hogy az általa ismert kisiparosnak a tőle átvett elszámolási utalvány ellenében jogszerűen szolgáltatta ki az árut. Állítása szerint az alperes mulasztott, amikor az elszámolási utalványon nem tüntette fel, hogy csak korlátozott fedezete van a pénzforgalmi számláján.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a társadalmi tulajdonnak a Ptk. 3. §-a (2) bekezdésében előírt fokozott védelme végett írásbeli meghatalmazás nélkül, csupán az elszámolási utalvány ellenében a felperes az árut nem szolgáltathatta volna ki a kisiparosnak [Ptk. 223 § (1) bek., Bírósági Határozatok 1975. évi 10. sz. 475., illetve az 1981. évi 11. sz. 463. sz. jogeset]. Az alperesnek nem keletkezett a felperessel szemben fizetési kötelezettsége, következésképpen a felperesnek ezen az alapon előterjesztett keresetét el kellett utasítani.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróság a keresetet elutasító ítéletét az adott esetben nem alkalmazható eseti döntésekkel indokolta. Utalt arra, hogy az alperes gondatlanul járt el, amikor az ügyletkötéssel olyan személyt bízott meg, akinek az elszámolási kötelezettségét a vele kötött vállalkozási szerződés nem kellő részletességgel tartalmazza.
A fellebbezés nem alapos.
A fellebbezési tárgyaláson a felek – a korábbi (csekkel történt fizetésre utaló) tényállításaitól eltérően – egybehangzóan adta elő, hogy a kisiparos az általa vásárolt termékek átvételekor a 92 415 Ft vételár megfizetése helyett az alperes – említett összegről szóló – elszámolási utalványát adta át a felperesnek. Ebből a tényből kiindulva a szóban levő jogügyletre az 1967. évi 36. számú tvr. 8. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a 2/1976. MNB számú körlevél végrehajtása tárgyában a pénzforgalomról közzétett 408/1976. (PK. 23.) MNB számú tájékoztató II/49. pontját is alkalmazni kell. Eszerint a termék közvetlen átvételekor az előírásoknak megfelelően kiállított elszámolási utalvány ellenében a jogosult csak akkor adhat ki terméket az utalványt átadó személy részére, ha az utóbbi személyi igazolvánnyal (megbízólevéllel) igazolja, hogy a kötelezett dolgozója vagy a szövetkezet tagja; az igazolás megtörténtét a jogosult (megbízottja) az utalvány terhelési értesítés szelvényének hátoldalán a rovatok kitöltésével, bélyegzőlenyomata alkalmazásával, valamint aláírásával igazolja. Ennélfogva az alperes elszámolási utalványának átadása önmagában még nem jogosította fel C. F. kisiparost az általa vásárolt termékek átvételére. A felperes viszont az említett szabályt figyelmen kívül hagyva, a tőle vásárolt termékeket nem az alperes dolgozójának vagy tagjának, hanem az annak átvételére a kifejtettek miatt nem jogosult kisiparosnak adta át, vagyis a felperes nem az alperes részére teljesített. Ebből okszerűen az következik, hogy az alperesnek a felperessel szemben – a sérelmezett ítélet helytálló indoklása szerint – fizetési kötelezettsége nem keletkezett.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 166/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás