GK BH 1983/292
GK BH 1983/292
1983.07.01.
Ha a beruházó és a kivitelező nem állapodtak meg egyes nem önálló épületrészekre vonatkozó részteljesítésben, úgy az építési-szerelési munka oszthatatlansága folytán abban az esetben sem lehet az épület egyes részeire nézve a teljesítés megtörténtét megállapítani, ha azokat a tulajdonosok már használatba vették [Ptk. 403. § (2) bek.; GKT 92/1973. sz.].
A felperes megrendelő építési szerződést kötött az alperes kivitelezővel négylakásos lakóépület építési és szerelési munkáinak elvégzésére 1989. szeptember 30-i határidővel. Az alperes a határidőben nem teljesített, és ezért a felperes a késedelmikötbér-igényét érvényesítette, az elsőfokú bíróság azonban ezt az igényt elévülés okából elutasította, és póthatáridőként 1980. augusztus 30. napját állapította meg. Az alperes azonban erre a határidőre sem teljesítette a szerződést, és ezért a felperes 132 114 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kérte kötelezni, valamint póthatáridő megállapítását is kérte. Előadta, hogy az alperes az átadást 1980. november 27-én megkísérelte, de sikertelenül, mert az érintésvédelmi vizsgálat és a füstnyomáspróba nem történt meg.
Az alperes a védekezésében lényegében azt adta elő, hogy a póthatáridőre teljesített, amit mutat az is, hogy két lakásban a lakástulajdonosok még májusban beköltöztek, és azóta is ott laknak. A másik két lakás tulajdonosai pedig ugyanakkor a lakások kulcsait átvették azzal, hogy az általuk tervezett központifűtés-szerelési munkát kívánják elvégeztetni. A felperes által hiányolt füstnyomáspróba még jóval ezelőtt megtörtént, és az erről szóló igazolás 1980. április 9. óta a birtokában van, érintésvédelmi vizsgálat pedig nem volt szerződéses kötelezettsége. Az alperes beszámítási kifogást terjesztett elő közbenső intézkedés elmulasztása miatt, mivel a felperes a szerződésben a fedezetigazolás biztosítását vállalta, de azt nem teljesítette. A beszámítási kifogás összegét a felperes által érvényesített kötbérrel azonos összegben jelölte meg.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 20 000 Ft kötbért fizessen meg, az ezt meghaladó igényt és az alperes beszámítási kifogását elutasította, póthatáridőként pedig 1981. május 15. napját állapította meg.
Az ítélet indoklása lényegileg azt tartalmazza, hogy a házban két lakás a póthatáridőre elkészült, és bár formai átadás-átvételre nem került sor, azokat a lakástulajdonosok birtokba vették. Ezzel kapcsolatban utalt a GKT 3/1978. számú állásfoglalással módosított GKT 92/1973. számú állásfoglalásra.
A másik két lakással kapcsolatban az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a füstnyomáspróba időben történt elvégzését az alperes a jelen eljárásban igazolta, az érintésvédelmi vizsgálattal kapcsolatban azonban nem volt figyelembe vehető az alperesnek az a védekezése, hogy ez nem volt szerződéses kötelezettsége. Az MSZ 172/1–72/K szabvánnyal módosított MSZ 172/1–72. sz. szabvány 18.1. pontjában szereplő megjegyzés szerint az érintésvédelmi ellenőrzést a villamos berendezés létesítésekor – tehát a létesítmény átadását megelőzően – kell elvégezni. Ez alól az alperes akkor sem mentesülhet, ha erre a költségvetés fedezetet nem biztosított.
A kötbér összegének a megállapításánál az elsőfokú bíróság figyelembe vette azt, hogy a még használatba nem vett lakások tulajdonosainak a szerződésszegésből kimutatható kára nem keletkezett, és ezért a késedelmi kötbér összegét mintegy 30%-ra mérsékelte.
Az elsőfokú bíróság a póthatáridőt az alperes vállalása alapján határozta meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és ebben kérte az alperest 132 114 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kötelezni. A fellebbezésben – többek között – kifejtette, hogy szerinte az ítélet indokolásában ellentmondás van, mivel az érintésvédelmi vizsgálat elmaradását a rendeltetésszerű használat akadályának minősíti, ilyen vizsgálat azonban egyik lakásban sem történt meg, mégis két lakást átadottnak tekint.
A fellebbezés alapos.
Az alperes sem vitatta, hogy az érintésvédelmi vizsgálat mind a négy lakásnál elmaradt, azt ugyanis az 1980. augusztus 30-i póthatáridőre nem végezték el. Ez a hiány pedig az elsőfokú bíróság helyes megállapítása szerint a rendeltetésszerű használatot érinti. Ezzel kapcsolatban utalni kell arra, hogy a fellebbezési eljárásban becsatolt, 1981. május 15-én kelt átadás-átvétel ezen a napon történt, és az érintésvédelmi jegyzőkönyvet is ezen a napon adta át a kivitelező a beruházónak.
A jelen esetben tehát a szerződés teljesítését egyrészt a szolgáltatás oszthatatlansága [Ptk. 403. § (2) bek.], másrészt az érintésvédelmi vizsgálat elmaradása miatt nem lehet megállapítani annak a két lakásnak a vonatkozásában sem, amelybe a lakástulajdonosok még a teljesítési póthatáridőt megelőzően beköltöztek.
Ezzel kapcsolatban rá kell még mutatni az alábbiakra.
A Gazdasági Kollégium tanácselnöki értekezletének az elsőfokú bíróság által is hivatkozott 92/1973. számú állásfoglalása a többi között azt tartalmazza, hogy ha a vállalkozó az épületnek csak egyes részeit fejezi be, és csak azokról vonul el, de más részei tekintetében a munkát a helyszínen tovább folytatja, nem lehet arra kötelezni, hogy „átadás-átvétel” történt. Az építés-szerelési munka oszthatatlansága ugyanis a nem önálló részek tekintetében ezt kizárja. Természetesen más a helyzet, ha a felek az építési-szerelési munka egyes részeinek átadás-átvételében állapodnak meg. Ha a tényleges befejezés és elvonulás ilyen – részteljesítésként átadható – épületekre vonatkozik, sor kerülhet arra, hogy a bíróság ezekre vonatkozóan is külön megállapítsa a nem szabályszerű átadás, illetőleg teljesítés tényét.
A jelen esetben azonban nincs adat arra, hogy arra a két lakásra, amelybe a tulajdonosok már beköltöztek, a felek részteljesítésben állapodtak volna meg. Így tehát ezekre a lakásokra vonatkozóan nem helytálló az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az alperes a póthatáridővel kapcsolatban újabb szerződést már nem szegett, és hogy az ezzel kapcsolatos kötbérigénynek nincs alapja.
Egyébként azt a körülményt, hogy a műszaki átadás-átvétel korábban nem történhetett meg, igazolja a felperesnek az alpereshez intézett és 1980. december 16-án kelt levele, amelyben többek között az áll, hogy „a fürdőszobák mai napig is használhatatlanok a forróvíz-tároló elektromos bekötésének hiánya miatt”.
Az alperes tehát végső soron mind a négy lakás tekintetében csak az első fokú ítélet meghozatalát követően, 1981. május 15-én tett eleget szerződéses kötelezettségének. Ezért késedelmikötbér-felelőssége az 1980. augusztus 30-i póthatáridőtől kezdődően 1981. május 15-ig a másik két lakással kapcsolatban is fennállott.
Megállapítható volt továbbá, hogy a kötbér mérséklése a GK 17. számú állásfoglalása értelmében a jelen esetben nem indokolt, mert nem állanak fenn olyan körülmények, amelyek a szerződésszegő alperes felróható magatartását enyhébben megítélhetővé teszik.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítélet fellebbezett részét akként változtatta meg, hogy a felperes keresetének teljes egészében helyt adva az alperest a felperes által követelt késedelmi kötbér megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 807/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás