GK BH 1983/293
GK BH 1983/293
1983.07.01.
Az a közös jegyzőkönyvi nyilatkozat, amely szerint a károsult bérlő dolgozói folyamatosan végzik a kár megállapítását, nem jelent a károkozó bérbeadó részéről lemondást a bérelt raktárhelyiségben tárolt anyagokban bekövetkezett kár felmérésében való közreműködésről. A selejtezési eljárás szabályszerű lefolytatása nem pótolja a hitelt érdemlő kármegállapítás hiányát [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 53. § (1) bek.; Pp. 164. §, 206. § (3) bek., 207. §].
A felperes az 1967. július 1-jén megkötött szerződés alapján 500 m2 raktárhelyiséget bérelt az alperes lakásszövetkezettől az utóbbi által üzemeltetett ház alagsorában. Az épület víznyomócső-hálózatába bekötött kerti csap nyomócsöve meghibásodott, és a légóaknán, majd a légfolyosón keresztül vízzel árasztotta el a felperes bérleményét. Az itt tárolt anyag részbeni megsemmisülése miatt a felperesnél kár keletkezett, keresetében az alperest 362 815 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elismerte a kár tényét és a nyomócső meghibásodását is mint a kárt eredményező okot. Álláspontja szerint azonban ez tevékenységi körén kívül történt, és karbantartás hiányára nem vezethető vissza, ezért a keresetnek nincs jogalapja. Vitatta a kár összegszerűségét, és azt állította, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le, majd az alperest 362 815 Ft kártérítés és kamatai megfizetésére kötelezte. Az ítélet indoklása szerint az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 53. §-ának (1) bekezdése szerint az alperes karbantartási kötelezettséggel tartozott, amelyet a perbeli kerti csap vonatkozásában nem teljesített, és ezen mulasztása egyrészt akadályozta a bérlemény használatát, másrészt a felperesnek a helyiség vízzel való elárasztása folytán kárt okozott. A kár összegszerűsége a lefolytatott igazságügyi szakértői bizonyítás eredményeképpen 362 815 Ft-ban állapítható meg. Mivel a felperes mint károsult az adott helyzetben a tőle elvárható módon járt el, a kár részbeni viselése sem terheli. Ezért az alperest a vétkes szerződésszegése miatt a felperesnek okozott teljes kár megtérítésére kellett kötelezni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés részben alapos.
Helyesem állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli helyiségre is alkalmazandó 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 53. §-a (1) bekezdése b) pontjának rendelkezései szerint a bérbeadó – alperes – köteles volt gondoskodni az épület központi berendezéseinek állandó üzemképes állapotáról és ezért a perbeli épület vízvezeték-hálózatába bekötött, tehát központi berendezésnek minősülő kerti csap nyomóvezeték meghibásodása folytán a felperesnél vízömlés okozta kár miatt a kárfelelőssége fennáll. Helyesen történt annak megállapítása is, hogy a felperes terhére kárenyhítési kötelezettség elmulasztása nem történt.
A kár összegszerűségének megállapításánál azonban a Legfelsőbb Bíróság – az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérő – az alábbi szempontokat vette figyelembe.
Az alperes okkal sérelmezte, hogy a kármegállapítás a felperes részéről teljesen egyoldalúan történt. A kár tényének közös megállapítását tartalmazó 1979. június 5-i jegyzőkönyvben tett nyilatkozata ugyanis, amely szerint a kár megállapítását a felperes raktárvezetői folyamatosan végzik, nem jelentett egyben lemondást a kárfelvételben való közreműködésről. Ezen túlmenően a felperes az előzetes bizonyítás után (Pp. 207. §) lehetőségével sem élt, és végeredményben jóval a káresemény után a jelen perben, a felperes egyoldalú bizonylatai alapján készült könyvszakértői vélemény állt csupán az összegszerűség bizonyítékaként a bíróság rendelkezésére. Megjegyzendő, hogy a szakvélemény kialakításánál figyelembe vett, a felperesnél a selejtezésre vonatkozó ügyviteli szabályok alapján készült számadatok egyébként sem lehetnek irányadók a kár helyes összegének meghatározásánál.
A felperesnek a kár összegszerűsége megállapításánál elkövetett fenti mulasztásait, tehát hogy az alperest a kár nagyságának felmérésétől tulajdonképpen elzárta, a bizonyítékok mérlegelésénél terhére kellett értékelni. A könyvszakértői véleményben megjelölt összegszerűség a kár valós összegeként nem fogadható el, mert ha a selejtezési eljárás szabályszerűen történt is, az azonban külön eljárások szerint bonyolódik le, és nem helyettesíti a kármegállapítási eljárást, a Pp.-nek erre vonatkozó, már említett rendelkezéseit, továbbá a bizonyítási teherre (Pp. 164. §), valamint a kártérítésre vonatkozó anyagi-jogi rendelkezéseket. A selejtezés eredménye önmagában nem bizonyítja a tényleges kárt.
A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján a perben feltárt körülmények mérlegelésével a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazásával arra a megállapításra jutott, hogy a felperest az alperes károkozó magatartása folytán vagyoni kár érte, amelynek összegét az említett jogkörében eljárva 150 000 Ft-ban állapította meg. Ennek megfelelően a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítélet részben és oly módon változtatta meg, hogy az alperest az említett összegű kár és kamatai megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. III. 30 043/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás