GK BH 1983/295
GK BH 1983/295
1983.07.01.
I. A külkereskedelmi bizományosnak olyan időben és módon kell a megbízóját a vámhatóság határozatáról tájékoztatnia, hogy az ellen a fellebbezést a megbízó álláspontjának megfelelően határidőben benyújthassa.
II. A külkereskedelmi bizományos maga viseli a megbízó által kifogásolt vámösszeg terhét, ha a vámhatóság határozatát nem fellebbezte meg, és az egyéves határidőn belül a megfizetett vámösszeg visszatérítését sem kérte [1957. évi IV. tv. 47. §; 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 23. § (1) bek.; 39/1976. (XI. 10.) PM–KKM sz. együttes rendelet 99. § (1) bek., 100. § (1) bek.].
A felperes bizományos és az alperes megbízó között létrejött bizományi szerződéssel kapcsolatban a felperes 281 571 Ft vámkülönbözet megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A felperes által kiállított vámárunyilatkozat szerint külkereskedelmi szerződés folytán importált automata esztergagép vámkezelésekor a vámhatóság 35% mértékű vámot állapított meg. A vámkezelés 1977. november 9. napján volt. A felek a szerződés alapján elszámoltak. 1978. április 24. napján megküldte a felperes az alperesnek a vámhatóság helyesbítő értesítését, amely szerint a vám nem 35%, hanem 40%. A felperes kérte a pótlólag megfizetett 281 571 Ft vám megtérítését az alperestől. A felperes erre vonatkozó számláját az alperes 1978. május 17. napján azzal küldte vissza, hogy álláspontja szerint a 35%-os vámtarifa a helytálló, a gép pontos neve: revolverfejes automata eszterga. Kérte a felperes intézkedését. A felperes intézkedést nem tett, egyenlegértesítéseiben felhívta az alperest követelése rendezésére. Ennek eredménytelensége folytán nyújtott be keresetet. Az alperes arra hivatkozott, hogy az eredetileg megállapított 35%-os vámtarifa a helyes, mivel az esztergagép az automata esztergagépek csoportjába tartozik. Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el, a kirendelt Sz. D. igazságügyi műszaki szakértő szakvéleménye szerint a 48/1967. (XI. 19.) Korm. sz. rendelet alapján a per tárgyát képező eszterga helyes vámtarifája 35%; az eredetileg kiszabott vám volt helyes.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a külkereskedelmi vállalatnak, tehát a felperesnek a szocialista szakvállalattól elvárható minden intézkedést meg kell tennie megbízója érdekében. Ennek alapján a felperesnek kellett volna tisztáznia az alperes álláspontját, és utasítása szerint a vámhatóságnál fellebbezéssel kellett volna élnie.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Ebben arra hivatkozott, hogy a vámhatározat ellen a fellebbezés benyújtására azért nem került sor, mert a vámszakértő szerinti eredményre kilátás nem volt. A vámhatóság – szerintük – jogszerűen változtatta meg a vám összegét az áruérték 35%-a helyett 40%-ra.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes a 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet 21. §-ának (1) bekezdésébe ütköző ügyviteli mulasztást követett el, amikor nem tett jogorvoslati lépéseket a módosított vámösszeg megváltoztatása érdekében. A per adatai szerint a postai kézbesítésre két napot figyelembe véve az alperes olyan időben szerzett tudomást a vámkülönbözet-fizetési kötelezettségről, amikor a 15 napos fellebbezési határidő már lejárt. A felperesnek oly módon – esetleg rövid úton – kellett volna a vámmódosításról az alperest tájékoztatnia, hogy az alperes állásfoglalása még a fellebbezési határidő lejárta előtt megérkezzék hozzá. Az alperes nem fogadta el a szerinte téves vámkiszabást, és a megfelelő lépések megtételére kérte a felperest. A felperes azonban sem a fellebbezést nem terjesztette elő, sem pedig panaszt nem emelt. A vámügyekben hozott határozatok államigazgatási határozatoknak minősülnek, és ellenük a 1957. évi IV. tv. 47. §-a értelmében az első fokú vámhatóságnál benyújtandó fellebbezésnek van helye. Mivel a vámügyekben a fellebbezésnek a fizetésre halasztó hatálya van, a vámkülönbözet esedékessé sem vált volna. Az 1978. május 17-i keletű alperesi levélből megállapítható volt, hogy az alperes kérte a felperestől a megfelelő eljárás megindítását; a 39/1976. (XI. 10.) PM–KKM sz. együttes rendelet 99. §-ának (1) bekezdése, illetőleg 100. §-ának (1) bekezdése alapján a vámhatározat kiszabásától számított egy éven belül lehetőség volna.
Miután a felperes ezeket az intézkedéseket elmulasztotta, a vámkülönbözet kifizetését a felperes saját kockázatára telesítette. A 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet 23. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes kárai elhárítása végett a felperesnek minden szükséges intézkedést meg kellett volna tennie, és az alperes nyilatkozatának beszerzése után a fellebbezésre nyitva álló 15 napon belül megfelelően el kellett volna járnia. A felperes azonban sem fellebbezéssel nem élt, sem pedig az egyéves határidőn belül nem igényelte a vám visszatérítését. A felperes ügyviteli mulasztása folytán már nem volt lehetőség olyan eljárás lefolytatására, amelyben a szabályoknak megfelelően tisztázható lett volna, hogy a vámhatóság a vámkülönbözetet helyesen írta-e elő vagy sem.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint – eltérő indoklással – helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 261/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás