MK BH 1983/297
MK BH 1983/297
1983.07.01.
Ha a dolgozó a munkaszerződésnek a megváltozott munkafeladatok miatt szükségessé vált módosításához nem járult hozzá és emiatt a munkáltató a munkaviszonyát felmondta, a felmondás hatálytalanítása iránt indított perben a bíróság a felmondás indokainak valósága kérdésében nem bocsátkozhat annak vizsgálatába, hogy a munkáltatónak volt-e lehetősége a munka megszervezése körében olyan intézkedések megtételére, amelyek lehetővé tették volna a dolgozónak a munkaszerződés módosítása nélküli további foglalkoztatását [1967. évi II. törvény 24. § (1) bek., 29. §].
A peres felek 1972. január 1. napjától határozott időre szóló munkaviszonyt létesítettek, amely később határozatlan idejűvé alakult. A munkaszerződés értelmében az alperes a felperest havi 87 órai munkaidőben mozigépész munkakör ellátására alkalmazta a b.-i filmszínházban. A havi 87 órás foglalkoztatás heti 4 alkalommal történő filmvetítéssel valósult meg.
1980 nyarán a peres felek szóban megállapodtak abban, hogy július és augusztus hónapban a vetítések számát heti 4 alkalomról heti 6 alkalomra (6 napra) emelik. A felperes e kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, az alperes pedig részére munkabérként a ténylegesen teljesített óraszámnak megfelelő munkabért számolt el.
1981 nyarán a b.-i filmszínház nézőterét felújították, az alperes a felújítási határidő bizonytalan volta miatt ekkor nem igényelte a Moziüzemi Vállalattól a 6 napos játszásrendet. Az 1982. évben viszont az alperes igazgatója 6 napos műsorellátást igényelt 1982 nyarára, minthogy az üdülőkörzet kulturális igényeinek teljesebb kielégítése érdekében ezt szükségesnek tartotta. Az üdülőterület egyedüli filmszínháza a b.-i filmszínház, mindössze 112 fős nézőterű, ezért a nyári idényben indokolt volt a 6 napos vetítési rendre való áttérés. A filmigénylések visszaigazolása után az alperes 1982. június 8-án írásban közölte a felperessel, hogy a filmszínház 1982. június 12-től szeptember 30-ig heti 6 napos vetítési rendre tér át. Egyúttal felkérte F. S. megbízott igazgatót, hogy a b.-i filmszínház dolgozói munkaidejét a megváltozott vetítési rend szerint ossza be.
A felperes ezzel az értesítéssel nem értett egyet, és az 1982. június 11-én tartott hivatalos megbeszélésen közölte, hogy az alapszerződésen túl nem hajlandó több napon keresztül vetíteni. Kijelentette, hogy „plusz munkát szerződéskötéssel sem vállalok”. Közölte, hogy kijárása problematikus és a munkabérrel sem érett egyet.
Az alperes az 1982. június 11-én kelt intézkedésével a felperes munkaviszonyát 1982. július 16. napjára felmondta. A felmondás indokául arra hivatkozott, hogy a filmszínház az üdülőkörzet művelődési lehetősége érdekében 1982. június 12-től áttért a heti 6 napos játszásra. A felperes a heti 4 napon túli vetítést szerződésmódosítással sem vállalta. Mivel a rendszeres üzemeltetést a felperes feltételei mellett az alperes nem tudta megoldani, ezért a munkaviszonyát megszüntette.
Az alperes 1982. július 1-jétől 1982. augusztus 31-ig tartó határozott időre munkaszerződést kötött a helybeli lakosú H. L.-lel, aki 1982. június második felében a felperest már helyettesítette, és akinek mozigépészi szakvizsgája volt. 1982. december 1-jétől H. L.-lel újabb szerződést kötöttek. A szerződések szerint szeptember 30-ig heti 6 napon kellett vetítenie, míg október 1-jétől heti 4 alkalommal. H. L. a felperessel közös munkavégzést – olyan módon, hogy ő vetítsen heti 2 alkalommal – a felperessel kialakult nem megfelelő munkakapcsolat miatt nem vállalta volna.
A felperesnek a felmondás hatálytalanítására irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság elutasította.
A döntőbizottság határozata ellen a felperes keresetett nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amely a keresetének helyt adott. A munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatva hatályon kívül helyezte az alperes felmondását, és kötelezte arra, hogy elmaradt munkabérként fizessen meg a felperesnek 2632 forintot.
Az ítélet indokolása szerint a kereset egyrészt azért alapos, mert az alperestől elvárható lett volna, hogy a felperessel a vetítési rend megváltoztatására irányuló szándékát ne csak a változtatást megelőző napokban, hanem már korábban is ismertesse. A felmondás indoka nem tekinthető valósnak, minthogy az alperes F. S. megbízott igazgatót is utasíthatta volna ideiglenesen munkakörébe nem tartozó munka, filmvetítés elvégzésére. Ugyanakkor más személlyel is köthetett volna heti 2 alkalomra szerződést. Utalt a munkaügyi bíróság arra is, hogy a felperes által nem vállalt vetítési rend ideiglenes jellegű volt, mivel 1982. október 1-jétől a filmszínházban ismét a heti 4 alkalommal történő vetítési rendre tértek vissza.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felmondás indoka nem volt valós. Az álláspontjának alátámasztásául olyan körülményekre hivatkozott, amelyek vizsgálatára a munkaügyi vita keretei között nincs lehetőség, minthogy azok a munkaszervezési intézkedések körébe tartoznak. A felmondás indokának valósága kérdésében a perben azt lehetett volna vizsgálni, hogy az alperes a filmszínház rendszeres üzemeltetését az ismertetett vetítési rend mellett alkalmazottai létszámának bővítése nélkül, a munkakörök változatlanul hagyásával biztosítani tudta-e vagy sem.
A per adataiból megállapítható, hogy a felperes a munkaszerződésének a havi munkaideje terén a megváltozott vetítési rendre tekintettel történő módosításához nem járult hozzá, így tehát az alperes az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése szerint közös megegyezéssel nem tudta módosítani a felperes munkaszerződését. A felperes nem hivatkozott arra, hogy a döntésre rendelkezésre álló idő rövid lett volna, tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor a felmondás hatálytalanításának egyik indokául ezt jelölte meg.
A per adataiból tehát megállapítható, hogy a felmondás indoka valós volt: az új vetítési rendet az alperes a felperessel nem tudta teljesíteni, ezért jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság, amikor a felmondás indokának valótlanságát állapította meg. A felmondási ok valóságát nem érinti az a körülmény, hogy a felperes által nem vállalt vetítési rend 1982. június 12-től szeptember 30-ig állt csak fenn. Egyrészt a felmondás okául szolgáló körülményeknek a felmondás közlésekor kell fennállnia, másrészt a közérdekből megnövekedett, több hónapon át tartó és várhatóan évenként periodikusan visszatérő munkaköri terhek nem vállalása elfogadható és kellő indok arra, hogy a felperes munkájára az alperesnek miért nincs szüksége. (M. törv. I. 10 051/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás