MK BH 1983/298
MK BH 1983/298
1983.07.01.
Ha a dolgozó szeszes ital hatása alatt áll munkába, állapota folytán a munkáltató vezetőivel szemben sértő, a tekintélyüket lejárató és a többi dolgozóból felháborodást kiváltó kijelentéseket tesz, e magatartása alapul szolgál a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabására, és nem értékelhető enyhítő körülményként önmagában az, hogy korábban megalapozott közérdekű bejelentést tett [1967. évi II. törvény 34. §, 36. § (1) bek., 55. §; 1977. évi I. tv. 14. § (1) bek.].
A felperes előbb termelési irányítóként, majd raktárkezelőként dolgozott az alperesnél.
Az alperes igazgatója az 1982. július 23-án hozott fegyelmi határozatával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Határozatának indokolása szerint Cs. S. vállalati rendész 1982. június 25-én a délelőtti órákban jelzést kapott, hogy a felperes erősen ittas állapotban tartózkodik a munkahelyén, mindenkivel veszekszik. Az igazgató a rendésszel együtt a helyszínre küldte Sz. Z. biztonsági megbízottat és H. Z. normást azzal, hogy ha indokoltnak mutatkozik, gondoskodjanak a felperes ittasságvizsgálatáról. A helyszínen a felperes kiabált és fenyegetőzött, nem volt hajlandó magát alkoholszonda-vizsgálatnak alávetni. Kijelentette, hogy őt legfeljebb az igazgató szondáztathatja meg. A rendész felhívására kerékpárra ült, és megjelent az igazgatónál.
A szondavizsgálatkor az igazgatónál a rendészen kívül jelen volt B. A. anyaggazdálkodási csoportvezető is. Jelenlétükben a felperes felelősségre vonó hangon kiabált, és állította, hogy őt az igazgató a szondázással kompromittálni akarja. Ezt követően mégis alávetette magát a vizsgálatnak, közben hangoztatta, hogy „adjátok, fújom én egy hétig is, ha kell”.
A rendész által felhozatott új, érintetlen szonda kékeszöld színűre változott, ami 0,8 ezrelékes alkoholos befolyásoltságra utalt. A felperes e vizsgálat eredményét azzal magyarázta, hogy reggel ugyan megivott fél deci szilvapálinkát, az elszíneződés azonban attól az öt fej vöröshagymától származik, amit megevett. Tovább kiabált, fenyegetőzött, megtagadta az igazgatónak azt az utasítását, hogy menjen haza, káromkodások közepette kiment az irodából, majd visszarohant és a következőket mondta: „nem reám kellene küldeni a pribékeket, hanem azokra, akik a vállalatot elhordják, kitekerem én a maga és a többi nyakát is, mint annak idején az I.-ét és az N. A.-ét és nagyon vigyázzon magára.”.
Az igazgatói irodán kívül tovább folytatta a kiabálást, káromkodást, börtönnel fenyegetőzött, viselkedésével a többi dolgozót megbotránkoztatta.
Az előzőeken túl, az 1982. június 2-án kiadott főmérnöki utasításban foglaltaknak csak részben tett eleget, a munkahelyeken levő göngyölegek határidőre történő összeszedése, beszállítása, rendszerezése, nyilvántartásba vétele nem történt meg, elmaradt továbbá a kijavított göngyölegeknek meghatározott helyekre való visszaszállítása.
Nem hajtotta végre az 1982. május 26-i igazgatói értekezleten kiadott azt az utasítást sem, hogy 1982. június első hetéig dolgozzon ki megfelelő rendszert a szerszámkiadásokra.
A határozat összefoglalóan megállapította, hogy a felperes erősen ittas állapotával, az ezzel kapcsolatos megbotránkoztató magatartásával, a kapott utasítások végrehajtásának elmulasztásával a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen, súlyosan és többszörösen megszegte.
Súlyosbítóként értékelte, hogy a fegyelmi eljárás alatt az állásától való felfüggesztésének nem tett eleget, nem volt hajlandó az általa kezelt raktári készletet átadni, levelével az igazgatót terrorizálni akarta, az elmúlt évben több alkalommal írásbeli figyelmeztetésben, ittasság miatt szigorú megrovás, az utalványozási rend megsértése miatt pedig megrovás fegyelmi büntetésben részesült, továbbá azt, hogy a vállalatnál az utóbbi időben az italozásból eredő fegyelmi vétségek elszaporodtak.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését és munkaviszonyának „termelésirányító” munkakörbe való helyreállítását kérte. Arra hivatkozott, hogy közérdekű bejelentő, emiatt üldözik a vállalatnál. Nem vitatta az igazgatói irodában a szondázás során tett kijelentéseit, tagadta viszont, hogy a göngyölegek begyűjtését, visszaszállítását elmulasztotta volna, illetve állította, hogy a szerszámkiadás bizonylati rendjére vonatkozó javaslatot előterjesztette.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmet, amely ellen keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben a döntőbizottság határozatának megváltoztatását és a fegyelmi határozat hatálytalanítást kérte.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, az elbocsátás fegyelmi büntetést 300 forint alapbércsökkentés és az 1982. évre várható év végi részesedés megvonása fegyelmi büntetésre mérsékelte. Kötelezte az alperest, hogy a felperes részére 8 napon belül 12 900 forint munkabért fizessen meg.
Az ítélet indoklásának lényege szerint a felperes fegyelmi vétségként értékelhető magatartása az ittasság, a szondázás megtagadása és az utóbb mégis elvégzett szondázással összefüggésben tanúsított viselkedése volt. Ezekkel a felperes megszegte az 1967. évi II. törvény (a továbbiakban: Mt.) 34. és 36. §-aiban foglaltakat, az alperes tehát jogszerűen tiltotta el a további munkavégzéstől, miután nem volt munkára képes.
Az érdemi döntés meghozatala során figyelemmel volt a felperes előző fegyelmi büntetéseire, a három írásbeli figyelmeztetésre, de arra is, hogy a felperest közérdekű bejelentőnek kell tekinteni. Bejelentéseinek eredményeként a vállalat korábbi vezetőit leváltották. A felperes 58 éves, munkájával meg voltak elégedve.
A fegyelmi jogkör gyakorlója feltehetően a bejelentései miatt szabta ki vele szemben a legsúlyosabb fegyelmi büntetést. Ez azonban méltánytalan, egyúttal ellentétben áll az Mt. 2. §-ának (2) és (3) bekezdésében, valamint az 1977. évi I. törvény 14. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal. Azt, hogy az 1982. június 2-i utasítást és az 1982. május 26-i igazgatói értekezleten kiadott utasítást nem teljesítette volna, nem találta bizonyítottnak.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság az eljárás során feltárt tényállásból téves következtetéssel jutott arra a megállapításra, hogy a felperes által elkövetett fegyelmi vétségekkel – az enyhítő körülményeket is figyelembe véve – az alapbércsökkentés és az év végi részesedés megvonása fegyelmi büntetés áll arányban.
Peradat, hogy a felperes 1982. június 25-én szeszes ital elfogyasztása után állt munkába (saját bevallása szerint fél dl szilvapálinkát ivott meg). A helyszínre érkező Cs. S. rendész, Sz. Z. biztonságtechnikai megbízott és H. Z. normás a felperes irodájából kiküldte Sz. J. gépkocsivezetőt, mert a szondavizsgálatot feltűnés nélkül akarták elvégezni. Ezt a felperes a legdrasztikusabb módon megtagadta. Az igazgató irodájában bizottság előtt elvégzett szondáztatás után a szitkozódást, kiabálást tovább folytatta, az alperes vezetőit társadalmi tulajdonban való „dúskálással” vádolta, majd azzal fenyegetőzött, hogy kitekeri az igazgató nyakát éppen úgy, ahogy az előző igazgatóét.
Tény továbbá, hogy bár az igazgató ezen a napon a további munkavégzéstől eltiltotta, ennek nem tett eleget, és az is, hogy az általa kezelt raktári készletet a megjelölt időpontban nem adta át.
Az sem volt vitás, hogy a felperes ittas munkavégzés miatt már 1981-ben szigorú megrovás fegyelmi büntetésben részesült.
Az Mt. 34. §-ának (1) bekezdése többek között előírja, hogy a dolgozó köteles a munkahelyén munkára képes állapotban megjelenni. Az Mt. 34. § (2) bekezdése arra kötelezi a dolgozót, hogy munkáját felettese utasításának megfelelően végezze, az Mt. 36. § (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a munkatársakkal együtt kell működni és olyan magatartást kell tanúsítani, hogy az helytelen megítélést ne idézzen elő.
Egyértelmű, amint ezt a munkaügyi bíróság is megállapította, hogy a felperes ezeket a jogszabályokat nem tartotta meg.
Az egyes magatartásokat vizsgálva – az ittasságot, az igazgató megfenyegetését, utasításának meg nem tartását – a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlatát is figyelembe véve megállapítható, hogy e cselekmények, illetőleg mulasztás miatt külön-külön is indokolt súlyos fegyelmi büntetés kiszabása. E fegyelmi vétségeket pedig összességükben értékelve, nem lehet a legsúlyosabb fegyelmi büntetést eltúlzottnak minősíteni.
Az állandó és következetes ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis általában nincs helye akár a legsúlyosabb fegyelmi büntetés enyhítésének, ha a dolgozó munkaköri kötelezettségét a munkahelyen vagy azon kívül, de munkaidő alatt történő italozással szegi meg, vagy szeszes ital hatása alatt kezdi meg a munkáját.
Különösen nem lehet szó az emiatt kiszabott fegyelmi büntetés enyhítéséről, ha a dolgozó az ital hatása alatt olyan magatartást tanúsít, amely önmagában is alkalmas súlyos fegyelmi büntetés kiszabására.
A felperes tudatosan és szándékosan szegte meg az igazgató utasításait, majd az igazgatót megfenyegette. Ez a magatartása annyira célzatos volt, hogy sértő kijelentéseinek jegyzőkönyvezéséhez is ragaszkodott. Eljárása, viselkedése az együttműködési képesség teljes hiányára utal, egyúttal alkalmas volt az igazgató, illetve a vállalatvezetés tekintélyének teljes lejáratására. Az ilyen magatartás alkalmas arra is, hogy a dolgozókból felháborodást váltson ki, és a munkahelyi hangulatot megrontsa.
Ami a felperes közérdekű bejelentését és ezzel összefüggésben védelmét illeti, a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá.
A járási-városi népi ellenőrzési bizottság elnöke 1982. október 8-án adott tájékoztatást arról, hogy a felperes közérdekű bejelentő. 1981. szeptember 4-én tett bejelentést az ügyészségen arról, hogy 1980. év végén az alperesnél meghamisították a leltárt, a hiányként kimutatott anyagokat szabálytalanul, utólag számolták el. A vizsgálatok megállapították a bejelentés alaposságát, ezért az alperes volt igazgatója, a főmérnök és a főkönyvelő ellen fegyelmi eljárás indult.
1982. február 26-án a felperes újabb bejelentést tett az 1981. évi leltárelszámolással, a személygépkocsi-átalány helytelen megállapításával és P. L. kőműves brigádvezető bércsalásával kapcsolatban. Az 1981. évi leltárelszámolással kapcsolatos bejelentése megalapozott volt, és emiatt büntetőeljárást kezdeményeztek.
A közös vagyon kezelésével és a helytelen gazdálkodással kapcsolatban a felperes 1982. július 12-én tett bejelentést. Ennek kivizsgálása után megállapítható volt, hogy a vállalatot ugyan nem érte károsodás, viszont nem tartották meg következetesen a bizonylati szabályokat. A vállalat ellenőrző bizottsága ezért nyolc pontból álló javaslatot készített a megállapított hiányosságok megszüntetésére.
Végezetül hivatkozott a KNEB-től kért állásfoglalásra, amely szerint munkajogi védelmet azért nem tudnak biztosítani, mert a felperes olyan magatartást tanúsított, amely fegyelmi vétségnek minősül, a fegyelmi hatóság tehát jogszerűen járt el és hozott a felperest elmarasztaló fegyelmi határozatot. A NEB elnöke szerint az enyhítő körülményeket nem megfelelően vették figyelembe, és bár nem bizonyítható közvetlenül, hogy bejelentései miatt vonták felelősségre, azokat azonban a büntetés mértékénél figyelembe vették.
Azon túl, hogy a NEB elnökének ez utóbbi megállapítása csak feltételezésen alapul, a felperesnek a munkafegyelmet súlyosan sértő magatartását szankcionáló fegyelmi határozat nem enyhíthető önmagában azért, mert a felperes korábban közérdekű bejelentést tett.
A munkaügyi bíróságnak ezért a felperes keresetét el kellett volna utasítania. (M. törv. II. 10 019/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás