MK BH 1983/299
MK BH 1983/299
1983.07.01.
A munkatársát tettlegesen bántalmazó és a munkahelyét rendszeresen őrizetlenül hagyó őr beosztású dolgozóval szemben indokolt a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása, amelynek enyhítésére nem szolgálhat alapul, hogy hosszú idő óta áll a munkáltató alkalmazásában [1967. évi II. törvény 34. § (1) bek., 36. § (1) bek., 55. §].
A felperes 1951 óta volt az alperes alkalmazottja, vagyonőr munkakört töltött be.
Az alperes 1981. október 1-jén, majd 1981. november 6-án írásban felszólította, hogy munkaköri kötelezettségének tegyen eleget, őrzési feladatait lássa el, és korábbi távolmaradását igazolja. Mindkét felszólítás felhívta a felperes figyelmét arra, hogy a felszólítás eredménytelensége esetén a munkaviszonyát megszüntetik.
Az 1982. május 7-én kelt összefoglaló üzemrendészeti jelentés szerint a felperes az üzemrendész szóbeli utasítása ellenére sem látja el állandó munkaterületének, a J.-majornak nappali őrzését, munkahelyén – bár munkaideje 7–16 óráig tart – rendszeresen 1/2 11 órakor jelenik meg, és munkahelyét legkésőbb délután 1 órakor már elhagyja. Ezért fordulhatott elő – a rendőrség által már felderített – villanymotor-lopás. Erre tekintettel javasolta a felperesnek más munkaterületre (brigádba) való áthelyezését.
Az alperes – ennek az összefoglaló jelentésnek az alapján – 1982. május 24-én fegyelmi eljárás lefolytatását rendelte el. május 26-én megkísérelte a felperes személyes meghallgatását.
Az alperes igazgatója az 1982. május 31-én hozott határozatával a felperest „elbocsátás” fegyelmi büntetéssel sújtotta. Terhére rótta, hogy a munkahelyén – többszöri figyelmeztetés ellenére – rendszeresen csak délelőtt 10 óra 30 perctől 13 óráig tartózkodott, és emiatt elloptak egy villanymotort, amely a rendőrség sikeres nyomozása folytán került vissza, továbbá hogy május 28-án S. I. mezőőrt sértegette, majd közöttük verekedés alakult ki, amelynek a felperes volt a kezdeményezője.
A felperesnek a fegyelmi határozat hatálytalanítására irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság elutasította. Annak megváltoztatása érdekében keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben a fegyelmi határozat hatálytalanítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkaidőt azért nem tartotta meg, mert félt S. I. mezőőrtől. A verekedéssel kapcsolatban elismerte a rágalmazó kijelentései megtételét, előadta azonban azt is, hogy S. I. ellen könnyű testi sértés elkövetése miatt büntetőfeljelentést tett.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és az elbocsátás fegyelmi büntetést egyévi időtartamra havi 200 forint személyi alapbércsökkentés fegyelmi büntetésre változtatta. Tényként állapította meg, hogy a felperes a munkaidőt nem tartotta meg, több alkalommal őrizet nélkül hagyta a munkahelyét. Nem fogadta el a felperesnek azt a védekezését, hogy S. I. mezőőrtől való félelme tartotta vissza a munkaidő megtartásától. A fegyelmi határozat második pontjával kapcsolatban megállapította, hogy a verekedést a felperes kezdeményezte azzal, hogy S. I.-t sértegette, majd megütötte.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint kétségtelenül súlyos fegyelmi vétség a munkatársaknak a munkahelyen történő tettleges bántalmazása, ennek ugyanis igen jelentős a hatása a munkahelyi kollektívára. Figyelemmel azonban a felperes 1951 óta fennálló munkaviszonyára, 54 éves korára, továbbá arra, hogy hosszabb ideje haragos viszonyban van S. I.-vel, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kétségtelenül súlyos fegyelmi vétség elkövetésével nem áll arányban a legszigorúbb fegyelmi büntetés. A személyi alapbércsökkentés fegyelmi büntetést tartotta a fegyelmi vétség súlyával arányban állónak.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság az eljárás során feltárt tényállásból téves következtetéssel jutott arra a megállapításra, hogy a felperes által elkövetett fegyelmi vétségekkel – az enyhítő körülményeket is figyelembe véve – a határozott idejű alapbércsökkentés fegyelmi büntetés áll arányban.
Az alperes lényegében két fegyelmi vétség elkövetését rótta a felperes terhére:
– a munkahelyére rendszeresen háromórás késéssel érkezett, de a hátralevő munkaidőt sem dolgozta végig, és
– 1982. május 28-án S. I. mezőőr munkatársát sértegette, majd bántalmazta.
A Mt. 34. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozó köteles a kijelölt időben és helyen munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidőt a részére kijelölt helyen munkában tölteni. A 36. § (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a munkatársakkal együtt kell működni úgy, hogy az helytelen megítélést ne idézzen elő.
Egyértelmű, amint azt a munkaügyi bíróság is megállapította, hogy a felperes ezeket a szabályokat nem tartotta meg.
Az egyes magatartásokat vizsgálva – a munkahelyről való indokolatlan távolmaradást, ezzel összefüggésben a munkaviszonnyal összefüggő kötelezettségek teljesítésének sorozatos elmulasztását, a munkatárs sértegetését, tettleges bántalmazását – megállapítható, hogy ezek a mulasztások, illetve cselekmények egyenként is olyan súlyosak, hogy azok bármelyike tekintetében is indokolt súlyos fegyelmi büntetés kiszabása. A cselekményeket összességükben értékelve pedig nem lehet a legsúlyosabb fegyelmi büntetést eltúlzottnak minősíteni.
A felperes sorozatosan szegte meg legalapvetőbb munkaköri kötelezettségét, amikor a munkahelyét őrizetlenül hagyta, és felszólítások ellenére sem volt hajlandó a munkaidejét munkában eltölteni. Munkatársai előtt sértegette S. I.-t, verekedést kezdeményezett, majd belerúgott. Ezek a magatartások alkalmasak arra, hogy a dolgozókból felháborodást váltsanak ki és megrontsák a munkahelyi hangulatot.
Önmagában az, hogy a felperes hosszú ideje áll az alperes alkalmazásában, nem teszi indokolttá a fegyelmi vétségekkel arányban álló fegyelmi büntetés mérséklését. Erre tekintettel a munkaügyi bíróságnak a felperes keresetét el kellett volna utasítania. (M. törv. II. 10 037/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás