MK BH 1983/300
MK BH 1983/300
1983.07.01.
Ha a dolgozó a munkaviszonyát év közben megszüntette, az éves prémiumfeladat teljesítésére kifizetett előleget abban az esetben köteles visszafizetni, ha a prémiumfeladatot, illetve annak időarányos részét nem teljesítette. A munkáltató az előleg, illetve annak visszajáró része iránti igényét a munkajogi általános elévülési időn belül érvényesítheti, a visszajáró összeg nem tekinthető tévesen kifizetett munkabérnek [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 62. § (2) bek.].
Az alperesnél a szerelő szolgáltató főágazatban művezető munkakörben alkalmazott felperes az éves prémiuma terhére 1981. I. negyedévében 1697 forint, II. negyedévében pedig 3748 forint prémiumelőleget vett fel.
Miután a peres felek között a felperes áthelyezését illetően nézeteltérés keletkezett, a felperes 1981. augusztus 24-ével megszüntette a munkaviszonyát.
Az alperes az 1982. április 26-án hozott határozatával azzal az indokolással kötelezte a felperest a felvett prémiumelőlegek, összesen 5445 forint visszafizetésére, hogy a prémiumfeltételeket nem teljesítette. Ezt a határozatot a felperes 1982. május 25-én vette át.
Az összeg visszafizetésének kötelezettsége alóli mentesítésére irányuló kérelmét a szövetkezeti döntőbizottság elutasította, a munkaügyi bíróság azonban az ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és az alperes visszafizetésére kötelező határozatát hatályon kívül helyezte.
Az ítélet indoklása szerint az alperes az 1982. évi zárszámadás után már elbírálta a prémiumfeltételeket, ekkor ismertté vált tehát, hogy a felperes jogszerűen vette-e fel a prémiumelőleget. A felperes ennek ellenére csak 1982. május 25-én vette át az alperes prémium-visszafizetésére kötelező határozatát. Minthogy a felperes 1981 nyarán jóhiszeműen vette fel a prémiumelőleget, az Mt. V. 65. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel nem kötelezhető az összeg visszafizetésére.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkabérelőlegeket, ideértve a prémiumelőlegeket is, a munkáltató a dolgozót a jövőben véglegesen vagy várhatóan megillető munkabér, illetőleg munkabér jellegű juttatás terhére fizeti ki. A dolgozók az előleget elszámolási kötelezettséggel veszik fel. Fogalmilag kizárt tehát a munkabérelőlegnek tévesen kifizetett bérként való minősítése. Ha ugyanis a dolgozót az a jövőben esedékes vagy várható munkabér, amelynek a terhére az előleget kifizették, valamely oknál fogva mégsem illeti meg, a jogosultság megszerzésének reményében adott előleg nem válik tévesen kifizetett munkabérré. Az ilyen előleg a végleges vagy várható kifizetési feltétel meghiúsulása esetén visszajár, illetve a munkajog általános elévülési idején belül visszakövetelhető.
Az előzőekben kifejtettekre figyelemmel a munkaügyi bíróságnak abban a körben kellett volna bizonyítást felvennie, hogy a felperes – akár időarányosan is – teljesítette-e a részére kitűzött prémiumfeltételeket, és ennek eredményéhez képest kellett volna döntenie abban a kérdésben, hogy a felperest terheli-e visszafizetési kötelezettség, és ha igen, milyen mértékben. (M. törv. II. 10 020/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás