MK BH 1983/301
MK BH 1983/301
1983.07.01.
I. Ha a munkaügyi döntőbizottság a dolgozó kérelmét elkésettség miatt utasította el, a munkaügyi bíróságnak a késedelem kimentésére előadottakat nem az igazolási kérelem elbírálására vonatkozó eljárási szabályok szerint kell elbírálnia, hanem a pert érdemben eldöntő határozatában kell állást foglalnia, hogy a mulasztás a dolgozó önhibáján kívül történt-e [Pp. 106–110. §; 19/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 10. § (3) bek.].
II. Ha a munkaügyi bíróság az elbocsátás fegyelmi büntetést áthelyezésre enyhíti, az ítéletében meg kell jelölnie a dolgozó új munkakörét, munkahelyét és személyi alapbérét. Ezeknek meghatározása végett előzetesen tájékozódnia kell a munkáltatónál az áthelyezés lehetőségeiről [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 72. § (3) bek.; 16/1976. (XII. 11.) MüM sz. r. 3. § (3) bek., 5. § (1) bek.; 24/1980. (XII. 18.) MüM sz. r. 1. sz. mell.; MK 89. sz.].
A felperes 1981. április 22. óta vizsgázott kazánfűtő munkakörben dolgozott az alperesnél. Az alperes vállalat igazgatója 1982. március 22-én „elbocsátás” fegyelmi büntetéssel sújtotta, mert a műszaki igazgató az 1982. február 19-i ellenőrzése során az öltözőszekrényében egy fél literes pálinkásüveget talált, amelyből 3 db-t már elfogyasztottak. A szeszes italt elfogyasztók között volt a felperes is. Az igazgató a felperes fegyelmi vétségének értékelésénél súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy a felperesnek a munkája hanyag, és a fűtési módszere is szabálytalan.
A felperes a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz. Kérelmét azonban elkésetten nyújtotta be 1982. április 19-én (a munkaügyi döntőbizottság irataiból és a keresetlevélből egyaránt kitűnően a felperes a fegyelmi határozatot 1982. március 25-én vette át, tehát a 19/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 9. §-ában előírt 15 napos jogorvoslati határidő 1982. április 9-én járt le). A kérelem benyújtására kitűzött határidő elmulasztásának kimentésére azt adta elő, hogy a határidőt ezért mulasztotta el, mert 1982. április 12-én baleset érte.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával az eljárást megszüntette, mivel a felperes határidő-mulasztását nem vette kimentettnek. A jobb kezét ért sérülése ugyanis már a 15 napos határidő eltelte után történt. A munkaügyi döntőbizottság ezért a kérelmet érdemben nem tárgyalta.
A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben megismételte a kimentési kérelmét, s arra hivatkozott, hogy – mint jogban járatlan – a közvetlen felettesétől, a gondnoknőtől kérte a fellebbezés megírását, de az a kérését nem teljesítette, s mire ő maga megírta volna a kérelmet, megsérült a jobb keze, a végül a vállalat egy másik dolgozójával íratta meg, de már késve a kérelmét. A munkaügyi bíróságtól elsősorban a döntőbizottsági határozat hatályon kívül helyezését s kérelmének érdemi tárgyalásra való visszautalását, másodsorban pedig – ha kereseti kérelmét a bíróság érdemben tárgyalná – a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését kérte, mivel nem követett el fegyelmi vétséget.
A munkaügyi bíróság a felperes kimentési kérelmét – a késedelem körülményeinek alapos vizsgálata nélkül – elfogadta, és a pert érdemben tárgyalta. Az ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott, az „elbocsátás” fegyelmi büntetést „áthelyezés és személyi alapbér-csökkentés” fegyelmi büntetésre mérsékelte. Rendelkezett arról, hogy az áthelyezés 1982. június 24-től történik segédmunkás munkakörbe 25 forintos órabérrel. Kötelezte az alperest a felperes munkakönyvébe tett bejegyzés törlésére, valamint 8400 forint kiesett munkabér megfizetésére. A bíróság a fegyelmi büntetést azért enyhítette, mert a felperes munkahelyi italozását nem látta bizonyítottnak, csupán a szeszes ital tiltott bevitelét találta megállapíthatónak. Az ítéletének indoklásában a munkaügyi vita megindításának alapjául szolgáló kérelem késedelmének kimenthetőségéről, a kimentés elfogadásáról nem tett említést.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Ha a munkaügyi döntőbizottság a dolgozó kérelmét elkésettsége miatt utasította el, a munkaügyi bíróságnak a késedelem kimentésére előadottakat nem az igazolási kérelem elintézésére vonatkozó eljárási szabályok (Pp. 106–110. §) szerint kell elbírálni, hanem a pert érdemben eldöntő határozatban állást kell foglalnia, hogy a mulasztás a fél önhibáján kívül történt-e [19/1979. (XII. 1.) MüM sz. rendelet 10. § (3) bek.]. A bíróság a felperes mulasztása kérdésében nem foglalt állást, az ítélete egymagában ezért törvénysértő.
Az Mt. V. 72. §-ának (3) bekezdése előírja, hogy az áthelyezés kimondó fegyelmi határozatban meg kell jelölni a dolgozó új munkakörét, munkahelyét és személyi alapbérét. Ez az előírás a munkaügyi bíróságra nézve is kötelező, amennyiben határozatában „áthelyezés” fegyelmi büntetésre mérsékli a munkáltató által megállapított súlyosabb fegyelmi büntetést. A munkaügyi bíróság azonban ennek a jogszabályi előírásnak annak ellenére nem tett eleget, hogy az MK 89. számú állásfoglalás előírja: a munkaügyi vitát eldöntő szerveknek a dolgozó új munkakörének, munkahelyének, az áthelyezés időpontjának meghatározása előtt részletesen tájékozódniuk kell a munkáltatónál az áthelyezés feltételeinek meglétéről. Ilyen tájékozódás hiányában nem lehet tudni, hogy a dolgozó az áthelyezésben megjelölt munkakörben foglalkoztatható-e. A személyi alapbér megállapítása végetti tájékozódásra azért is szükség van, mert a munkakörön belüli beosztási helyek, a különböző munkakörülmények határozzák meg a vonatkozó bérkategória szerinti besorolást.
A vállalati dolgozók alapbérének megállapításáról szóló, módosított 16/1976. (XII. 11.) MüM száma rendelet 3. §-ának (3) bekezdése szerint a fizikai foglalkozásúak alapbérét e rendelet bértételei alapján kell megállapítani, az 5. § (1) bekezdése szerint a kollektív szerződésben megállapított feltételeknek megfelelően. A 24/1980. (XII. 18.) MüM számú rendelet 1. számú melléklete a fizikai foglalkozású segédmunkás dolgozók legmagasabb órabérét – nagy erőkifejtés és különösen kedvezőtlen munkakörülmények esetén – 22,50 forintban állapítja meg. A munkaügyi bíróság az alperesnél hatályban levő kollektív szerződés vonatkozó szabályainak ismerete nélkül állapította meg a felperes áthelyezés utáni órabérét 25 forintban. Ítélete ez okból is megalapozatlan.
Az új eljárás során kell tehát a bíróságnak egyrészt állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a felperes határidő-mulasztása önhibáján kívül történt-e, másrészt – ha e kérdést a felperes kedvezően döntötte el – a fegyelmi büntetés mérséklésének meghatározása előtt tájékozódnia kell az áthelyezés munkahelyi feltételeiről és az alapbér megállapításának jogszabályi előírásairól. (M. törv. I. 10 298/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás