BK BH 1983/309
BK BH 1983/309
1983.08.01.
Nincs helye életveszélyt okozó testi sértés megállapításának, ha az életveszélyes eredmény bekövetkezésében az elkövetőt még gondatlanság sem terhelte [Btk. 170. § (5) bek. I. ford. 15. §].
A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 8 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott primitív személyiségű asszony, aki enyhén debilis és a beszámítási képességében kisebb fokban korlátozott.
A vádlott az élettársával betért az italboltba. Miközben a vádlott vásárolt az elárusítópultnál, az ittas sértett asszony odaült a vádlott élettársa asztalához. A vádlott élettársa többször is távozásra szólította fel a sértettet, majd az asztalhoz visszatérő vádlott is eredménytelenül kérte, hogy távozzék. Ekkor a vádlott élettársa mérgében öklével az asztalra csapott, és néhány poharat összetört, amelyet a vádlott az üzletvezetőnek önként megtérített, és egy seprőt kérve a cserepeket összesöpörte. Eközben a vádlott összeszólalkozott az egyre indulatosabbá váló sértettel, és seprőnyéllel a sértettet többször hátba vágta, előidézve a VI. borda darabos törését. Az eltört bordaszilánk a tüdőt megsértve, légmellűséget eredményező életveszélyes állapotot idézett elő.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok helyes értékelésével, hibáktól mentesen, megalapozottan állapította meg. A tényállásból helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére. Tévedett azonban a cselekmény jogi minősítése során.
A Btk. 15. §-a a szándékon túlmenő eredményért való felelősségre vonást csak abban az esetben teszi lehetővé, ha az elkövetőt a bekövetkezett eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli. Ebből következik, hogy olyan esetben, ha a cselekmény eredményére vonatkozóan a vádlott gondatlansága nem állapítható meg, akkor nem a minősített, hanem az alapeset megvalósításáért felel.
Az adott esetben az elsőfokú bíróság nem vizsgálta kellő körültekintéssel, hogy az indulatilag labilis, enyhe fokban gyengeelméjű vádlott az életveszélyes állapotért büntetőjogi felelősséggel tartozik-e. Vizsgálni kellett volna, hogy amikor a vádlott a kifogásolható magatartást tanúsító sértettet szóváltás közben seprővel hátba vágta, előre látta-e magatartásának súlyos következményét, ha igen, könnyelműen bízott-e a súlyosabb eredmény elmaradásában (luxuria), avagy e súlyos sérülés bekövetkezésének előrelátását az akadályozta, hogy a tőle elvárható körültekintést elmulasztotta (negligencia).
A megalapozott tényállásból – figyelemmel az általános élettapasztalatra is –, seprővel történő hátbavágás esetén általában testi sértés, de legfeljebb csonttöréses sérülés bekövetkezésével lehet számolni. Ilyen elkövetési magatartás mellett azonban általában nem számolhatnak az elkövetők azzal, hogy a bordatörés folytán tüdősérülés következik be, mely életveszélyes állapotot eredményez, vagyis nem szükségszerű és nem tipikus e súlyos eredmény létrejötte. Következésképpen a vádlott a cselekmény következményeit nem láthatta előre.
A kellő figyelem és körültekintés képessége egyéni, amelyet a bíróságnak minden ügyben körültekintően kell vizsgálnia. Értékelni kell, hogy a vádlott milyen értelmi képességű, milyen képzettségű, milyen az élettapasztalata, ugyanis a büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából csupán az a körültekintés és figyelem kívánható meg a vádlottól, amelynek teljesítésére az adottságai mellett képes.
Az adott esetben a vádlottal szemben az elvárhatóság kérdésében való állásfoglalásnál a bíróságnak az igazságügyi elmeorvos szakértői véleményben rögzítettekre kellett volna támaszkodnia, amelyből az a helyes következtetés vonható le, hogy a beszámítási képességében korlátozott, ugyanakkor méltányolható okból származó indulati állapotban a vádlott az ütés közben képtelen volt felismerni az életveszélyes állapot bekövetkezésének a lehetőségét, és nem is volt tőle elvárható, hogy számoljon az ilyen eredménnyel.
Mindezekre tekintettel nincs törvényes alap a Btk. 170. §-a (5) bekezdésének I. fordulata szerinti életveszélyt okozó testi sértés bűntettének megállapítására, hanem a vádlott cselekménye a Btk. 170. §-ának (2) bekezdésébe ütköző súlyos testi sértés bűntetteként minősül.
A megyei bíróság a bűnösségi körülményeket helyesen sorolta fel, és nem tévedett, amikor a főbüntetés tartamát meghatározta. A megváltozott minősítéshez képest is megfelelő a 8 hónapi szabadságvesztés, mely arányban áll a cselekmény súlyával. A felsorolt enyhítő körülmények alapján azonban a Legfelsőbb Bíróság a vádlottal szemben alkalmazhatónak találta a Btk. 89. §-ának (1) bekezdését, és a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A már hivatkozott büntetéscsökkentő tényezők közül elsősorban a vádlott személyi körülményei és a vádlott igazolt betegsége indokolja e kedvezményben részesítését, annak ellenére, hogy más jellegű, a jelen eljárás tárgyául szolgált cselekménnyel quasi halmazatban álló bűncselekmény miatt felfüggesztés hatálya alatt áll. Figyelemmel arra, hogy mindkét bűncselekmény elkövetésekor a vádlott szeszes italt fogyasztott, mindkét elkövetés helyszíne italbolt, a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a felfüggesztés eredményes elteltéhez e vádlott esetében indokolt magatartásának rendszeres figyelemmel kísérése, ezért a Btk. 89. §-ának (6) bekezdése alapján elrendelte a pártfogó felügyeletét. A pártfogó felügyeletre vonatkozó jogszabályban előírt kötelező magatartási szabályokon túl, a Legfelsőbb Bíróság eltiltotta a vádlottat a szeszes italt árusító nyilvános szórakozóhelyek látogatásától.
A primitív személyiségszerkezetű, enyhe fokban gyengeelméjű vádlottnak a társadalomba való beilleszkedése a pártfogó felügyelettel elősegített, és az ekként kiszabott főbüntetés és intézkedés hathatósabban biztosítja a büntetési cél elérését. Mindezekre tekintettel a megyei bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság a fentiek szerint megváltoztatta. (Legf. Bír. Bf. I. 288/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás