PK BH 1983/313
PK BH 1983/313
1983.08.01.
I. Szabadalombitorlást csak akkor lehet megállapítani, ha az ütközőnek állított megoldás a szabadalmi főigénypont valamennyi ismérvét együttesen megvalósítja [Ptk. 86. §; 1969. évi II. tv. 11. § (1) bek., 13. §].
II. A mintaoltalom megsértését az követi el, aki az oltalom alatt álló mintát jogosulatlanul hasznosítja. Ezt csak akkor lehet megállapítani, ha az előállított, forgalomba hozott termék külső alakja a maga egységében azonos az ipari mintával [Ptk. 86. §; 1978. évi 28. sz. tvr. 1. §, 6. §, 11. §].
I. 1977. április 15-i elsőbbséggel a felperesek és a perben nem álló P. É. szabadalmi oltalmat szereztek a szabadalmi igénypontokban a következők szerint meghatározott megoldásra: „1. Gépkocsisárvédő toldat, amely négyszögletes kiképzésű, és felső részén szabályos furatsor van kiképezve, azzal jellemezve, hogy a felső széllel párhuzamosan, ettől legalább 20 mm távolságban kereszthornya van, amelynek szélessége a vastagság 40%-ánál kisebb, a kereszthoronyból a bal- és jobbszél közelében a szélekkel hegyesszöget, előnyösen 60° és 80° közötti szöget bezáró ferde hornyok vannak kiképezve, amelyek horonyprofilja megegyezik a kereszthoronyéval, továbbá a kereszthorony mindkét oldalán egy-egy szabályos felerősítő furatsor van kiképezve. 2. Az 1. igénypont szerinti gépkocsisárvédő toldat kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a kereszthorony alatt két különálló süllyesztett felület van kiképezve.” A felperesek és P. É. szabadalmastársuk írásban megállapodtak abban, hogy P. É. szabadalmi részjogosultságát a felperesekre ruházza át.
V. J. I. rendű felperes 1977. április 15-i elsőbbséggel három évre ipari mintaoltalmat szerzett a „Gépjárműsárvédő” tárgyú ipari mintára. Az ipari minta lényegében a szabadalmi igénypontoknak megfelelő kialakítású gépjárműsárvédő toldat rajzának felel meg.
A K.-i „Petőfi” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet III. rendű alperes gépkocsisárvédő toldatokat gyárt, ezeket az A.-kereskedelmi Vállalat II. rendű alperes megvásárolja. A D.-i Autójavító Vállalat I. rendű alperes megrendelésre, vállalkozási szerződés alapján gépjárműsárvédő toldatokat szerel fel különböző gépkocsikra. Az I. rendű alperes által végzett munkálatokhoz szükséges alkatrészeket – köztük a sárvédő toldatokat – az I. rendű alperes a II. rendű alperessel közösen létesített raktárból szerzi meg oly módon, hogy vagy az I. rendű alperes vagy a javítási munkát megrendelő fél vásárolja meg ezeket a II. rendű alperestől.
A III. rendű alperes által gyártott, a II. rendű alperes által forgalmazott és az I. rendű alperes által felszerelt sárvédő toldatok fekvő téglalap alakúak. Ezeket két függőleges horony három részre osztja. Felső részükön három kereszthorony és ezek között, illetve mellett elhelyezkedő három furatsor van. A középső rész felső részén kétoldalt egy-egy középfelé dőlő ferde horony látható.
II. A felperesek kiterjesztett keresetükben kérték megállapítani, hogy az alperesek bitorolják a felperesek szabadalmát, illetve ipari mintáját. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. rendű alperes egyrészt arra hivatkozott, hogy az általa végzett tevékenység nem hasznosítás, másrészt, hogy az általa felszerelt sárvédő gumik eltérnek a szabadalom, illetve az ipari minta által védett megoldástól. A II. és a III. rendű alperesek azzal védekeztek, hogy az általuk gyártott, illetve forgalmazott sárvédő toldat nem ütközik a felperesek javára védett szabadalmi, illetve mintaoltalomba.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az I. rendű alperes tevékenysége nem jelent hasznosítást, és a II., illetve a III. rendű alperesek sem bitorolják a felperesek szabadalmát, illetve ipari mintáját. A III. r. alperes által gyártott, illetve a II. rendű alperes által forgalmazott sárvédő toldatok nem valósítják meg a főigénypont valamennyi jellemzőjét, mert a kereszthorony a szabadalom szerint hegyesszöget alkot, az alperesek sárvédő toldatán pedig tompaszöget, a két megoldásnál a ferde horony ellentétes állású, a szabadalmi leírás rajza szerint kifelé, az alperesek megoldásánál befelé dől, és funkciójuk sem azonos. A szabadalom szerinti termék a hornyok menti levágással teszi lehetővé jobbos, illetve balos sárvédő kialakítását, az alperesek sárvédő toldatán a ferde horony inkább díszítő jellegű. A mintabitorlást az elsőfokú bíróság azért nem látta megállapíthatónak, mert a külső kialakítás nem azonos, a két termék nem téveszthető össze. Egyik esetben a külső forma álló téglalap, másik esetben fekvő téglalap, a felperesi mintánál a hornyok alatt két mezőt alakítottak ki, az alperesek sárvédő toldatán négy mező van.
A felperesek fellebbezésükben arra hivatkoztak, hogy hasznosításnak minősül a rendszeres előállítás és forgalmazás, ezért az I. rendű alperes tevékenysége is hasznosítás. Állították, hogy az alperesek által gyártott, illetve forgalmazott termékben a szabadalmi főigénypont valamennyi ismérve megvalósul. Kereszthorony is van mindkét terméknél, és azonos célt potenciális vágási vonalat – szolgál. Nincs jelentősége annak, hogy a szabadalmi leírás példakénti kiviteli alakjánál a ferde horony eltérő célú – balos, illetve jobbos kialakítást szolgáló – vágási vonalat jelöl, ez a bitorlás szempontjából nem lényeges, mert a szabadalmi igénypont az irányadó. A mintaoltalom vonatkozásában a felperesek arra hivatkoztak, hogy az alperesi terméknél mutatkozó többletek nem zárják ki az összetéveszthetőség lehetőségét. Az alperesek kérték helybenhagyni az első fokú ítéletet.
III. A fellebbezés nem alapos.
1. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (Szt.) 11. §-ának (1) bekezdése értelmében a szabadalom hasznosítása a találmány tárgyának a gazdasági tevékenység körében való rendszeres előállítása, használata és forgalomba hozatala. Az Szt. 26. §-a szerint bitorlást követ el, aki a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt jogosulatlanul hasznosítja. Ezért a perben elsősorban azt kellett vizsgálni, hogy az alperesek által gyártott, forgalmazott, illetve felhasznált sárvédő toldatok a felperesek javára szóló szabadalom megvalósítását jelentik-e. A szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg (Szt. 13. §). A találmány megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges összes ismérveket a főigénypont tartalmazza. A szabadalombitorlást ezért csak akkor lehet megállapítani, ha az ütközőnek állított megoldás a szabadalmi főigénypont valamennyi ismérvét együttesen megvalósítja.
Az adott esetben a felperesi szabadalom egyik főigényponti jellemzője, hogy „a kereszthoronyból a bal- és jobbszél közelében a szélekkel hegyesszöget bezáró ferde hornyok vannak kiképezve”. Közelebbről nincs megjelölve, hogy a hegyesszöget honnan kell mérni, az igénypont szövegéből azonban ez is kitűnik. Tüzetes szövegértelmezés szerint a ferde horony a kereszthoronyból kiindulva a sárvédő toldat bal széle közelében a balszéllel, jobb széle közelében a jobbszéllel zár be hegyesszöget. Ez felel meg a szabadalmi leírás rajzának is, amely az igénypont értelmezésének az alapja (Szt. 13. §).
Ezzel szemben az alperesi megoldásnál az egyes szélek közelében levő ferdehornyok a kereszthoronyból kiindulva a szélekkel tompaszöget zárnak be. A szabadalmi leírás rajza szerint a ferde horony kifelé dől, az alperesi megoldásnál befelé.
Helyesen állapította meg ezért az elsőfokú bíróság, hogy az alperesi megoldás nem jelenti a szabadalom hasznosítását. Egyébként a két megoldás rendeltetése sem azonos. A szabadalmi leírás szerint a szabadalom célja, hogy lehetővé tegye ugyanannak a sárvédő toldatnak – megfelelő vágással – bal oldalon és jobb oldalon való felhasználását. Az alperesi sárvédő toldatok tehergépkocsihoz készülnek, amelyeknél nincs eltérés a jobb oldali és a bal oldali sárvédő toldat között.
2. Az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. sz. tvr. (Tvr.) az ipari termék külső formáját védi (1. §). A mintaoltalom megsértését az követi el, aki az oltalom alatt álló mintát jogosulatlanul hasznosítja (11. §). Hasznosítás a minta szerinti ipari termék rendszeres előállítása és forgalomba hozatala (6. §).
A mintaoltalom megsértését csak akkor lehet megállapítani, ha az előállított, forgalomba hozott termék külső alakja a maga egységében azonos az ipari mintával. Az adott esetben ez nem valósult meg, mert jelentős eltérések vannak. Egyes részletek egyezése önmagában nem alkalmas a jogsértés megállapítására.
3. A felperesek a másodfokú eljárásban kérték – ha a szabadalom –, illetve mintabitorlás nem állapítható meg – az érvényesített igényt a Ptk. 87. §-ának (2) bekezdése alapján elbírálni. Az alperesek szerint erre nincs lehetőség, mert a Ptk. 87. §-ának (2) bekezdése csak a külön jogszabályok hatálya alá nem tartozó szellemi alkotások díjazásáról rendelkezik, így szabadalommal vagy ipari mintaoltalommal védett megoldás esetén nem alkalmazható. Tekintettel arra, hogy a felperesek kérésüket nem módosították, ezzel a kérdéssel kapcsolatos új tényeket és bizonyítékokat sem terjesztettek elő, a Legfelsőbb Bíróság a Ptk. 87. §-ának (2) bekezdésére alapított igény jogszerűsége kérdésében nem határozhatott.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az első fokú ítéletet, és a pervesztes felpereseket perköltség fizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 803/1982 sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás