PK BH 1983/316
PK BH 1983/316
1983.08.01.
A lakásban lakó személyekkel szemben a szocialista együttélés követelményeit durván sértő, botrányos magatartás súlyos sérelmet jelenthet a bérlőtársakra akkor is, ha az nem bűncselekményben (szabálysértésben) jelentkezik. A sérelmet szenvedő féltől ilyen esetben a bérlőtársi jogviszony további fenntartása nem várható el, ezért a kifogásolt magatartás megszüntetésére való előzetes felszólításra nincs szükség [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 97. § (1) bek. c) pont, (3) és (4) bek.].
A peres felek 1978-ban kötött házasságából 1979. július 6. napján Mónika utónevű gyermekük született. A házasfelek életközössége 1980 októberében megszakadt.
Az elsőfokú bíróság a felek házasságát felbontotta, az alperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, gyermeküket a felperesnél helyezte el, közös vagyonukat megosztotta és a volt közös lakásuk – amely kétszobás tanácsi bérlakás – használatát akként osztotta meg a felek között, hogy a nagyobb szobát a felperes, a kisebbik szobát pedig az alperes kizárólagos használatába adta a mellékhelyiségek közös használatával. Az ítélet 1981. március 6. napján kelt és 1981. április 13. napján emelkedett jogerőre.
Az alperest ezt követően a büntetőbíróság a felperes sérelmére 1981. április 26. napján elkövetett magánlaksértés bűntettének kísérlete miatt négy hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását azonban felfüggesztette. A bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes az említett időpontban a felperes szobájának ajtaját betörte úgy, hogy a felperesnek rendőri segítséget kellett hívnia.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy az alperes cselekményét magánlaksértés vétsége kísérletének minősítette, és az alperest ezért próbára bocsátotta, s a próbaidő tartamát egy évben állapította meg.
Ezt követően a szabálysértési hatóság az alperest a felperes terhére elkövetett – újabb – magánlaksértés szabálysértése miatt 1000 forintra bírságolta, mert az alperes 1981. augusztus 28. napján a felperest a lakásból kizárta, aki csak a rendőrség segítségével tudott a lakásba visszajutni.
A felperes 1981. szeptember 22-én benyújtott keresetében az alperes lakáshasználati jogosultságának megszüntetését és annak megállapítását kérte, hogy a lakás kizárólagos használata őt illeti. A perben bizonyítani kívánta, hogy az alperes őt 1981. augusztus végén bántalmazta, és neki könnyű testi sérülést okozott.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság ítélete szerint a felperes az állított bántalmazást nem bizonyította, de nem bizonyította azt sem, hogy az alperes a lakásban lakó személyek nyugalmát zavarja, illetőleg velük szemben a szocialista együttélés követelményeit durván sértő, botrányos magatartást tanúsít, és hogy az alperessel egy lakásban együtt lakni lehetetlen.
Az első fokú ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta. A megyei bíróság tényként állapította meg, hogy az alperes két alkalommal magánlaksértés vétségét (helyesen: egy alkalommal magánlaksértés vétségének kísérletét, egy másik alkalommal pedig magánlaksértés szabálysértését) követte el a felperessel szemben, továbbá hogy a felek között 1981. augusztus 30-án történt szóváltás után a felperesen megállapított zúzódásról és vérömlenyről is feltehető, hogy azok az alperes által elkövetett bántalmazás következményei. A megyei bíróság álláspontja szerint ily módon a felperes bizonyította, hogy az alperes a szocialista együttélés követelményeit durván sértő, a lakásban lakó személyek nyugalmát zavaró magatartást tanúsított, s ezért az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (LR) 97. §-ának (1) bekezdése alapján kérhetné a bíróságtól az alperes bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését. Az alperes által megvalósított magatartás azonban nem volt olyan súlyos, hogy a felperes mentesült volna a kifogásolt magatartás megszüntetésére irányuló felszólítási kötelezettség [LR 97. §-ának (3) bekezdése] alól. A felperes ennek a felhívási kötelezettségének nem tett eleget, márpedig csak ennek eredménytelensége után kérhette volna a LR 97. §-ának (4) bekezdése alapján az alperes bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett ugyanis mindkét fokú bíróság, amikor az alperes magatartását nem minősítette olyan súlyosnak, hogy annak alapján az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (LR) 97. §-ának (3) bekezdése szerinti felszólítás mellőzhető lett volna.
A LR. 97. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a bérlőtárs kérheti a lakásban lakó másik bérlőtárs lakásbérleti jogának megszüntetését, ha az a lakásban lakó személyek nyugalmát zavarja, vagy azokkal szemben a szocialista együttélés követelményeit durván sértő, botrányos magatartást tanúsít.
A LR. 97. §-ának (3) és (4) bekezdéseiben foglalt rendelkezések szerint a bérlőtársi jogviszony megszüntetése iránti kereset megindítása előtt a bérlőtársat fel kell hívni a kifogásolt magatartás megszüntetésére. Nincs szükség azonban ilyen előzetes felszólításra, ha a magatartás olyan súlyos, hogy a sérelmet szenvedő féltől a bérlőtársi jogviszony további fenntartása nem várható el.
A sérelem súlyosságának megítélésénél a felek körülményeiből kell kiindulni, és vizsgálni kell minden olyan tényt, amelyből következtetést lehet levonni arra, hogy a sérelmet szenvedő féltől elvárható-e a bérlőtársi jogviszony folytatása.
Az alperes súlyosan kifogásolható magatartására már a bontóperben is merültek fel adatok. Így az alperes maga is beismerte, hogy két ízben arcul ütötte a felperest, de adatok voltak arra is, hogy az alperes italozott, rátörte a felperesre az ajtót stb. Mindezek alapján a bontóperben hozott ítélet is azt állapította meg, a felek házassága azért romlott meg teljesen és helyrehozhatatlanul, mert az alperes túlzottan és gyakran italozott, sőt a felperest ismételten arcul ütötte. Ilyen előzmények után a házasság felbontását követően, az alperes előbb magánlaksértés vétségének kísérletét, majd magánlaksértés szabálysértését követte el a felperes terhére, akit a másodfokú bíróság utalása szerint bántalmazott is.
A lakásban lakó személyek nyugalmának zavarása vagy azokkal szemben a szocialista együttélés követelményeit durván sértő, botrányos magatartás súlyos sérelmet jelenthet a bérlőtársakra akkor is, ha az nem bűncselekményben (szabálysértésben) jelentkezik. Az adott esetben azonban az állapítható meg, hogy az alperes ilyen cselekményeket követett el a felperes terhére, akitől ilyen körülmények között nem lehet elvárni, hogy a bérlőtársi jogviszonyt folytassa az alperessel. Ez a felek kislányának fejlődését is veszélyeztetné. Ebből viszont az következik: a felperest nem terhelte az a kötelezettség, hogy a bérlőtársi jogviszony megszüntetése iránti kereset megindítása előtt az alperest a kifogásolt magatartás megszüntetésére felhívja. Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor a felperes keresetét elutasították.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezve, az első fokú ítéletet megváltoztatta, az alperes bérlőtársi jogviszonyát megszüntette, és őt megfelelő határidő biztosításával a lakás elhagyására kötelezte. Minthogy pedig az alperes bérlőtársi jogviszonya olyan okból szűnt meg, amely neki felróható, és a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak minősül, aki elhelyezéséről maga köteles gondoskodni [LR. 123. §-ának (1) bekezdése]. (P. törv. II. 20 886/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás